HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47068

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: RangiferFeltöltés dátuma: 2014-05-31

A kísérlet V.rész

Este

Letettem a kocsit és ülök ebben a bárban, az este kezdete óta a harmadikban. Késő délután már az unokabratyó megcsinálta a tündért a vállamra, nagyon szép lett. Mármint egy nőn. Magamra nem varratnék ilyet. Remélem Vikinek is tetszeni fog, mert ha nem, akkor nekem végem. Kicsit még piros a bőr körülötte, de ráterítek egy könnyű kendőféleséget. Remélem nem egy strandszoknyát vagy más oda nem való dolgot szemeltem ki erre a célra.

Már épp kilépnék az ajtón, mikor megszólal a vezetékes telefon. Eddig nem is vettem észre, hogy van egyáltalán. Felvegyem? Ne vegyem? Végül csak felveszem.

- Viki kedveském, maga az? - idős, reszketeg női hang, de időben kapcsolok, én vagyok most Viki
- Igen én, jóestét
- De örülök, hogy elértem kedveském! Képzelje, az öreg Morgonc sokkal jobban van!
- Ennek igazán örülök...
- Azt mondja, magának köszönheti. Hiába hitte mindenki azt, hogy kómában van, végig hallotta magácskát, ahogy ül az ágya mellett és beszél, énekel neki egész éjjel. Azért jött vissza, mert még szeretné hallani.
- Ezt mondta? - igazán ügyes válasz, lassan elmehetnék rendőrnek
- Igen, s az egész otthon nagyon várja magácskát szerdán! Meg szombaton is. Sütünk sütit is, a kedvencét!
- Most szerdán?
- Persze, mint mindig! A múltkor is milyen jó volt, amit előadott, s utána a beszélgetés. A mai fiatalok semmibe veszik a magunkfajta öregeket, ritka, hogy valaki törődnek velünk! Az Alkonyat otthon magácska nélkül nem lehetne olyan, amilyen.

Biztosítom róla, hálálkodik, elköszönünk. Lassan visszateszem a kagylót.

Aztán állok a telefon mellett. Alkonyat otthon. Viki háromszáz fajta kencét használ, kaktuszport eszik, centis körme van, illetve volt. Bomba nő. Tornázik, két törülközőt használ, finnyás a tükörre, rendszeren táncolni is megy, mesélte. Szőke. Egy szexis plázacica, őrjítő magassarkúban, férfi szívek összetörője.

De a könyvespolcán a könyveknek már a címét sem értem, tehát majdnem okosabb, mint én. Négy nyelven társalog. Az autóját alig bírom uralni. Szerdánként meg szombatonként pedig az öregek otthonába jár felolvasni, mesélni nekik, beszélgetni, játszani velük. Az egyiknek a kórházban egész éjjel ül az ágya mellett, a kezét fogva. A szomszédom kutyáját akkor is áthozza, ha megharapja, mert azt hiszi, az enyém. Ki ez a nő valójában?

(egy órával és némi tekergéssel később)

Valahogy nem akar összejönni ez az éjszakai buli. Egyik pasi nyomult oda a másik után, italokat küldözgettek és próbáltak leakasztani. Hihetetlen, milyen ócska szövegeink vannak. Nem is értem, ennek hogy tud egy nő is bedőlni.

Az egyikre azért, visszafogott, elegáns, stílusos fickó, a testem még reagált is. De tőlem függetlenül. Meredeztek a bimbók, még jó, hogy már van rajtam melltartó. Viszont nem tudom elképzelni, hogy egy férfivel legyek. Egyszerűen nem megy. Leblokkolok. Úgy tűnik, a tudatom és a szexuális orientációm berögződése egyelőre erősebb, szerencsére nem is lesz ideje módosulni. Orientáció. Lenyűgöző, milyen kifejezéseket tudok már, nem?

Próbálom Vikit hívni, de nem veszi fel. Remélem neki jobban megy ez az orientáció-váltás, inkább a nőkre lesz kíváncsi, mit tud velük csinálni. A fickóm ne járjon férfiakban! Szóval emiatt feszkó vagyok. Úgy igazságos, ha én is maradok a nőknél, úgy döntöttem. Ezért ülök most itt, ebben a bárban. Már van is kiszemeltem, több is.

Persze ezt inkább nem osztom majd meg Vikivel. Csak felesleges patáliát csapna.

Egy igen dekoratív, fekete hajú bombázón akad meg a szemem. Most érkezett, ringó járással a pulthoz lebeg, körülvizslat és egyenesen hozzám sétál. Anyám, borogass! Nem tévedés, engem szólít meg.

- Szia! Már azt hittem, a múltkori után nem is látlak többé.

Kis híján leesem a bárszékről.

- Ööö... - felelem értelmesen
- Azt mondtad, egyszeri próbának jó volt, de inkább maradsz a férfiaknál, bármennyire is eleged van a sok bunkó szexmániás, megbízhatatlan hímből és a másfél éves egyedüllétből. Jól idéztelek?
- Nagyjából...igaz, most csak úgy betévedtem...jó a koktél itt... - még jó, hogy minden helyzetben azonnal feltalálom magam. Szóval egy ilyen nő, mint Viki, másfél éve szingli? Egyik meglepetés a másik után.

A gyönyörűség felkászálódik a mellettem lévő bárszékre és kezét az enyémre teszi. Megint merednek a bimbók, lenn is kezdek nedvesedni, egész érdekes érzés. Most még ellenemre sincs.

- Akárhogy is, örülök, hogy itt vagy. Hiányoztál. A kedvességed, a vibráló szellemiséged, a másfajta szemléleted. Nem csak szexelni szerettem veled - még el is pirul, elájulok! Óóó, Viki, lebuktál, te kis kísérletezgető!

Na jó, úgy tűnik, ő jártasabb abban, egy nő miként közeledik egy másik nőköz. Rábízhatom magam, én csak sodródom ártatlanul. Szerencsére a vibráló szellemiséggel nálam sincs gond, a szemléletem is más lehet, mint az itt lévő leszbicicáké, ezekkel nem lesz gond.

(fél órával és két koktéllal később)

- Viki, gyere! - húz maga után

Nézek rá kicsit bután, aztán újfent eszembe jut, most engem hívnak Vikinek. Hagyom magam. Szédülök némileg, Azért a 90 meg az 54 kiló nem tud azonos mennyiségű alkoholt felszívni. A friss levegőn kicsit magamhoz térek.

- Hová mész? Itt lakom. Nem emlékszel? - tart vissza, ahogy lendületesen túllépkednék egy bérház üvegezett kapuján.

Felmegyünk. Nagyon pöpec kis lakás, a piros, a fekete és a krémszín dominál. Mondjuk két hét után a belem kihánynám ettől, de kis ideig érdekes.

- Van egy kis dolgom a mosdóban - szól hátra a válla felett - csinálsz addig egy kis kávét? Sokkal jobbat főzöl mint én. Tudod, hol találod a hozzávalókat - azzal eltűnik a fürdőszobában, de az ajtót nem csulja be.

Viki, mi lett volna, ha simán csak ágyba bújsz vele? Miért kell neked feltérképezni a konyháját, kávét főzni? Tehát most más szemléletű leszek, ahogy azt remélte, és inkább utána megyek a fürdőszobába.

(két órával és zárolt eseményekkel később)

Odabújik szorosan hozzám, ujjával ide-oda játszogat, bőre izzadságtól fénylő aranybarna színnel ragyog.

- Most más voltál. Sokkal kíváncsibb, bátrabb...felszabadultabb. - mereng.

Ha még tudná, mennyire más vagyok most, tuti maga alá ájulna. Közben azon gondolkozom, hét-nyolc ilyen orgazmus után hogyan lehet talpra állni. Nem is sejtettem, hogy ennyire lehetséges ezt átélni. Remélem nem károsodott Viki teste.

Meg azon is töprengek, milyen különös, egy ideje megint pisilnem kell, de ettől csak még frenetikusabb volt az érzés. A természet ebben nagyon igazságtalan. Jó, a nők szülnek, de az egyszer-kétszer-hatszor van, ez meg tízezerszer. Nem is tudtam, hogy ilyen pontokon is érzékenyek. Visszacsere után én leszek a világ legjobb szeretője. Egy néma, titkos köszi, Viki.

Ideje mennem, hulla vagyok. Nem akar még elengedni, de érzi, elfáradtam. Fel kell dolgoznom az élményt, adjon időt, kérem őt. Megúsztam a kávéfőzést, ezzel az amnézia gyanúját. Viki házához visszaúton még megállok egy helyen, kell pár falat. Utálok éhesen lefeküdni. Ez lelki dolog lehet, mert a hűtőn volt egy cetli: "Este ne edd tele magad!". Onnan nem is fogom. Egy répa kevés lenne hozzá.

Lassú mozdulatokkal lezuhanyzom újra, ma már harmadszor. Gyerekkoromban ennyit két hét alatt nem fürödtem, ha a nagyiéknál voltam. Ügyesen elboldogulok az intimmosdatóval, meg a két törülközővel. A tükröt is szép szárazra törlöm, de a hátam most sem tudom bekenni. Kidobom a betétet, amin azt próbáltam ki reggel, mennyi híg paradicsomlevet tud magába szívni és utána itt felejtettem a futópadon. Viki nem díjazná.

Elalvás előtt megpróbálom felhívni, de hiába csöng, nem veszi fel. Remélem nincs baja vagy nem evett osztrigát. Mondjuk a labort a csuklószenzora riasztaná és arról már tudnék. Akkor azt remélem, hogy csak nőkkel van. Lassan átcsúszok az álmokba a lágy selyem ágynemű ölelésében. Nekem is kell ilyen.

folyt.köv.

2014

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/7 című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Fent és lent címmel a várólistára

Kőműves Ida alkotást töltött fel Ég veled! 15/7 címmel

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/6 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Ég veled! 15/5 című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nekem dalolt a nyár című alkotáshoz

aron bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincs évszak, csak fétis... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Októberi reggel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) immár című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)