HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46781

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2014-06-10

Murmur jelenti 4. Fáradhatatlan mutatóujj

Azok a pici kis kezecskék, azok a parányi ujjacskák, amiket kis csecsemő korában ökölbe szorítva tartott Luca, és ha a tenyerébe tettük az ujjunkat, akkor megszorította, a kis puha párnácskák, apró kis csodák, a megismerkedésünk első percétől elbűvöltek engem.
A nagy kar /és láb/ körzések világa, a kéz nézegetés hónapjai, és a járókában lévő színes kacatok első véletlenszerű megmarkolása után egyre nagyobb szerepet játszottak a kezecskék a világgal való megismerkedésében. Hamarosan már célirányosan nyúlt a tárgyakért, időnként megkóstolta őket, és amint megtanult mászni, megkezdődött a mutatóujjacska állandó készenlétben tartása.
A mutatóujj egy modern kisbabánál a gombok nyomkodásával edződik. Hiszen annyi mindenen van gomb a mai világban, és azokat mind meg kell nyomni, hogy hátha akkor valami történik! Luca amint rájött erre, a picike mutatóujját mindig készenlétben tartotta, és ha valamin gombot vagy ahhoz hasonló dolgot látott, szorgalmasan megnyomta, ha nem történt semmi, akkor megnyomta újra. Hiszen anya és apa is folyton nyomkod ezt meg azt, akkor így kell működnie a világnak...
A csörgők közül a mobil telefon alakú volt a kedvence, a "Luca mobil", amiben apró golyók csörögtek, ha megrázta, de voltak rajta zöld gumiból nyomógombok, amik mágnesként vonzották a picike mutatóujjat.
A kis kíváncsi babaszemek meg csak úgy kutattak a nyomkodni való dolgok után. A tévé távirányító megkaparintása után még a kis szája is tátva maradt, annyira belemerült a sok gomb egyenkénti megnyomásába. /A tévé nem volt bekapcsolva./ Mivel "hiába dolgozott" vele a picikénk, félő volt, hogy végül odavágja a haszontalan jószágot, így elcserélték a szülei egy régebbi, már nem használatos távirányítóra. Luca azonban nemtetszését fejezte ki a csere miatt, neki csakis a jelenleg használatos kellett a nyomkodáshoz. Az rejtély, hogy honnan tudja egy 7-8 hónapos kisbaba, hogy ez egy régi vacak... Amikor nálunk volt vendégségben, mi is egy régi, nem használatos távirányítót adtunk neki nyomkodáshoz, de egyáltalán nem érdekelte. Kézbe vette, ránézett, és letette, többé nem foglalkozott vele.
Aztán jött a karácsony, és kapott a szüleitől egy elemmel működő játék távirányítót, amit a mai napig nagyon szeret. A számok megnyomására a játék hangosan megmondja a szám nevét, és valamilyen dalt, kifejezést, vagy más hangokat bocsát ki. Luca nagy kedvence a "lassítás" szó a hozzátartozó fékcsikorgással, és a "világ állatai" kifejezés a hozzátartozó rikácsolással. Szó, ami szó, imádja nyomkodni a picikém, és mivel a siker minden ujjmozdulatra garantált, ezért sokáig eljátszik vele.
Vannak gombok, amik nem is igazi gombok, például a bútorokon a csavarok kis kerek műanyag takarója. Luca bízik benne, hogy ezek is egyszer majd valamit csinálnak, ezért végig nyomkodja a franciaágyon lévő összes kis kerek csavartakarót, aztán apa székénél folytatja, de minden bútor sorra kerül, és végül Murmur blúzának a gombjai is egyenként. A legjobban azokat a gombokat szereti megnyomni, amik túl magasan, vagy túl messzire vannak neki, és ha mégis sikerül ezeket is a picike mutatóujjával megnyomni, akkor elégedett mosollyal köszöni meg a segítséget: a felemelését a vágyott gombhoz, vagy ha lehajolok hozzá, hogy a blúzom legfölső gombját is meg tudja nyomni.
A játék távirányító óta már sokféle nyomkodós játéka van, amik mind zenélnek, vagy beszélnek a nyomkodásra. Néha bábeli hangzavart csinál velük a picikém, ahogyan egymás után bekapcsolja őket, ő pedig elégedetten üldögél a hangzavar közepén.
Egy alacsony szekrényen van a CD lejátszó, amiben egy piciknek való CD van beletéve, amin gyerekdalok vannak. Luca a sok gomb közül soha nem téveszti el, hogy melyikkel lehet bekapcsolni a zenét, és amint felhangzik az "Én elmentem a vásárba félpénzzel", már rázza is a kis popsiját, táncol a zenére. Amikor megunja, önállóan kikapcsolja a CD lejátszót. Ritkaság, hogy hagyja végig menni a dalokat. Általában a "Mit mos, mit mos Levél Katicája" dalnál szokta kikapcsolni, úgy tűnik, máris sejthet valamit a mosással kapcsolatos majdani feladatairól.
Ha felemelem, imádja nyomkodni a kávéfőzőt /világítanak a gombok rajta, amiket benyomott/, a konyhai stoppert /pityeg, ha nyomkodja/, a lift hívógombját /már lesi az ablakot, hogy mikor ér fel a lift, és mikor gyullad ki benne a lámpa, hogy kivilágosodjon az ablak/. Általában mindig készenlétben van az a picike mutatóujj, hátha akad valami nyomkodni való.
Árulkodni is tud ám az a picike ujj! Van egy baba laptopja, amin a billentyűk megnyomása után különböző dalok hangzanak el, és ha a képernyőt bekapcsolja, akkor ott elvonul egy mackó, egy majom, és egy nyúl. Van hozzá egy katica alakú "egér" is, aminek a gombjait megnyomva dalok hangzanak el. Egy ideig valóban csak nyomkodta a picikém a gombokat, de legutóbb amikor játszott vele, akkor a pici mutatóujjacska nem a gombokkal akarta kezelni a laptopot, hanem a képernyőn huzigálta az ujját. Így aztán szavak nélkül elárulta nekem, hogy már jártas az érintőképernyők világában is. Anya, vagy apa engedte játszani az érintőképernyős okostelefonnal, és úgy gondolta a picikém, hogy akkor a laptopon is kipróbálja ezt a technikát. Korábban az volt a szülői vélemény, hogy nem engedik meg neki az igazi telefonnal való játékot. Szépen lebuktatta őket az árulkodó picike ujjacska!
Most, hogy tizennégy hónapos lett a kis unokám, már más dolga is van a mutatóujjnak nem csak a nyomkodás. Rámutat a körülötte lévő dolgokra, és akkor meg kell mondani a tárgy nevét. Rámutat a lámpára, a pulton lévő dolgokra, az ablakra, és általában mindenre a világon, és akkor mondani kell, hogy mi az. A babakocsiban is megmutatja a bácsikat, a néniket, az autókat, a virágokat, a galambokat, a kutyákat, a kapukat, úgy sétálunk, hogy "beszélgetünk". Luca az ujjával "beszélget", én meg a számmal. Ő mutat, én mondom. Ő ismerkedik a világgal, én meg legszívesebben megpuszilgatnám azt a kis mutogató ujjacskát, és az okos kis fejecskét, ahová elraktározza az ismereteket. Az elraktározott ismertek megmutatása is sok feladatot ad a kis ujjacskának. "Hol van a bagoly?" kérdezem tőle, és ő rámutat a játék bagolyra a polcon. Aztán sorra vesszük az ismert dolgokat, és a "Hol van?" kérdésre rámutat a kérdezett tárgyra. Nagy kedvencei a testrészek megmutatása, azok közül is a szem a fő kedvenc, amikor valamelyik állatnak megkérdezem, hogy hol a szeme, utána rögtön saját szemét is mutatja, szép lassan közelítve az ujjacskáját.
Sok dolga van annak a pici kis mutatóujjnak, mindent megnyomkodni, mindent megmutatni, amit akar, vagy amire kíváncsi. A játszótéren is rámutat, hogy mivel szeretne játszani, de nem ám ráülni a kis elefántra, vagy a hintalóra, hanem mellé állni, és megnyomkodni rajtuk az összes kerek műanyag rátétet, amivel a csavarokat eltakarták az összeszerelésnél. A mászókához még túl aprócska, de ott is végignyomkodja türelmesen az összes műanyag rátétet. Amit nem ér el, arra rámutat, hogy emeljem fel oda, hogy megnyomhassa. Legutóbb volt egy nagyon különös eset ezzel kapcsolatban. Kinézett magának egy olyat, amihez fel kellett volna emelnem, láttam a tekintetén, hogy melyiket nézte ki, de ott egy nagy barna kaszáspók szőtte a hálóját. Kíváncsian vártam, hogy rámutat-e a picikém. Jól megnézte a hálóját szövő, mozgó nagy pókot, elsápadt, összerázkódott, és elfordult, arrébb ment a mászókától. Pedig szerintem még soha nem látott élő, nagy pókot, és senki nem mondta neki, hogy fúj, vagy csúnya a pók. Ő mégis ösztönösen iszonyodott tőle.
Nem csak ezzel lepett meg a pici Luca aznap engem, hanem azzal is, hogy amikor délután a hálószobát mutogatta végig, felemelte a két kis kezét, hogy vegyem fel, mert akkor a könyvespolcon lévő dolgokat is jobban látja, és végig tudja mutatni azokat is, hogy elmondjam mi a nevük. Ebben a pozícióban olyan dolgokat is látott, amiket a földről nem láthat. Egyszer csak egy olyan helyhez értünk, mutogatás közben, ahol egy keskeny papírkép volt a lányomról, a vejem íróasztala fölött. A kis keskeny fotón két kép volt, a vejem szülei, meg a lányom. Luca rámutatott az egészen kis méretű arcképre, és közölte, hogy "anaana". Ráismert a picike fotón az édesanyjára. Ami nagyon különös, mert ha a tükörben látja saját magát, még nem tudja, hogy ő az. Oa-oa mondja a tükörbe mutatva, hogy ott van egy kisbaba. Kísérletképpen a kezébe adtam a kis papírcsíkot, a másik rajta lévő képpel nem törődött, de a fáradhatatlan mutatóujjacska rábökött a lányomra, megismételte "anaana", és nevetett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-08-23 23:32:36

válasz festnzenir (2014-08-07 17:00:24) üzenetére
Kedves Zsófi!

Még csak a hangutánzó szavakból jeleskedik a picikém. :)
Ígérem, majd a szóalkotásokról is beszámolok, ha majd lesznek. A napokban írtam egy újabb Murmur jelenti beszámolót róla, még egy kicsit javítgatom, aztán felteszem.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
957
Időpont: 2014-08-07 17:00:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Te is azok közé a nagyik közé tartozol akik minden gondolatukat lesik a kis unokáiknak.
A következő állomás is nagyon érdekes lesz amikor már önmaguktól alkotnak új szavakat.

Általában két rokonértelmű szóból alkotnak egy új szót, például így : A pocsolya és sár szavunkból jön létre a pocsár és még sok ehhez hasonló. Sajnos én nem írtam le az eseményeket, de te igen, és majd beszámolsz a kis drága szóalkotásairól, ugye?

Szeretettel gratulálok,Zsófi

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-29 22:00:58

válasz szusi (2014-06-25 18:08:58) üzenetére
Kedves Szusi!

Jólesik a lelkesedés, ami a hozzászólásodból árad. :)
Talán lesz még Murmur jelentés, ha lesz hozzá ihlet és idő megírni...

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-29 00:07:23

válasz Susanne (2014-06-24 20:12:54) üzenetére
Kedves Zsu!

Nagyon jó nagymamának lenni! :)
A minap a picikém a cicákat kergette az udvaron, és közben olyan aranyosan nevetgélt, ahogyan elugrottak, elszaladtak előle. Akkor sajnáltam, hogy nincs okostelefonom, amivel felvehettem volna a cica kergetősdit. Egy videó felvevőt nem tudok olyan gyorsan üzembe helyezni, és kéznél tartani, hogy ezeket a perceket megörökíthessem.
Örülök, hogy tetszett Neked ez a kis történet a mutató ujjacska fontos szerepéről! :)

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2010-10-11
Összes értékelés:
2703
Időpont: 2014-06-25 18:08:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon cuki!!!! Imádom a történeteidet! MÉG, MÉG, MÉG!!!!!
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5520
Időpont: 2014-06-24 20:12:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit !

Valamelyik nap éppen mondtam a lányomnak, mennyire jó lenne már nagymamának lenni :)
Pont ezért a kellemes és felemelő percekért !
Nagyon tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-24 20:10:18

válasz Kőműves Ida (2014-06-17 11:23:18) üzenetére
Kedves Ida!

Egyetértek a véleményeddel. Az első Murmur történetben ezt írtam: "Ma már nagymamává válni is roppant nehéz, mivel annyira kitolódott a gyerekeinknél a tanulási idő, a bulizási idő, a világjárási idő, a helykeresési idő a társadalomban, hogy nem a húszas éveik elején alapítanak családot, mint az én generációm, hanem inkább a harmincas éveik elején - közepén - végén."
Vagy még akkor sem, tehetném hozzá. Nekem három felnőtt gyermekem van, és egy szem kis unokám. Hát persze, hogy el vagyok tőle ragadtatva! :D

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-19 23:23:52

válasz Zágonyi Mónika (2014-06-17 16:02:09) üzenetére
Kedves Mónika!

Bizony milyen sok aranyos élmény volt az én gyermekeim életében is, ahogyan cseperedni kezdtek. Sajnos csak néhány maradt meg belőlük a családi emlékezetben, a többit a feledés homálya borítja. Sajnálom, hogy róluk nem írtam annak idején ilyen kis "jelentéseket", milyen érdekes lenne most elolvasni. Valószínűleg nem volt rá időm, és a technika is más volt. Kézzel kellett volna megírnom, ami, lássuk be, elég időigényes lett volna.
Most már van időm ilyen kis szösszeneteket írni a kis Lucáról, a lányom beleegyezésével. Mindig elküldöm először neki, hogy jóváhagyja-e a közreadását, vagy javasol-e valami változtatást a szövegen.
Nagyon jó leírni a kis unokámmal töltött derűs perceket, legalább nem feledjük el őket. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-19 14:13:49

válasz oroszlán (2014-06-17 15:40:56) üzenetére
Kedves Ica!

Az ember a gyermekét másként szereti, mint az unokáját. A saját gyerekeinkre nyilván nem volt annyi időnk a munka és az egyéb elfoglaltságok miatt, de az unokák érkezése után már kezdünk időmilliomosokká válni, és a szeretet is megsokszorozódik. Meg talán sokkal több türelme van az embernek, amikor idősebb lesz. A nagyszülő másképpen látja a gyermeknevelés vesződségének az értelmét, mint ahogyan fiatal szülőként látta. Az unoka új értelmet ad a nagyszülő életének, és ez fokozza az életörömöt. De a nagymamaságot, mint életszerepet meg kell tanulni. Mert a saját nagymamánkra, nagypapánkra egészen másképpen emlékszünk, mint amikor mi magunk nézünk a tükörbe nagymamaként. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-19 00:54:55

válasz Selanne (2014-06-17 11:43:41) üzenetére
Kedves Marietta!
Jó lenne igazi nagymamának lenni, akire számíthat a család, és az unoka... Remélem a sors megadja!
És igen, nagyon szép, nagyon meghitt, és annyira kell rajta mosolyogni!
Elbújik a konyhapult mögé, vagy a függöny mögé, én meg úgy teszek, mintha keresném, közben kérdezgetem, hogy "hol a Luca hol van?", ő meg egyszer csak nagy nevetve előszalad a rejtekhelyről, én meg tapsolok örömömben, hogy megvan a Luca, ő a karomba szalad, én meg összepuszilom és felemelem. Aztán leteszem, és kezdjük elölről. Egyszer elfelejtettem tapsolni, amikor előszaladt, és erre ő megállt, és összeütögette a kezecskéit, hogy tapsolom kell. Amikor tapsoltam, akkor futott csak tovább felém. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-18 00:13:35

válasz Finta Kata (2014-06-15 19:05:32) üzenetére
Kedves Kata!

Köszönöm, hogy megírtad, hogy hiányoztak a Murmur történetek, így ha még írok újabbat, akkor esetleg felteszem ide is őket, nem csak a családnak írom. A nagymamai szeretetben valóban nincs hiány! Szabályosan levesz a lábamról a kis Luca, hiszen a földön ülve a legjobb játszani. :)
Már adja a nagy puszikat. Amikor rájön a puszilás, akkor összepuszilja az összes játékát. Szombaton megkaparintotta az orrcseppet, és minden plüss állat kapott az orrába orrcseppet, meg én is, aztán egy gyereknevelési könyvben szereplő összes gyerek fényképen megkereste a gyerekek orrát, és mind a két orrlyukba adott nekik is orrcseppet. :D

Judit
Szenior tag
Zágonyi Mónika
Regisztrált:
2009-06-10
Összes értékelés:
1858
Időpont: 2014-06-17 16:02:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Már tegnap este olvastam a cikkedet kívülről :) csak akkor nem volt időm írni hozzá, most viszont pótolom :) Nagyon kedves, nagyon szívderítő volt olvasni, illetve emlékezni arra, hogy nálunk hogyan is történtek ezek a dolgok akkor, amikor a lányok picik voltak :) Luca pedig igazán talpraesett, okos kislányka, és nagyon szerencsés, hogy nemcsak remek szülei vannak, hanem nagyszerű nagymamája is! :)
Írd csak ezeket a történeteket, mert bár valóban igaz, hogy kicsit kevesebb az olvasó mostanában (sajnos én is ritkán tudok jönni a Napvilágra), derűs perceket okozol velük, és arra igazán nagyon szükség van! Nem beszélve arról, hogy igen jól írsz, én is szeretem az írásaidat!
Szeretettel: Mónika
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7046
Időpont: 2014-06-17 15:40:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!
Öröm volt olvasni írásodat. Akinek van kisgyereke, kis unokája az tudja miről írsz. Az unoka mindig több odafigyelést kap, mintha valamivel nagyobb örömöt is okozna, mint a régen volt gyereknevelés. A mai gyerekek, a technika vívmányaival születnek. Hihetetlen mi-mindent tudnak és honnan?
Szeretettel gratulálok az írásodhoz és a pici unokádhoz: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8280
Időpont: 2014-06-17 11:43:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Örömmel, és szeretettel olvastam írásodat, Judit. Egy igazi nagymami , és igen így szép. Óh nagyon! :-)

Marietta
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5444
Időpont: 2014-06-17 11:23:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2014-06-16 01:06:57) üzenetére

Kedves Judit!

Én örülök, hogy feltetted, és hiszem azt, hogy másoknak is tetszik, csak éppen kevesen fordulnak meg mostanában errefelé...
"Mire a végére értem, megért bennem az elhatározás: rendelek egy unokát!"
A fenti mondatomat tréfának szántam. Nem szólok én bele a gyerekeim dolgába. Különben is, érzékelem, hogy milyen nehéz ma fiatalnak lenni, amikor nem látnak jövőképet, csak küzdenek a mindennapi betevőért. Megvallom, a mi időnkben sem volt könnyű, de dolgoztunk és gyarapodtunk, ma meg... Kiábrándító. Az, hogy én mit szeretnék, nem játszik szerepet, a döntés természetesen az ő kezükben van (ha van egyáltalán).
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-16 23:58:33

válasz sailor (2014-06-14 07:04:19) üzenetére
Kedves Tengerész!
Irtó aranyos a picikém, szombaton megtalálta az apja napszemüvegét, és mindjárt mondta, hogy "apaapa". /Apukája már egy hete túrát vezetett, nem volt otthon/. Feltette rám a napszemüveget, aztán saját magára is /fordítva :)/, aztán megint rám tette a napszemüveget, és mondta újra, hogy "apaapa", aztán elkezdtünk játszani az összerakható kis hordókkal, én meg kicsit lecsúsztattam a napszemüveget, hogy jobban lássak, erre Luca egy határozott mozdulattal visszatolta a szememre, és rám szólt, hogy "APA!" Vagyis most én vagyok apa, mert rajtam van apa szemüvege, és ő most apával játszik...
Hát persze, hogy el vagyok bűvölve a kis unokámtól!
Köszönöm, hogy férfi létedre nemcsak elolvastad, hanem kedves hozzászólást is írtál. :)
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4687
Időpont: 2014-06-16 01:06:57

válasz Kőműves Ida (2014-06-13 19:27:07) üzenetére
Kedves Ida!

Jót mosolyogtam a hozzászólásod első mondatán! :)
Nem szoktam fenyegetőzni a mutatóujjammal, valahogy nem állt rá a kezem már a gyerekeimnél sem.
Elmondom őszintén, hogy nem terveztem több Murmur történetet nyilvánosságra hozni - nem hiszem, hogy másnak is olyan érdekesek ezek a történetek, mint a családnak - az utolsó leveled hatására mégis feltettem az oldalra. Glóri és Mór mit szól az elhatározásodhoz? :)

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11920
Időpont: 2014-06-15 19:05:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Már hiányoltam Murmúr történeteidet.
Nagyon kedvesen írod le, hogy fejlődik a kicsi unokád. Valóban élvezetes, hogy már ilyen kicsi korban mennyire érdeklődő egy gyerek. S akivel annyit foglalkoznak, biztosan sokkal több ismeretet szerez, mint akivel nem törődnek, otthagyják, jobb esetben egy csörgővel a kezében magára. Persze, úgy is felnő, de az már nem mindegy, mit visz tovább magával.
Kedves történeted - a nagymamai szeretet hozta ki belőled.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3818
Időpont: 2014-06-14 07:04:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedvse Judit!

Szinte tudományos elemzés!
Kimutatása,megfigyelése az értelem
kibontakozásának...

csak,ezerszer szebb annál,mert Nálad
a szeretet fényében történnek az ´események
a mindent megoldó és odaadó szeretetben!

Gratulálok:sailor
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5444
Időpont: 2014-06-13 19:27:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Judit!

Amíg még csak a címet láttam, a Te fegyelmező fáradhatatlan mutatóujjadra gondoltam...:)
Akinek ebben a "mindent gombnyomásra" világban van kisgyereke, vagy unokája, hát ott tényleg fáradhatatlannak kell lennie a pici mutatóujjnak, mire mindent kipróbál, megtanul. Öröm volt követni az örökmozgó, kíváncsi kis Lucát és nagyiját... Jó volt veletek lenni, remélem még sok ilyen élményben lesz részünk.
Mire a végére értem, megért bennem az elhatározás: rendelek egy unokát!:)
Élmény volt!

Ida

Legutóbb történt

Cipike bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nálunk járt a nyár címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Palacsinta dal című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Biztató című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel A nyár illata címmel

Susanne bejegyzést írt a(z) Nyárutó című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Emlékek kútja című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mű mű című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Túlérett nyár című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, IV címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Mű mű című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Palackba tettem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Túlérett nyár című alkotáshoz

Haász Irén bejegyzést írt a(z) Emlékek kútja című alkotáshoz

manna alkotást töltött fel Szégyellem magam címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)