Jog, érvelés, nincs apád,
mindhiába várod.
Becsvágy nélkül , önmagát
csapja be hiányod.

Gyorsan megy ősz, lenge nyár,
amit vársz az múlik.
Sosem jön el már apád,
alku mögé bújik.

Betakarlak, melenget
karom ölelése,
hozzám röpülsz szertelen,
megfáradt estére.

Vár friss tej, puha kenyér
szobád, vetett ágyad,
a gondűző ébredés
aranyozza mádat.

Megcsörren a telefon,
németül beszélnek,
apád hangja benne volt,
örülsz a kevésnek.

Véletlenül vette fel
nincsen csuda álom,
hangod átmegy éteren,
ország-sors határon.

Közelsége nem ér el,
távol minden álmod,
hívnád bűvös igékkel,
sehol sem találod.