HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

túlparti
2019-12-08 22:30:40

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2014-06-14

Dogonok

Egy időben a csapból is a dogonok folytak, és mindenki tudni vélte, hogy mit tud egy dogon - arról nem is beszélve, hogy a nyolc törzs együttvéve mit tud, mert az már maga a csoda. El is határoztam, hogy én aztán soha nem írok a dogonokról - csak ha az ég és föld összeszakad.

És most összeszakadt, vagy valami még rosszabb történt?

Na hallod? Felkérést kaptam. Tudod te egyáltalán, hogy mi az a felkérés?

Hogyne tudnám; csak valamivel rosszabb, mint a megrendelés.

Így van. És most itt ülök az üres papírlap előtt, és nem tudom, hogy kezdjem el.

Gondolom, ez a legkönnyebb. Elmondod, hogy mit tudsz a mai dogonok életéről. A második mondatban rátérhetsz a legendára.

Tőmondat elég lesz? Mert a mai dogonokról csak annyit tudok, mint mindenki: Afrikában élnek, Mali, az egykori francia gyarmat területén. Sosem jártam Maliban, és a bakancslistámon sem az élen tartózkodik. Amit tudok, az kizárólag a legenda, és az egyéb legendák, a legenda körül.

Nem kell lebecsülni a szegény dogonokat. Ebben a pillanatban is rengeteg ember él a földön, akik még sosem szerepeltek legendákban, és egy nyavalyás mítoszt se mondhatnak a magukénak. A dogonoknak viszont tálcán kínálták a lehetőséget, és ők csak elfogadták. Vagy nem. Könnyen lehetséges, hogy nem is tudják, mi mindent firkáltak össze róluk Marcel Griaule (1898-1956) és Germaine Dieterlen (1903-1999). Ha igaz az, amit a másik antropológus, Walter Van Beek írt. Valaki hazudik, ami egyáltalán nem lenne meglepő. De most már odautazni sem érdemes, mert sok év telt el, és hol vannak már azok, akik személyesen ismerték Griaule-t?

Griaule-t még csak megértem. Neki ez a rejtély egy doktori diplomát hozott. Viszont a nő -

Látod, ez az. Dieterlen nő volt, és Griaule tanítványa. Nászútra mentek Maliba.

A 30-as években, amikor még nem volt ott semmi. Most se sok. Mondják, hogy a dogonok nagy elmaradottságban éltek, még a számokat sem ismerték. 1, 2, sok - ennyi volt az egész. Kecskéket tartottak a Bandiagara fennsíkon, gyűjtögetéssel egészítették ki a szegényes táplálékukat. A 14. században telepedtek meg itt, és még azt sem lehet tudni, honnan jöttek. Házaikat a meredek hegyoldalhoz ragasztották, egymás mellett és fölött sorakoznak, mint a fecskefészkek. Kockaformájúak, nagyon kevés díszítéssel, bár mutogatnak egy ajtót, amit rendesen összevissza farigcsáltak mindenféle szimbólummal. A falu vezetője (hogon) egy nyolc lábon álló, alacsony házban lakik, ez a toguna. Írni-olvasni állítólag még ma sem tudnak, amit nehéz elhinni, de ám legyen. Sárházak tapasztása és kecskék őrzése nem igényel különleges műveltséget.

Kevés szó esik arról, hogy a dogonok nemcsak a föld felett építkeztek. Van egy komoly barlangrendszerük, ahová sokáig nem léphettek be az idegenek. A járatok falai tele vannak festményekkel, és állítólag ez a krónikájuk, a mitikus eredetükkel kezdve.

A mitikus eredet minden nép számára kötelező.

Legalább az legyen, ha már a jelen siralmas.

A dogonok elmondták a franciáknak, hogy ők bizony a Szíriusz csillagról jöttek. Pontosabban, nem egy Szíriusz van, hanem három, és ezen a harmadik Szíriuszon volt az őshaza. Itt uralkodik Nommo, az óriási kétéltű vagy gyíkember, és itt laknak a nommók, akik űrhajókon közlekednek, és a dogonok őseit egyszerűen a mai Mali területére deportálták. A kommunikációval nem lehetett probléma, mert mindkét francia hosszú éveket töltött a dogonok között, Dieterlen több, mint húsz évet.

Nászút magányosan?

Van ilyen, és 1950-ben megszületett a kapcsolat gyümölcse, egy könyv. Jó sokáig tartott, amíg megírták, és azt lehet mondani, hogy senkit sem érdekelt. Nem fedezték fel maguknak az ufológusok. Pedig volt ott minden, mint a búcsúban: szíriuszi eredt, bolygóközi utazások, a Naprendszer alapos ismerete, atomokból felépülő univerzum, a föld forgása a saját tengelye körül, a Jupiter hatvan holdja, ötven éves kozmikus ciklus, égi bárka, a Tejútrendszer középpontja, meg amit akarsz. A dogonok nagy elismeréssel nyilatkoztak a földönkívüli őseikről, akiktől megkapták a szent tudást, meg mindent, ami a civilizált élethez szükséges. Már most, hol van ez a fejlett civilizáció, hogy a rideg valóság nem több, mint vályogházak és pásztorkodás?

Gondolom, itt csak arról van szó, hogy más fogalmaik vannak a civilizációról, mint nekünk. Például számunkra az írástudatlanság katasztrofálisan primitív dolog, elképzelhetetlen, míg a védikus Indiában úgy tekintették az írás elterjedését, mint szomorú tudomásulvételt: az emberiség elindult a hanyatlás útján. Többé nem képes emlékezetben tartani olyan hosszú és bonyolult szövegeket, mint a Védák: amit nem írunk le, azt elfelejtjük. Kicsiben én is átéltem ezt a folyamatot. Annak idején még fejből tudtuk a szorzótáblát, és nem okozott gondot, ha két- vagy háromjegyű számokat kellett összeadni. Ma automatikusan nyúlok a számológép után, akkor is, ha a feladat nem haladja meg a 2 x 2 szintet. Lassan óriási szellemi teljesítménynek fogjuk tekinteni, ha valaki legalább arra képes, hogy korrektül beütögeti a számokat. De hogy visszatérjek a dogonokhoz, nagyon is jól el tudom képzelni, hogy fontos volt nekik a szent tudás.

Dehogy volt fontos. Nem is a nommóktól hallottak a Szíriuszról, vagy a bolygók égi kalandozásairól, hanem Henri-Alexandre Deslandres csillagásztól, aki 1893-ban járt Afrikában. Ő nem dogon-szakértő volt, lehet, hogy azt sem tudta, milyen törzsbeliek a feketék, akiket az expedíció teherhordókként alkalmazott. Deslandres öt hetet töltött dogon területen csak azért, hogy tanulmányozzon egy különlegesen ígéretes napfogyatkozást. Beszélhetett az expedíció céljáról, demonstrálhatta a műszerek működését, megengedhette, hogy a teherhordók belenézzenek a távcsövekbe. Nem lehetetlen, hogy a dogonok más kutatókkal, kereskedőkkel vagy kalandorokkal is találkoztak, és az történt, amit a szakirodalom kultúraszennyezésnek nevez. Az egyszerű, természetközeli emberek egy idő után összekeverik a saját hagyományaikat az új információkkal, és úgy beszélnek, mondjuk a Jupiter hatvan holdjáról, mintha mindig is tudtak volna róluk.

Várjunk csak, nem sok az a hatvan? Nagy forgalom lehet a jupiteri égen, és komoly következményekkel járhat, ha két ilyen összeütközik.

Nem feltétlenül. Hallottam, hogy nekünk is volt több holdunk, és össze is ütköztünk az utolsóelőttivel. Lezuhant a földre. Volt néhány föld- és tengerrengés, de túléltük.

Nem szeretném átélni. De mondd csak, 1893-ban még elég erős volt a gyarmatosító birodalmak öntudata. Nekem valahogy nem áll össze a kép. A lenézett és majomszámba vett teherhordók ott ülnek a nagy fehér guru körül, aki a csillagászat legújabb eredményeiről tart előadást. A feketék szájtátva figyelnek, jegyzetelés nincs, hiszen analfa-béta-omegák, mégis egyszeri hallásra mindent pontosan megtanulnak, az elliptikus bolygópályáktól a Szíriusz B keringési idejéig és a mai napig láthatatlan Szíriusz C-ig, amely talán nem is létezik. Röviden, Deslandres volt a rejtélyes gyíkember, és te ezt elhiszed?

Inkább nem. Mert az élet, sajnos, sokkal bonyolultabb, mint kellene. A dogonoknak már 1893 előtt is volt egy nagyobb ünnepük, a Szigui, amelyet ötven évenként rendeztek meg, mert ennyi a Szíriusz C, az ő nyelvükön Po Tolo keringési ideje. Azt nem tudjuk, hogy a barlangokat mikor festették ki, de ott volna a Naprendszer sematikus ábrázolása, meg az egész Szíriusz-család.

És egy ilyen géniusz, ez a Deslandres, egy vacak napfogyatkozást tanulmányoz, ahelyett, hogy az egyetemen oktatná a jövő csillagászait. Forradalmasíthatta volna az egész iskolarendszert. Csak egyszer kell elmondani a tananyagot, és mindenki megjegyzi élete végéig. Azon is túl.

De nem jegyeztek meg semmit. Mondom, hogy az élet roppant bonyolult. Akármit hallottak Deslandres-tól, akármit meséltek Griaule-nek és Dieterlennek, 1991-ben már alig emlékeztek valamire. Még az emlékezők sem értettek egyet abban, hogy mi a szent hagyomány. Pontosan úgy viselkedtek, mint a civilizált európai, aki mindent elfelejt, és ha leírta, elfelejti, hová tette a jegyzeteit. 1930 és 1991 között ugyanis sok minden történt, például divatba jöttek a dogonok. Robert K.G. Temple (1945-) amerikai szerző felkarolta őket, aki ugyan nem volt csillagász - tudott szanszkritul, és a keleti kultúrákról hallgatott előadásokat a pennsylvaniai egyetemen - mégis tagja lett a Királyi Csillagászati Társaságnak, és felfigyelt a Szíriusz gyermekeire. Nagy Afrika-rajongó volt, megragadta az alkalmat, hogy fényezze az ősi kontinens dicsőségét, 1976-ban jelent meg a könyve, A Szíriusz-rejtély, amelyben több, mint hétszáz oldalon fejtegeti a dogonok földönkívüli eredetét, a gyíkembereket, meg mindent, ami az eszébe jutott - az egész sumér és görög mitológiát.

Mi ezzel a gond? Lehet, hogy nem elég tudományos, viszont most olvasom egy rendkívül tudományos konferencia anyagait,2010-ben hangzottak el az előadások Bukarestben, ahol a világ minden tájáról összesereglett nagyágyúk abban versenyeztek, hogy ki tud még több szóval még kevesebbet mondani.

Ja, a Däniken-féle tudósokat senki sem vádolhatja azzal, hogy unalmasak. Még azt is elismerem, hogy néha gondolatokat ébresztenek. Temple volt az, aki megfogalmazta a komplett dogon mitológiát, persze nem egészen a saját kútfejéből. Egy francia egyetemi professzor, Eric Guerrier már jó húsz éve foglalkozott Griaule és Dieterlen munkásságával, és megírta a maga következtetéseit, A dogon kozmológia: Nommo bárkája címen. A bárka 1975-ben jelent meg, és éppen olyan kevés port vert fel, mint az eredeti; Temple-nek azonban jól jött. A kiváló marketingmunka elfedte az olyan jelentéktelen tévedéseket, mint a po szó fordítása, ami nem atomot, hanem búzaszemet jelent. Persze van az a szituáció, amikor teljesen mindegy, hogy az univerzumot atomokból vagy búzaszemekből ragasztgatták össze a szorgos szíriuszi kezek.

Akkor Temple-nek tartozunk hálával azért, mert megcsinálta a dogon mitológiát, szinte a semmiből?

Azért nem szinte a semmiből, mert a barlangrendszer már megvolt, az ünnep is megvolt, amelyről azt tartják, ilyenkor újul meg a világ. És nagyszerű maszkokat készítenek, amelyeket a barlangjaikban őriznek. Kétséges viszont a beavatási rendszerük, amelyről Griaule és Dieterlen tudósítanak: "Giri szo a tudás első fokozata, ide tartoznak az egyszerű magyarázatok. A mitikus személyeket gyakran kódolják, a kalandjaikat egyszerűsítik, és az összefüggés felismerhetetlen. Láthatatlan teljesítményekről van szó, a szokásos szertartásokkal és anyagokkal kapcsolatban. Benne szo, a rítusok egy részének alapos tanulmányozása... bolo szo, megteremti a szintéziseket a nagyobb egészhez, de még nem vezet be a hagyomány valódi titkaiba... szo daji, a tudás komplett építménye, annak rendezett sokféleségében. De az avatás nemcsak felhalmozott tudás vagy tananyag, nem is filozófia vagy gondolkodásmód; jellege inkább a személyiség építése, mert az egyént formálja és jellemzi... sőt annál is több, létfontosságú... (enélkül nem tudnák), mikor jött el az egyik vagy a másik ceremónia pillanata, a mítoszok mely sorozatába és milyen összefüggések közé tartozik a cselekményük." (Le Renard pale) Lehet, hogy a nommók csak mindenféle szertartást és maszk-készítést tanítottak meg nekik, de a kecskepásztorkodáshoz képest már ez is civilizáció. Azért egy kicsit zavar, hogy mindezt a 14. századra teszik, amikor már sok embernek feltűnhetett az égi bárkaforgalom. Sajnos, egyetlen krónika sem említi, hogy az Úrnak ebben és ebben az esztendejében gyíkemberek repkedtek Afrika fölött. Egy szót sem szólok, ha azt mondják, hogy a mitikus ősidőkben, olyan régen, amikor még világkorszak se volt.

Olyan mitológia már sok van. A dogon éppen azért érdekes, mert modern. És különösen irigylem a kiváló emlékezőtehetségüket.

De nincs kiváló emlékezőtehetségük. Semmivel sem emlékeznek jobban, mint te a bukaresti konferencia előadásaira. A felejtés az elme hárító mechanizmusa; vissza kell verni a felesleges információt. Szóval, ezt a témát már elkezdtem egyszer, és most csak visszatérnék. Walter Van Beek antropológus 1991-ben járt Maliban. Ő volt a kutatócsoport vezetője, és az expedíciónak az volt az egyik célja, hogy megvizsgálja, mi az igazság a dogon hagyományok körül. Van Beek fölfegyverkezett Griaule, Guerrier és Temple könyveivel, és föltette a könnyűnek vélt kérdéseket. Nagy meglepetésére az derült ki, hogy a bölcs és szent dogonok 85 %-a még csak nem is hallott a Szíriuszról. A többiek sejtettek valamit, de nem akadt két ember, akik egyformán emlékeztek volna az eredethagyományaikra. Van Beek még találkozott dogonokkal, akik ismerték Griaule-t. Igen-igen, a Szigu Tolo a legfényesebb csillag, mondták, de azt már nem tudták megmutatni, hogy melyik az, vagy összetévesztették a Vénusszal. Azt is elárulták, hogy Griaule-tól tanulták az egész bölcsességet.

Tipikus. Aki nem tud újat kitalálni, az a régi cáfolatából él.

Vagyis, Griaule csak híres akart lenni, kitalált egy nagyon ütős dolgot, és belekeverte az ártatlan dogonokat?

Csak azt mondom, hogy a cáfolathoz is kell fantázia. Lehet, hogy Van Beek nem is találkozott öreg dogonokkal, akik még ismerték a franciákat. Mit tudom én, hogy miért csinálta? Talán arra gondolt, hogy a cáfolat mindig kevésbé kockázatos, mint az invenció. Habár ha meggondoljuk, hogy a gőzhajó feltalálása előtt hány tudós állította, hogy a vas elsüllyed a vízben - aztán még igazuk is van, mert néha tényleg elsüllyednek. Oda kellene utazni, és megnézni, hogy mi van - bár lehet, hogy egy idegennek nem mutatnának többet, mint kecskéket és maszkokat.

Ezt az érvet már ismerem. Előbb utazz el oda, aztán írd le a véleményedet. Térben még csak utazgathatnék, de az időben egyelőre nem tudok. Azt jelenti ez, hogy senki sem írhat Atlantiszról vagy a harappai civilizációról, mert nem volt ott fizikailag? Elég sok könyvet ki kellene dobni ezen az alapon. Én azért el szoktam hinni néhány dolgot, komoly embereknek.

Akkor most mi a véleményed a dogonokról? Széna vagy szalma?

Passz. Nem tudom. Olvastam egy másik fejtegetést a három Szíriuszról, meg a vörös óriásról, akiből mára fehér törpe lett, és mit mondjak, ez is van annyira meseszerű, mint a gyíkemberek. Mítosztorzulásról sem illik beszélni, amikor fogalmunk sincs, mi volt az eredeti. Mali az 1800-as évek végén lett francia gyarmat, de az ország új urai sokáig azt sem tudták, hogy léteznek dogon alattvalók - nem volt semmijük, amit elvehettek volna tőlük. Legalább egy Stonehenge vagy egy piramis, valami, amit büszkén fel lehet mutatni: íme, ez is a miénk. Jobban érdekelne, miért tartjuk olyan csodálatosnak azt, ha valakinek földönkívüliek az ősei, vagy miért olyan kívánatos a szíriuszi származás. Mi sem kerülünk hátrányosabb helyzetbe, ha bevalljuk az Urálontúlt, a turáni alföldet vagy a Meótisz mocsarait; nem tudom, hogy ebben a pillanatban mi a trendi.

Gondolom, még mindig a sumérek, akik köztudomásúan Dél-Amerikából érkeztek a Tigris és az Euphrátesz lapályaira.

Ezt te elhiszed?

Csak úgy, mint a dogon mítoszt. Hiszi a piszi.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszemű lány című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Késő búcsú című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) álmatlanul című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szomorú Teadélután című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télidill című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Suhanó árnyak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)