|
|
Versek / műfordítás
Hugo Salus: Két költő
Die beiden Dichter
Im selben Garten wandeln wir, zu dichten.
Dieselben Bäume rauschen über dir,
Dieselbe Sonne sendet ihre lichten,
Beschwingten Grüße nieder dir und mir.
Doch meine Verse gehn auf harten Sohlen,
Die Schwere bannt sie, Erdenlust und Qual,
Und selten nur, verträumt und fast verstohlen
Huscht drüber hin ein goldner Sonnenstrahl.
Indes spinnst du ein Spinngeweb' aus Saiten
Von Blatt zu Blatt, für meinen Blick zu fein,
Und hörst darüber Äolstöne gleiten
Und fängst darin die Sonnenstrahlen ein ...
_____________________________________
A kert közös, ott járunk verset írni,
Hol zúgni hallod szintén azt a fát;
A nap közös, üdvözletét leküldi,
És lelkesen ragyog reám, reád.
Ám verseimnek oly kemény a lépte,
A súly lehúz: a földi vágy, a kín;
A napsugár csak ritkán, szinte félve
Fenn elsuhan, aranyló sárga szín.
Te húrokból fonsz pókhálót fölöttem,
Mely finom szállal lombot összezár;
Egy hárfát hallasz szólni mindeközben,
Míg felfogod: vár rád a napsugár... 
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Szenior tag
Regisztrált:
2010-11-06
Összes értékelés:
2335
|
Időpont: 2014-06-11 14:06:50 Kedves Dávid!
Ennek a versszaknak annyi féle változata lehet, és valamilyen formában mind jó is. Mindenféleképpen Salus a két versíró különböző formáját ebben a versszakban úgy szeretné kifejezni, hogy míg saját versei nyers szavakkal vannak megírva, a költőtársa a verseinél oldalról-oldalra egy finom pókhálót fon a szép irodalom legszebb szavaiból, melyek az ő "tudásának nagyon magasak", és mint egy eolhárfa lágyan csendülő húrjain úszó zenéje elbódítja az olvasót, és összegyűjti a számára oly életfontosságú napsugarat, vagyis, az olvasói bűvöletét.
Azt hiszam ezt versbe foglalni, a te Magyar nyelvi tudásod jobban megfelel mint az enyém.
Mégis megörültem írásodnk, és
üdv Tón
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1595
|
Időpont: 2014-06-11 00:16:48 válasz Tóni (2014-06-10 16:25:46) üzenetére
Kedves Tóni!
A "zu fein" nem lehet "túl finom"? Hisz épp így jön ki a kérges ellentéte, a másik stílus kritikája...
Az 1. sort elfogadtad, az rendben van.
A 2. sor nem lehet "De nézetem szerint túl finomat"? vagy "De ravasz módon roppant finomat"?
Nekem az alattomba (sunyi módon) és a félrevezetett üti az "eolhárfa andalító hangját"...
3. sor: "És eolhárfa-hanggal andalítva
4. sor: "A naptól elcsened a sugarat."
Mit szólsz a fentiekhez? Beleillenének az értelmezésedbe?
Üdv: Dávid
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2010-11-06
Összes értékelés:
2335
|
Időpont: 2014-06-10 16:25:46 Kedves Dávid!
Most gyorsan e két változat jutott az eszembe, de, hogy megfelel e a versírás törvényeinek, fogalmam sincs, ahhoz én nem értek:
1.
Húrokból szősz hálót lapjaidra,
alattomba, roppant finomat,
S eolhárfa hangja andalítja
A félrevezetett napsugarat."
2
"Húrokból szősz hálót lapjaidra,
Észrevétlen, roppant finomat,
S eolhárfától elandalítva
Megfogod vele a napsugarat."
üdv Tóni
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1595
|
Időpont: 2014-06-09 19:15:43 válasz magam (2014-06-08 11:18:03) üzenetére
Kedves Magdi!
Természetesen a költői képek sokfélék lehetnek. A "napsugárt" így, tárgyesetben azért kerültem, mert nekem (a fülemnek) furcsán hangzik a magyaros "napsugarat" helyett. Köszönöm méltatásod, a csillagokat, a bíztatást!
Szeretettel: Dávid
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1595
|
Időpont: 2014-06-09 19:09:42 válasz Zágonyi Mónika (2014-06-08 09:55:25) üzenetére
Kedves Mónika!
Nagyon hálás vagyok, hogy meglátogattál, méltattál, és örülök az 5 csillagnak is. A német tudásom, ha nem is hiányos, de nem is teljes. Én itt Tóni pontos fordításait veszem alapul, és ahol bizonytalankodnék, ott előveszem a szótárat. A vers elkészítésekor a 60-éves rímfaragói rutin sokat segít, mert én ráadásul még sokat adok a formára és lehetőleg a ritmikára is, lévén amatőr muzsikus. Azóta már egy kicsit a 2. verzión is módosítottam, de 1-2 szóért nem érdemes újra föltenni...
Látogass máskor is!
Szeretettel: Dávid
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-10-08
Összes értékelés:
752
|
Időpont: 2014-06-08 11:18:03 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * * válasz mandolinos (2014-06-08 00:43:25) üzenetére
Kedves Mandolinos!
Én úgy gondolom, a költői képekben minden lehetséges. Szerintem ebben a versben a napsugár a költő ihletét, tudását jelképezi, és bizony egy szép hangtól, melódiától kaphatunk ihletet.
Kívánom, hogy sok verset fordíts még ilyen szépen!
Szeretettel:Magdi
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1855
|
Időpont: 2014-06-08 09:55:25 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Dávid!
Igen óvatosan szoktam fordításhoz (németből) hozzászólni a nyelvtudás hiánya miatt, hiszen talán így nem olyan értékes a vélemény, de ez nagyon megfogott... különösen a második változat itt, alant... Gondolkodtam azon, hogy amikor leemelem a polcról például azt a kötetet, amiben angol költők verseinek a fordítása van (az eredeti nélkül), akkor olvasóként veszem a kezembe, és olvasóként élvezem a versek szépségét, stb... ide is olvasóként jöttem, és jólesett a vers megfogalmazása, a dallam finom sodrása, és az, ahogyan a rímek végigvezettek a versen.
Szeretettel: Mónika
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1595
|
Időpont: 2014-06-08 00:43:25 válasz magam (2014-06-06 20:06:52) üzenetére
Kedves Magdi!
Hálásan köszönöm észrevételed. Én a "darüber" kapcsán úgy értelmeztem, hogy a versbeli pókháló fölött száll az a hárfahang, és ez a pókháló ("darin") fogja be a napsugarat. De tévedhettem, ezért a te ajánlásod alapján át fogom írni az utolsó két sort. Egyáltalán nem haragszom, sőt, megtisztelsz a véleményeddel! Alighanem jogos lehet a kifogásod...
De hárfa hangjával lehet napsugárt befogni? Hát, nem tudom, pókhálóval inkább...
Szeretettel: Dávid
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2012-10-08
Összes értékelés:
752
|
Időpont: 2014-06-06 20:06:52 a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Mandolinos!
Mindkét fordítás tetszik, bár a 2-s számú jobban. Az utolsó 2 sorral van gondom: "Und hörst darüber Äolstöne gleiten/ Und fängst darin die Sonnenstrahlen ein..." Kérlek, ne haragudj, messze vagyok a Te tudásodtól. Én így fordítanám:
Egy hárfa hangja suhan át feletted
És befogod véle a napsugárt.
Elnézésedet kérve, szeretettel: Magdi
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1595
|
Időpont: 2014-06-06 16:35:50 Irénke, igazad van... Köszönöm a méltatást!
|
|
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3380
|
Időpont: 2014-06-06 15:20:53 Szép mindkét variáció, egynél akadok meg, a fenn elsuhan szórendje nem tetszik, ha fennhangon mondom.
|
|
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1595
|
Időpont: 2014-06-05 22:29:54 Verzió - 2.0
Egy kertbe járunk véled verset írni,
Hol zúgni hallod ugyanazt a fát;
A közös nap is üdvözletét küldi,
Süt fényesen kettőnkre, rám, s reád.
A verseimnek mégis döng a lépte,
A súlyuk húz: a földi vágy, a kín;
A napsugár csak ritkán, szinte félve
Fenn elsuhan, aranyló sárga szín.
Te húrokból fonsz pókhálót fölöttem,
Mely finom szállal lombot összezár;
Fölötte hárfát hallasz szólni közben,
Míg benne foglyod lesz a napsugár...
|
|
 Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom
thegpscoordinates.net
Zenit Futárszolgálat
|
Elfelejtett jelszó
