HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45585

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-05-19

A majom farka, a misszionárius feneke VII/4.

Julianna gyakori látogatója volt. Nehezen bírt a felső-tagozatosokkal. A legnagyobb probléma ebben a korcsoportban a kibontakozó nemi érdeklődés volt. Előfordult, hogy óra közben egyszer csak észrevette, mi folyik titokban a pad alatt. Odament nagy hirtelen, s tetten érte őket: látta, hogy a lány fogja a fiú micsodáját, míg a fiú keze a lány combjai között matat.
Elállt a lélegzete. A gyerekek alul meztelenek voltak, kisnadrágjuk letolva.
-Jesszusom! Hát ti mit csináltok?
A kislány elengedte a fiú vesszőjét, a fiú kihúzta a kezét a lány combjai közül. Igyekeztek gyorsan felöltözni.
-Azt kérdeztem, mi folyik itt?!
-Semmi, nővér - mondta a lány. -Orvososdit játszottunk. Tudja, fájt ott neki, s meg kellett vizsgálni.

Elmondta az esetet az atyának. Antonio hümmögött.
-S ön mit tett anyám?
-Mit? Megszégyenítettem őket az egész osztály előtt. Ki kellett állniuk a dobogóra, el kellett mondaniuk, mit tettek. Utána én meg elmondtam, hogy a paráznaság a legutálatosabb bűn Isten előtt, s hogy a pokol tüzében fognak égni az idők végéig. Aztán kizavartam mindkettőt, és még azon melegében szétültettem a lányokat és a fiúkat.
Antonio a fejét csóválta. Ráncolta a homlokát, rá volt írva arcára a gond, mit mondjon most a nővérnek.
-Nem ért egyet velem az atya? - kérdezte Julianna.
-Nem, nővér - mondta a pap. -Én máshogy oldottam volna meg.
-És hogyan, ha szabad kérdeznem?
Antonio farkasszemet nézett a nővel.
-Nézze. A megszégyenítés nem megoldás. Mint, ahogy az se, ha kizavarja őket az óráról.
-Akkor tehát Ön szerint mit kellett volna tennem?
-A gyerekeket nevelni kell, nem büntetni. Jó szóval, imával, személyes példával.
-Személyes példával? Ezt hogy tetszik érteni?
-Sehogy - mondta a pap gyorsan. -Nem úgy gondoltam. A "nevelni" szón van a hangsúly.
-Nevelni? Ezeket?
-Mi az, hogy ezeket?
-Ezek vademberek, atya! Ezeket csak idomítani lehet, mint az állatokat. A kutyának az orrára vágok, ha beledugja a pofáját a húsos-tálba. Elég egyszer, vagy maximum kétszer odacsapni neki, tanul belőle. Az indián gyerekek csak a fenyítést értik, a szép szavak leperegnek róluk.

Hosszan elvitatkoztak ezen, mégsem jutottak dűlőre. Végül Antonio a vezető jogán arra kérte Juliannát, hogy az ő ajánlása szerint bánjon a gyerekekkel. Felkínált egy kompromisszumot:
-Nézze, én nem bánom, ha keményen szankcionál. Ámde ne a büntetésé legyen az utolsó szó. Büntetés után hívja magához őket, s győzze meg a helyes viselkedésről. Imádkozzon velük, próbáljon az érzelmükre és az értelmükre hatni.
-Teljesen felesleges - vonta meg a vállát a nővér. -De, ám legyen. Majd úgy járok el, ahogy ön mondta. Megyek most. Csak még egyetlen egy kérdést engedjen meg. Ez most más téma. Haragszanak önök Ethellel egymásra?
A pap ránézett a nővérre. Beszédes tekintet volt. Nem is kellett volna semmit mondania, mégis megszólalt. Vontatott hangon, lassan beszélt, a hangja kongott, mintha mély tárnából szólna.
-Ne haragudjon anyám, de magának ehhez semmi köze. Remélem, megérti...
Julianna felugrott. Vörös lett a képe.
-Ó, hogyne. Dicsértessék, atya.
-Mindörökké, nővér.

Amikor becsukódott az ajtó Julianna után, Kaébe szólalt meg. A seprű nyelére támaszkodott, szeme huncut volt, nevetős.
-Egy valamit én nem értek.
A férfi szórakozott tekintettel nézett oda.
-Igen? S mi légyen az?
-Atya, amit ez a fiú és ez a lány tettek, az, bűn?
-Hát persze, hogy az Kaébe, persze, hogy az!
-Hol van a Bibliába beleírva, hogy egy lány nem veheti kézbe a fiú vesszőjét, és hogy a fiú nem dughatja be az ujját a lány...jó, nem mondom ki, szóval oda? Az Újszövetségben? Jézus mondta?
Antonio nem akart ezzel a kérdéssel hosszan foglalkozni. Akkora nagy butaságot kérdezett Kaébe!
-Tanultunk ugye hittanórán Mózesről. Emlékszel, Mózes a Sinai hegyen kőtáblát kap Istentől. A kőtáblán rajta vannak a tiltások, miket nem szabad. Ezeket parancsolatoknak nevezzük. A 6. parancsolat úgy szól: ne paráználkodj. S tudod mit mondott Jézus? Tartsátok meg a törvényt.
-Mert, amit tettek, paráznaság?
-Szerinted?
-Én nem tudom, azért kérdem az atyát.
-Paráznaság - mondta az atya. -Igen, az. Minden cselekedet paráznaság, ami nemi vágyat ébreszt, vagy kelt. Nem csak a vejite paráznaság. A puszta nézés is az. A gondolat is, ha olyasmire gondolsz. Az is paráznaság, ha kézen fogva sétálsz egy fiúval, és közben késztetést érzel.
-De én arról nem tehetek - kiáltott fel Kaébe rémülten. -A késztetés akaratlanul jön. Már akkor is jön, ha csak egymásra nézünk. Akkor meg pláne, ha meg is érintjük egymást.
-Hát ne fogd meg a kezét, ne nézz rá, ne érintsd meg.
A kislány nagyon elcsodálkozott ezen a válaszon. Közelebb jött az asztalhoz odaállt egészen Antonio elé.
-Komolyan mondja az atya, vagy csak viccel velem?
-A legkomolyabban. Ha megbotránkoztat a kezed, vágd le, mert jobb bemenni kéz nélkül Isten országába, mint két kézzel kívül maradni. Ha megbotránkoztat a szemed, vájd ki. Jobb lesz neked az Úr mellett szem nélkül vakon, mint látó szemekkel a pokolban. Most menj szépen, tedd a dolgodat, s hagyj engem is dolgozni.
Kaébe mozdult, hogy induljon, aztán mégis ottmaradt. Egész közel volt már a székhez, ahol Antonio ült, térde hozzáért a pap térdéhez.
-Csak még valamit atya. Szeretnék még kérdezni egyet.
A férfi sóhajtott. Elfordult, elhúzta a lábát. Végül is ez a dolga. Lehet-e fontosabb, mint gondját viselni a nyájnak, utánamenni egy tévelygő báránynak?
-Mondjad.
-Atya, Isten ugye szent, így tanultuk. S szent minden, amit ő tesz, vagy alkot. Szent kell, hogy legyen akkor az ember is, mert Isten teremtménye. A teste, úgy ahogy van, mindenestül. Eszünk, iszunk, alszunk, vécézünk. Kiköpjük a keserű nyálat a szánkból. Hányunk, ha felfordul a gyomrunk. Mindez nem bűn, ugye, atya, mert ezek a test természetes dolgai. Meg-e tudná mondani akkor nekem az atya, hogy miért pont a paráznaság bűn? Szerintem annak is szentnek kellene lennie a többi testi, meg izé, lelki dologgal együtt.
Antonio alig tudta megőrizni a komolyságát. Honnan veszi magát ez a kislány? Vág az esze, mint a borotva, az egyszer biztos.
-Először is - mondta - nem meg-e tudná mondani, hanem meg tudná-e mondani. Másodsorban, ha Isten azt mondja valamire, hogy bűn, akkor az, bűn. Gondolj az alma-fa jelenetre a Paradicsomban. Az alma csak egy egyszerű gyümölcs. Isten megmutatott egy fát Ádámnak és Évának, és azt mondta, hogy annak a fának a gyümölcséből ne egyetek, mert tiltásom alatt áll. Pedig csak egyszerű almafa volt. Miért tilalmas egy egyszerű almafa? Csak. Mert az Úr mondta. Egyébként a nemiség nem bűn, ha Istentől megáldott szent házasságban történik. A test pedig, nem szent Kaébe...az anyagból lévő dolgok nem azok, bár én sem tudom, hogy miért nem.
Nem mondta, csak gondolta: mert mi a különbség lélek és anyag között? Hol kezdődik az egyik, s hol végződik a másik? Hol a határ a látható és a láthatatlan között?
A kislány bámult rá nagy kerek szemekkel, nem szólt semmit.
-Na jól van Kaébe. Gyere, imádkozzunk együtt. Térdelj ide mellém Jézus elé. Magadban imádkozz, én is így teszek. Beszélj Istenhez, Ő meghallgat, és válaszolni fog.

Hosszú ideig imádkoztak a kereszt alatt, nem zavarta őket senki. Imádkozás után azt mondta nevetve Antonio.
-Hát, kislányom, neked aztán csavarintos egy észjárásod van. Nem akarsz teológiát, vagy filozófiát tanulni? A következő tanévben beíratlak középiskolába Santa Christibe, és ha kijárod, elmehetsz Manausba, vagy Rióba egyetemre. A misszió állja a költségeket.
-Nem szeretnék - mondta Kaébe. -Én szakácsnő szeretnék lenni, mint Zejete.
A pap a fejét csóválta, a szeme azonban nevetett.
-Hát, ahogy akarod. Majd gondold azért át.
-Jó, majd átgondolom atya. Köszönöm, atya. És majd megyek gyónni az atyához, mert most jöttem rá, hogy paráználkodtam az előbb.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2017-02-22 15:59:03

válasz black eagle (2017-02-21 18:02:40) üzenetére
Kedves Sas! Hálás szívvel köszönöm ezeket az értő sorokat. Antonionak nem könnyű azéert, neki is megvannak a problémái! Üdv: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-02-21 18:02:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Már majdnem megijedtem, hogy Antonio épp a komolyan érdeklődő kis Kaébe-t tessékeli el magától, amikor annak komoly kérdései lennének. Én is épp arra gondoltam, ami aztán a következő sorokban a férfiban is megfogalmazódott: hogy neki tulajdonképpen az lenne a legelőbbre való feladata, hogy a báránykákkal foglalkozzon.
Csaknem úgy viselkedett, mint azok a szülők, akik annyira elfoglaltak, hogy a legfontosabbra, a saját gyermekükre nem jut egy szabad percük sem. Azután csodálkoznak, hogy a gyerek mindenféle más válaszforrásokhoz fordul, utána meg ferdül és kallódik.
De Antonio idejében kapcsolt, hála Istennek.
Velős rész volt, egészen mély. Élvezettel olvastam.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-25 11:10:52

válasz Istefan (2014-05-25 08:28:41) üzenetére
Ja, ja, ja! de ugye ezt egy pap mondja egy gyereklánynak 1938-ban egy dél-amerikai missziós telepen:) Én csak leírom. De persze nekem más a véleményem, én imádok minden jó kis paráznaságot, mit érne anélkül az élet? (Ezt csak így magunk között, el ne áruld senkinek!!! :))) Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-25 11:06:26

válasz eferesz (2014-05-22 07:42:39) üzenetére
Szia! Eljutottam az oldalig valahogy, de nem tudom meghallgatni, mert kiderült, h nincs idehaza eszközöm hozzá. Megtennéd, h megírod, miről volt szó? Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2014-05-25 08:28:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon relatív ez a paráznaság kérdése, ne ijesztgesd itt az embereket, hogy minden nemiséggel kapcsolatos gondolat már parázna, így is gyenge a szaporulat mifelénk! Üdv. István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-23 09:38:27

válasz Klára (2014-05-23 08:56:48) üzenetére
Az "almafa" kérdésben igazad van, a tiltott fa csak később lett "almafa" talán irodalmi behatásra. Mindenesetre sokszor hallottuk így mesélni, (láttuk így ábrázolni, közhellyé vált, s Antonio, aki hivatásából adódóan jól ismeri a Bibliát, nyilván azért meséli így Kaébének, mert a gyerekek így ismerik, vagy mert így képszerűbb, jobban mesélhető:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-23 09:31:13

válasz Klára (2014-05-23 08:56:48) üzenetére
Szia Klára! Juliannának sok arca van - mint mindnyájunknak. Ő a hit és az erkölcs kérdéseiben jottányit sem enged! Ez egyébként érthető!!! Én ismertem hasonló beállítottságú apácákat, s megértem az álláspontjukat, ha nem is helyeslem teljes mértékben. Más kérdés, hogy azt állítja, az indián gyerekeket nem lehet nevelni! Ő maga is ezt teszi minden nap! Hogy ő ezt "idomításnak" mondja? Lelke rajta! Mást mond, és megint mást cselekszik. Nagyon összetett személyiség, sok minden van benne, sok ellentmondó jellemvonás: érző, szerető szíve van, de prűd ugyanakkor és vaskalapos, stb. És van még valami, ami már-már bűn, vonzódása Ethelhet, és még annál is több (rajongás?) majdnem beteges. De abszolút jó fej, ahogy én látom, s ez majd ki is derül később, de ez egyelőre az én titkom, mert majd később lesz.:) Köszönettel: én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2213
Időpont: 2014-05-23 08:56:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Érdekes, hogy Juliannát ilyen mogorvának ábrázolod. Szerintem a missziós nővérek annak idején szent hivatásnak tekintették a természeti népekkel való törődést, a hit továbbadását. Legtöbbjüket egész másnak képzelem...
A jó és rossz tudásának fája nem almafa volt. Nem derül ki az Írásból, hogy milyen gyümölcs termett rajta :))))
Összességében tetszett:)

Üdv: Klári
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-23 07:36:08

válasz sailor (2014-05-22 20:33:28) üzenetére
igazad van így van
Júlia is azokból a "kultúrkörökből" jött, ahol az előítéletek irányítják a "társadalmi tudat" -ot. Ez egy nagyon nagy gond. Persze valakik direkt gerjesztik, mert érdekükben áll butítani a jónépet. Tanúi vagyunk ennek a jelenségnek napjainkban is!!! Üdv: ém
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-05-22 20:33:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2014-05-22 12:34:42) üzenetére

...nagyon is értem,mire gondolsz!
Sokszor az ´ilyen´igazukról meggyözödött egyének,
képtelenek meglátni az orruk elötti valóságot!

A behatások,az érdekek,az agymosások rabjai...
és azt hiszik magukról,hogy mindent jobban tudnak

Üd:sailor
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-22 12:36:28

válasz eferesz (2014-05-22 07:42:39) üzenetére
Szia Eferesz, megpróbálom megnézni, ha nem sikerül, jelzem, s akkor majd esetleg elmondod. Mindenképpen kíváncsi vagyok!!! Üdv: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-22 12:34:42

válasz sailor (2014-05-21 21:30:29) üzenetére
Szia Sailor! Ez a Julianna egy nagy-természetű hölgy, markáns egyéniség. Természetesen nincs igaza, csak a száját jártatja. Volt egy élő mintám....majd még okoz galibákat:) Üdvözlettel: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-05-22 12:30:53

válasz Susanne (2014-05-21 17:38:48) üzenetére
Szia Zsu! Örülök, h tetszett ez a rész is, már dolgozom a folytatáson:) Szeretettel üdvözöllek: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2382
Időpont: 2014-05-22 07:42:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön! Jelen írásodat is nagyon köszönöm. Éppen a tegnap néztem meg egy beszélgetést erről a témáról, ha érdekel, akkor ez lenne az: http://www.youtube.com/watch?v=iYWAxp-ps44
Szép napot!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-05-21 21:30:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Jaj
és jaj
amit Julianna mond:Nevelni ezeket´...ezek vademberek
Ezeket csakmidomítani lehet,mint az ÁLLATOKAT´

Tapasztalatom szerint,sokkal több erkölcsi elönnyel
rendelkeznek,mint ´manapság´...

Nagyon beleélted megint magad...elismerésem

Gratulálok:sailor
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2014-05-21 17:38:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
"Kényes" téma az elején, nagyszerűen megírva.
Olvasmányos, fordulatos és nagyon tetszik még mindig, várom a folytatást.
Szeretettel: Zsu

Legutóbb történt

alberth bejegyzést írt a(z) Bolond világ (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Ímé az Úr elközelge című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Ez van karácsonykor címmel a várólistára

Cipike alkotást töltött fel Szerelemkút címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Bár tudnám merre jársz című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) A lakás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szakadt szövetkabátban címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Glaube címmel

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)