HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47187

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: Tóth KatalinFeltöltés dátuma: 2014-06-03

Kell a holtfa az erdőnek

A fák iránti érzékenységem okán, kezembe került egy kiadvány, amelynek a címe Holtfa az élő erdőkért. A csodálatos fotókkal illusztrált, görcsös famaradványokat, moharuhát öltött fatetemeket, cincéreket, gombákat ábrázoló húszoldalas füzet védelmébe veszi az öreg fákat, a pusztulófélben lévőket, a holtukban is állókat, a térdre rogyott törzseket, vízbe dőlt ágakat, és világosan magyarázza a biológiai sokféleség megőrzésében való óriási szerepüket. És valóban nem is gondolná az erdőben sétáló halandó, hogy milyen jelentősége van a csodás famatuzsálemeknek, vagy akár a fiatalon elpusztult egyedeknek az rengetegben.

Az élő fák minden évszakban és sokszor ámulatba ejtettek már fenségességükkel, méltóságukkal, némelyik sudár tartásával, egy másik csodás terebélyességével, megint másik pedig pompás színeivel. De hogy a halott fák, vagy néha az emberi kort túlhaladó famatuzsálemek is tudnak magasztosságot, szépséget sugározni, soha nem gondoltam volna. E kiadvány ezt tanúsítja, és azt, hogy a kiszáradt, vagy pusztulófélben lévő fák a legjelentősebb élőhelyek közé tartoznak. Fajok ezreinek menedéke és táplálékforrása. Sokféle apró és nagytestű bogár, például a szarvasbogárfélék, cincérek lakhelye, madarak, rágcsálók otthona, gombák, mohák táptalaja a sokak számára talán értéktelennek tűnő korhadék.

S ahogy mind tovább jutok a tanulmány értelmezésében, egyre inkább erősödik bennem a holtfa és az ember, a fizikailag talán már megroppant, de jelenlétével, érzelmi, szellemi sugárzásával környezetére továbbra is hatni tudó aggastyán analógiája. Ahogy az erdőgazda nem érzi/érti a jelentőségét a holtfának, úgy a mindennapok embere sem fogja fel a fontosságát az öregember jelenlétének a fiatalabb nemzedék, a lázadó serdülők, a neveletlen ifjúság, vagy akár kicsi gyermekek közelében. Idősotthonokba, elfekvőkbe, intézetekbe mennek a hajlott korú emberek önszántukból, gyerekeik kívánalmai miatt, vagy valamilyen nyomorúságos kényszer okán. S velük együtt falak mögé záródik ezernyi érzés, mesék, emberi széphistóriák, a történelem dráma-szeletei. És örökre becsukódnak a családok egyedi, épp ezért különleges és megismételhetetlen krónikái is. A felgyorsult/felfordult, az emberi létet csupán a zsigeri élvezetekre hitványított világban könnyen feledjük, hogy az öreg ember olyan érték, olyan lelki-érzelmi táplálék hordozója, amelyből nem meríteni esztelenség, akinek jelenlétét nem igényelni óriási pazarlás. Persze, nem lennék igazságos, ha nem szólnék a társadalmi háttér ellehetetlenüléséről. Arról, hogy milyen óriási erőfeszítés egy-egy családnak a beteg, vagy egyszerűen csak mozgásában korlátozott szülőről, nagyszülőről való gondoskodás, a napi odafigyelés, akár időről, akár anyagi áldozathozatalról essék szó. A nehezen megszerzett munkahelyet alig lehet úgy megtartani, hogy az ember hol a gyerekei, hogy a szülei miatt van távol. A mai kor egyébként sem kedvez a családi összefogásnak, összetartásnak, az egymásra figyelésnek. És legfőképpen nem az idős és fiatal emberek párbeszédének. Pedig nagy szükség lenne az öregek nélkülözések, fájdalmas veszteségek árán megszerzett tapasztalataira. Például, hogyan lehet átvészelni a hétköznapi harcainkat, a kudarcokat elviselni a lélek és a szellem sérülése nélkül, és hinni, hogy semmit nem ér az örömünk, ha körülöttünk lévők boldogtalanok.

És itt vannak a gyerekek. Bugyuta rajz- és véres halálosztó filmeken nevelődő csemetéinknek ki mesél hitből fakadó, igaz tündérmeséket, ahol a jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz pedig megsemmisül. És a költő soraival: "Lángot ki lehel deres ágra /Ki feszül föl a szivárványra /Lágy hantú mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva?

Ahogy a holtfa segíti, erősíti az erdőket, fenntartja az erdő produktivitását, szén- és tápanyag raktár, úgy az idős emberek jelenléte lelki és kulturális támasz a jövő nemzedékének a szívbeli elsivárosodás ellen. Kell hát az öregember, akár a holtfa az erdőnek!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-06-08 11:24:39

válasz Zágonyi Mónika (2014-06-08 10:11:32) üzenetére
Kedveds Mónika!
Köszönöm a figyelmedet és az elismerő szavakat. Azt gondolom, hogy aki valamennyire írni tud, annak kötelessége az elöregedő korosztályról éppúgy, mint a gyökértelen fiatalokról írni.
Erre törekszem én is.
üdv. K.
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-06-08 11:21:40

válasz Istefan (2014-06-08 09:35:27) üzenetére
Köszönöm, István! Egyébként nem könnyű több generációnak együtt élni, de mégis úgy gondolom, a nehézségek ellenére is, érdemes, azok miatt a szempontok miatt amiket írásomban felsorakoztattam.
üdv. K.
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2014-06-08 10:11:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!
Cikked olvasása közben az jutott eszembe, hogy igazából ezt hiányolom én az újságokból... Valamikor, még gyermekkoromban több újságot is rendszeresen beszereztek a szüleim (napilapok, hetilapok) és egyiket, másikat én is szívesen olvasgattam. Mostanában egyre kevesebb sajtótermék kerül a kezembe... olvasok, rengeteget, mindeféle könyvet, de újságot nem nagyon. Itt viszont, a Napvilágon találok kedvemre való cikket, például most a Tiédet. A témát fontosnak érzem, gondolatokat ébresztettél, megfogalmaztad azt, amit tudok, de nem tudnám így szavakba önteni... tanulni is lehetett belőle, és ránéztem néhány dologra, amire figyelni kell... és úgy érzem, többször kell jönnöm olvasni a Napvilágra... Köszönöm!
Szeretettel: Mónika
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1647
Időpont: 2014-06-08 09:35:27

Meglehet a holtfa kell az erdőnek, de én úgy látom az öregek nem igazán kellenek a fiataloknak. Bizonyára arra a mondásra alapoznak, hogy: "jó az öreg a háznál, ha nincs baj, akkor csinál."
István
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-06-06 06:44:32

válasz Finta Kata (2014-06-05 12:32:36) üzenetére
Köszönöm a figyelmedet, Kata!
Örülök, hogy itt érző/értő alkotótársakra, olvasókra leltem. Köszönöm az igazítást is és a jó tancásot, igyekszem élni vele.
üdv. K.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12012
Időpont: 2014-06-05 12:39:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Finta Kata (2014-06-05 12:32:36) üzenetére
Szeretném tanácsolni, hogy amikor a véleményt mondóknak válaszolsz, mindig nyomd meg a bekeretezett rész jobb alsó sarkában lévő "Válasz" szót, akkor megjelenik a név, mint most itt fent, nálam, hogy kinek adsz választ. Különösen akkor jelentős, ha majd sokan írnak, s Te egyenként, s egyszerre akarsz majd válaszolni mindegyiknek!
Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12012
Időpont: 2014-06-05 12:32:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Katalin!
Érdeklődve olvastam cikkedet, melynek már a címe is felkeltette érdeklődésemet. Igen, főleg a védett helyeken, óriási kincs rejlik abban, hogy a régi fákat, gallyakat nem vágják ki, nem "tisztítják" ki az erdőből, ott hasznosítják továbbra is, mivel sokak által nem ismert hasznot hoznak.
Egyetértek Ida véleményével abban, hogy nagyon érdekes a párhuzam az elöregedett fák és az idős - hozzá teszem: bölcs - emberek között. Nagyon igazad van, hogy azok tapasztalatait elutasítva, ma, igazságtalanul bánnak velük a helyett, hogy felhasználnák életük útján szerzett, sok értékes tapasztalati anyagot. Ahogy a fáknál, ugyanúgy az embereknél is károsan hat jelenünkre.
A következő rész nagyon tetszett, "aranymondásnak" is beillik: "semmit nem ér az örömünk, ha körülöttünk lévők boldogtalanok."
Nekem is volna megjegyzésem: az eső szakasz végén javítandó (nyilván elírás): "az rengetegben" a-ra!
Szabatosan, olvasmányosan írsz, élvezettel olvastam.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-06-05 08:12:17

Igen, azt hiszem igazad van. Nem akartam túlbonyolítani, mert egyébként valóban arról van szó, hogy a fák elég fontos szerepet jtászanak az életemben,-mégis kicsit módolt lett a befvezető mondat. Köszönöm szépen, hogy időt sántál rám, dolgozom rajta.
üdv. K.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2014-06-05 07:59:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Választékosan, jól megírt cikk a "szívbeli elsivárosodás" ellen. Az első, kezdő mondat kissé modorosnak hat: egy kiadvány nem annak "okán" kerül az ember kezébe, mert "érzékeny" valami iránt: egyszerűbben kellene megfogalmazni sztem. Pl.: "szeretem a fákat, az erdőt és ezért..." stb, A "szívbeli elsivárosodással" ugyanez a helyzet. Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-06-04 17:02:05

Kedves Ida! Köszönöm szépen, hogy véleményt formáltál az írásommal kapcsolatban, és köszönöm a segítséget a javításra vonatkozóan. Próbálkozom élni vele.
üdv. K.
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5595
Időpont: 2014-06-04 08:57:28

Kedves Katalin!
Nagyon tetszik az írásod, különösen az, hogy párhuzamot vonsz fa és ember között. Milyen igazad van, bár ez így párosítva még soha nem jutott eszembe, pedig azt tudom, hogy a holt fa is kincset ér, ahogyan az idős ember is. Ez a vesztébe rohanó társadalom egyre jobban elidegenít egymástól fiatalt és időst, nem is értem, hogy juthattunk idáig. Egyes országokban ma is lehet élni azzal a lehetőséggel, hogy a nő nyugdíjba vonulhat 50 éves korában. Így elláthatja, nevelheti az unokákat, később idős szülőkről gondoskodhat. Nálunk az a cél, hogy minél előbb bölcsibe dugjuk a gyereket, az időseknek viszont nem is marad egyéb lehetőség, mint az otthonok sokfélesége... Így magányosodunk el szép lassan mindannyian...
(Itt szeretném felhívni a figyelmed, hogy van lehetőség a javításra rákattintva a "MÓD"-ra, javítva visszaküldöd. A címbe is becsúszott egy hiba, s az "ű" helyett gyakran "ő"-t ütsz.)
Nagy hatással volt rám az írásod. Üdv. Ida

Legutóbb történt

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Éhes gyermek címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A kiskakas rézkrajcárja címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Találkozván a lelkekkel című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Meddig lehet még? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)