HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46258

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Milton GrayFeltöltés dátuma: 2014-05-08

Időnyom Éretlenek

Az élet bizonyos helyzetei olykor képesek megváltoztatni embereket. Számtalan történetet ismerünk, melyben egy tragikus esemény hatására vagy ördögien gonosszá váltak, vagy korábbi komisz, összeférhetetlen természetük szelídült angyalivá. Valami hasonló történt apámmal is. Naponta látogatta a kórházban lábadozó édesanyámat, bűnbánattól elgyötört arccal simogatta, szorongatta kezeit és reszkető hangon kért bocsánatot tőle minden alkalommal. Iránta érzett gyűlöletem lassan a harag és a kétkedés furcsa elegyévé oldódott. Emlékeimben még élesen élt a véresre vert édesanyám fölé csípőre tett kézzel mosolyogva magasodó részeg apám alakja. Bár megbánónak éreztem, teljes mértékben őszintének mégsem hittem a megnyilvánulását. Anyám, testvérei és szülei ösztönzésére, s mert a történtek ellenére, szíve mélyén szerette apámat, - gyermekei apját -, közel egy éves udvarlásnak engedve végül megbékélt vele, és feladva a falu egyszerű valóságát, visszaköltöztünk városi otthonunkba. Életünk és viszonyom apámhoz, öcsémhez, viszont soha többé nem volt olyan, mint azelőtt. Én sem voltam többé ugyanaz a szófogadó rendes, szorgalmas gyerek. A tanulmányi eredményeim rohamosan romlottak, egyre többször verekedtem össze iskolai, napközis társaimmal. A sokadik igazgatói rovót követően édesanyám aztán kivett a napközből. A felszabadult délutánjaim mégsem a tanulásbeli lemaradásom pótlásával teltek. Újdonsült, nálam idősebb barátommal titokban női akt fényképeket nézegettünk. A fiúban feléledő természetes férfiasságnak engedve, aztán később nem csak nézegettük, hanem gyártottuk is azokat. Míg szüleim dolgoztak, mi a fürdőszobánkban, a mosdóban, műanyagtálakban lötyköltük az előhívó folyadékot, a fixálót és a mosót, a piros lámpa tompa fényénél. Egészen addig, míg egy napon apám a megszokottnál jóval korábban haza ért. A frissen készült, másolatok még ott száradtak a fürdőszoba két fala közé kifeszített madzagokon, amikor váratlanul ránk nyitotta az ajtót.
- Ti meg mi a jó fenét csináltok- kérdezte meglepetten.
- Semmit izé mindjárt készen vannak. válaszoltam hebegve és reménykedve, hogy a képek tüzetesebb vizsgálata nélkül távozik.
Nem így történt. Egyik képet a másik után vette ki a ruhacsipeszek alól. Eleinte csak nézegette, miközben mosoly bujkált szemeiben. A remény ébredezett bennem, hogy nagyobb baj nélkül megúszom, ám a következő pillanatban elcsattanó pofon biztosított arról, hogy valószínűleg nem a remény az, amely az adott esetben utoljára fog meghalni. Barátomat a fülénél fogva penderítette ki az ajtón, engem pedig bezavart a szobába. Amíg a képekkel matatott a fürdőben, volt időm átgondolni a történeket, s mikor megjelent az ártatlanság bárgyú ábrázatával, az áldozat megalázott lényét próbáltam sugározni felé. Mert mindenről persze hogy csak és kizárólag a Gábor Józsi tehetett! Mert ő két évvel volt idősebb nálam, neki tizenkét évesen több esze lehetett volna. Persze öregemet nem hatotta meg, e kimagasló gyermekszínészi produkció, helyette közölte velem, hogy a nyári balatoni osztálykirándulást e pillanattól kezdve elfelejthetem. Azért volt valami férfias szolidaritás tekintetében, mert a röviddel ezután hazatérő édesanyámnak egy szót sem ejtett a történtekről. Nem tőle tudta meg. Az iskolába hívatta az igazgató, mert a gyerekek között valaki meztelen női fényképeket terjesztett, és alapos volt a gyanúja, hogy az események hátterében édesanyám kreatív tulajdonságokkal megáldott gyermeke, vagyis én, állhatok. A történet akkor ért a csúcspontjára, amikor az igazgatói konzultációról hazatérve rám förmedt, hogy hol vannak a szét nem osztott képek? Egyáltalán, honnan volt pénzem az eszközök beszerzésére.
- A kamrában tárolt befőttes üvegek leadásából. - válaszoltam
Lehet, hogy egyszer még büszke lesz nagy fia problémamegoldó képességére, gondoltam, ám tekintetéből egyértelművé vált számomra, hogy az a pillanat még nem jött el.
- A többi képpel mi történt? kérdezte gyanakodva és feltételezve, hogy van még rejtegetni valóm.
- Azokat apu elvette és eltette.
- Apád tudott erről? Mikor vette el?
- Tegnap, amikor előbb jött haza a munkából.
- És hova tette?
- Nem tudom.

Aznap este valahogy nem volt kedvük beszélgetni szüleimnek. Meg másnap sem, és a következő héten sem. Nem veszekedtek, nem kiabáltak, csak nem beszéltek egymással. Gyanítottam, hogy e kommunikációs válsághoz némi köze lehet fotográfiai vállalkozásomnak, a valós okot azonban csak később tudtam meg. Egyik délután apámmal éppen a háztömb túloldalán, az erdő szélén húzódó villanyvezetékek pásztájában álló konyhakertünkbe igyekeztünk, amikor az iskolaigazgató szólt utánunk.
- Jó napot Feri! Feltarthatom egy percre?
- Mondja igazgató elvtárs válaszolt apám kelletlenül, mint akinek nincs kedve beszélgetni.
- Fiam, te menj arrébb egy kicsit, ez most nem gyerek fülnek való.
Hát elballagtam a járda szélén álló öles hirdető oszlopig, szigorúan ügyelve arra, hogy szélirányban legyek s a lehető legtöbbet halljam beszélgetésükből.
- Feri! A fia meztelennő fényképgyártásáról minden bizonnyal tud. Ugye?
- Persze! Én kaptam rajta.
- És tudja azt is, hogy a gyerek ezért ismét igazgatói rovást kapott.
- Igen, olvastam, én írtam alá
- No, kedves apuka. Mivel szülői ellenőrző könyvet nem vezetünk így kénytelen vagyok szóban kiosztani önnek egy igazgatói rovót!
- Nekem? Ugyan miért igazgató elvtárs?
- Azért Feri, mert a gyermekétől elkobzott képeket, a helyett, hogy megsemmisítette volna, szétosztogatta a munkatársai között és bár mostanában nem jár a Laposba, a kocsma törzsvendégei röhögve mutogatják és terjesztik tovább azokat.
Apám arca olyan vörös volt, mint a dombok mögé bukó esti nap. Csak állt és megsemmisülten hallgatott. Még csodálkoztam is, hogy nem szól valami durvát az igazgatónak, az pedig, befejezve a mondani valóját rövid és határozott fejbiccentést követően sarkon fordult és faképnél hagyta.
Ő pedig felnézett az égre, aztán a lábai elé a földre. Szavai épp csak elértek.
- Hogy én mekkora ökör vagyok! - aztán odajött hozzám
- Gyere fiam, azt hiszem, mindkettőknek dolga van otthon.
- Nem a kertbe indultunk?
- De, oda! Csakhogy most haza megyünk, és szépen bocsánatot kérünk édesanyádtól! Mindketten!
Határozottan éreztem, hogy kezemben a családi béke és apám sorsa, ezért kéjes vigyorral képemen férfias határozottsággal válaszoltam!
- Rendben! De te kezded!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Milton Gray
Regisztrált:
2012-11-25
Összes értékelés:
17
Időpont: 2014-05-14 18:33:08

válasz Klára (2014-05-10 16:41:20) üzenetére

A Fürst Sándor útii ált.isk. - Csizmadia Sándor ig. Jó régen volt!

:-P

Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2247
Időpont: 2014-05-10 16:41:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó rész. Sokkal vidámabb, mint a korábbiak.
Jó lenne tudni, melyik iskolába jártál, ki volt az igazgató, meg a többit, de nem erősködöm...:))

Üdv: Klári

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Féltem a tojásaim, de semmi pánik című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel AZ EMBER TEREMTÉSE címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A láthatatlan kötél című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bujdosó 8. - Baranta című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista Ifjak...MK IX/2. című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Bujdosó 8. - Baranta című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista Ifjak...MK IX/2. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időzavar című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Végre című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A folyékony pszichiáter című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)