HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44922

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2014-06-15

Három próbatétel

Mélyen a gondolataiba merülve ült. Kutatott az emlékezetében: mióta is ismeri Alexet?
Másodéves volt a Zeneakadémián, amikor meghívták a helyi Szimfonikus zenekarba vendégművésznek. Aztán ott ragadt. Most éppen végzős, tehát, három éve ismerik egymást. Hamar észrevette, hogy a fiú gyakran rajta felejti a tekintetét. Őt azonban nem érdekelte. Egyetlen szerelme volt: a zene. A hárfa ebben rendkívül jó társnak bizonyult. Nem kellett őneki semmi, és senki más a világon. Tökéletes volt a boldogsága.

Amikor először hívta randira a fiú, akkor kerek-perec visszautasította. Megmondta neki, nincs helye az ő életében a szerelemnek. Teljesen betölti a zene, a hárfa. Hétvégeken, viszont haza utazik falura a szüleihez. Eszében sincs még egyéb gondot venni a nyakába. Milyen jól tette, hiszen már a hazalátogatások is egyre gyérülnek, ahogy növekszik a fellépések száma a zenekarral, ideköti őt a nagyvároshoz hétvégére is a kötelesség.

Látta ő, Alexnek nem esett jól, hogy kosarat kapott, de nem bántódott meg. Sőt, mindig, mindenben a segítségére volt. Óvta, féltette, vigyázott rá. Amikor késő éjszakába nyúltak a próbák, mindig hazakísérte. Előfordult, hogy taxival mentek, akkor is kiszállt vele és a kapuig kísérte.
- Csak úgy lesz nyugodt éjszakám, ha biztonságban tudlak téged! - mondta ilyenkor, s vágyakozó tekintetét a szemébe fúrta. Ilyenkor megijedt. Mit akar tőle ez a fiú? Nem, nem, nem fogja közel engedni magához. Nincs őneki ideje a szerelemre. A hárfához menekült, s olykor hajnalig játszott, hogy ne kelljen Alexre gondolnia.

Egyszer kiráncigálta őt a szigetre. Azt mondta aggódik érte, búskomornak látja, menjenek ki a jó levegőre, majd az új erőt ad neki, lelket önt belé. Igaza lett. Körbekerékpározták a szigetet, azután leheveredtek a fűben, nézték a fellegeket, ahogyan úsztak a hófehér kumuluszok a kék égen. Gyönyörűséges volt, s olyan fergeteges jókedve támadt...
Alex a könyökére támaszkodott, s nézte őt. Még mindig a felhőkben gyönyörködött, egyszer csak azt érezte, hogy megfogja a kezét, a hangja remegett mint a hárfa húrja, amikor megszólalt:
- Tudod, hogy gyönyörű vagy? Mint egy tündér, vagy inkább angyal...
Akkor nagyon megijedt. Felugrott, és elfutott. Aztán egy ideig kerülte a találkozást Alexszel. Még a próbára sem ment el, de aztán kapott egy telefont a karmestertől. Kiabált vele: Mégis mit képzel a kisasszony, csak gondol egyet és nem jelenik meg a próbán? Ha még egyszer előfordul, repül!
Többé nem merte megtenni. Állandóan ott érezte a hátában Alex tekintetét. Úgy égette, mint a parázs.

Tegnap éjjel, éppen amikor letette a hárfát, megszólalt ablaka alatt a hegedű. Schubert Szerenádját játszotta. Oda állt a nyitott ablakba és hallgatta, nézte a fiút. Még soha nem hallotta ilyen szépnek a Szerenádot. Még soha! Fantasztikusan hegedül ez a srác, ennyire még nem érintette meg szívét a zene... Annyira fájt, hogy majdnem elsírta magát. Csak befelé nyelte a könnyeket...
Aztán összeszedte magát és odaszólt, hogy lemegy a kapuba. Beengedte a lépcsőházba. Szerette volna megköszönni ezt a csodálatos élményt, de nem jöttek a szavak. A hangja még mindig remegett, amikor végül mégis megszólalt. Annyit mondott csupán:
- Gyönyörű volt!
- Te is gyönyörű vagy! Szeretlek Elli, már régóta szeretlek!... - Olyan őszintén hangzottak szájából a szavak, olyan jó volt hallani... de ezúttal is megrémült.
- Nem így beszéltük meg Alex. Szó sem lehet szerelemről... - eredt meg hirtelen a szava - Kérlek, ne találkozzunk a jövőben.
Hirtelen mély fájdalom suhant át a fiú arcán, amilyent még soha nem látott. Szinte összerezzent, amikor megszólalt.
- Ezúttal, nem lesz nehéz betartani. Ugyanis, holnap elutazom Párizsba.
- Mikor? - kérdezte alig hallhatóan.
- Délután háromkor száll fel a gépem.
- És... meddig maradsz?
- Két hétig koncertezünk a kvartettel... - mindketten elnémultak. Hallgattak...
- Hát, jó utat! - nyújtotta a kezét végül Elli.

Egész éjjel álmatlanul forgolódott. Le sem tudta hunyni a szemét. Mindig arról álmodott, hogy világhírű hárfaművész lesz. Az egész világ ismert hangversenytermeiben neki tapsolnak majd...
És aztán, haza mész majd az üres lakásba? Egyedül? Felemelő érzés! - mondta egy gunyoros belső hang. Most sem várja soha senki, most is egyedül van... csak Alex... Ó jaj, legalább magadnak ismerd be végre, hogy... Nem, nem és nem! Mi lesz az álmaival? Mi lesz a karrierjével?...
Hajnalodott már, nem akart tovább gyötrődni az ágyban, felkelt, s elkezdett játszani. A zene betöltötte a szobát. Csak ő volt és a zene. Megnyugodott a lelke. Reggel nyolckor feküdt le, s aludt mint a tej.

Dél elmúlt már, amikor felébredt. Nem ment be az Akadémiára konzultálni a professzorral. A végén az is üvöltözni fog vele. Rándított egyet a vállán, majd felkelt, főzött egy jó erős kávét, aztán visszament az ágyba, s ott itta meg. Erre is rászoktatták az éjszakázások, a próbák, ott is mindig kávéznak, nem is lehetne másként bírni. Tényleg erre az életre vágysz olyan nagyon? - kérdezte ismét önmagától, gúnyosan... Aztán, egyszerre felragyogott a szeme, kiugrott az ágyból, odarohant a hárfához, megölelte úgy suttogta:
- Bocsáss meg, mennem kell! Ő most fontosabb nálad... - azzal futott, s öltözködni kezdett. Aztán taxit hívott, még igazgatott magán egy kicsit, s futott le a ház elé. Bevágta magát a taxiba, s odaszólt az idős úrnak:
- A reptérre, legyen szíves.
Aztán hátradőlt, mosolygott. Egyszer csak hangosan felnevetett. Mintha a taxis mondott volna valamit, de nem értette, nem is érdekelte. Aztán felkiáltott:
- Szeretem! Szeretem!
- Engem? - kérdezte az idős ember ijedten.
- Jaj, nem! Ne haragudjon. Mikor érünk oda?
- Mindjárt ott vagyunk. Hánykor száll fel a gépe? - Elli nem válaszolt, nem is hallotta a kérdést. Amikor megállt a taxi, fizetett, majd szívélyesen megköszönte és kiszállt. Még az ablakhoz hajolt, és visszaszólt:
- Képzelje, kiállta a három próbát!
- Kicsoda?... A micsodát? - de a lány már nem volt sehol. Rohant, kacagott, csak úgy lobogott utána a dús vörös haja.

Hamar ott találta magát az utasok forgatagában. Jöttek-mentek az emberek, csomagokkal vagy anélkül, de rengetegen voltak. Hogyan fogja ő itt megtalálni Alexet? Egészen megrémült. Aztán a fejéhez kapott, a telefon! Reménykedett, hogy bedobta a táskájába. Nehezen, de előkerült. Még sosem hívta a fiút... most megnyomta a gombot. Mintha hallaná Alex telefonjának csörgését. Igen, sőt, most már látja is. Ott van a kvartett... csak éppen mindegyiknek egy lány, kedves, vagy hitves, csüng a nyakán. Csak Alex áll egyedül, szomorúan. Látja, amint kutat a telefonja után, majd mintha halvány reménysugár csillanna a szemében... Már hallja a hangját, őt szólongatja, de neki gombóc van a torkában... előtörtek a könnyei... meg sem tud szólalni...
- Elli, Elli, hol vagy? Hallasz?
- Itt vagyok, Alex. Szeretnék neked mondani valamit... - a fiú közben forgolódott, nézelődött. Észrevette őt. Futott felé.
- Elli, te itt? - kérdezte meglepetten, miközben kivette a lány kezéből a telefont - amit az még mindig a füléhez szorított - és lezárta.
- Mondanom kell valamit... Szeretlek! - suttogta halkan, majd a fiú vállára borult, s kitört belőle a zokogás.

Amikor hazaért, bezárta a lakás ajtaját, majd háttal neki dőlt, lehunyta a szemét. Lassan-lassan széles mosoly terült el az arcán. Hosszú, göndör haját hátra simította, ujjai gyengéden végig siklottak az ajkán, majd újra élte az elmúlt perceket. Aztán, boldogságtól ragyogó szemekkel, hangos kacagással indult a szobába, kitárt minden ablakot, hadd jöjjön a tolakodó napfény. Aztán visszafelé, végig keringőzött a szobán, szinte belefeledkezett a forgásba, végül lerogyott a fotelbe. A függönyöket olykor meglebegtette az arra járó kósza szellő, a levegőnek finom, zsenge tavaszillata volt, keveredve a kora tavaszi virágok kellemes illatával. Olyan tökéletes volt minden, hogy észre sem vette, amikor belibbent a bánat árnyéka az ablakán. Újra, és újra élte a búcsú perceit, az első csókot, s úgy érezte, iszonyú hosszú lesz az elkövetkező két hét nélküle, Alex nélkül. Azonban tudta, nem fog tétlenkedni, hiszen előtte vannak a vizsgák...

Hirtelen felugrott. Gondolta, lezuhanyozik. Előbb még bekapcsolta a tévét, nem szerette a süket csendet. Indult a fürdőszobába, már keze a kilincsen volt, amikor megállította az induló híradó.
- ...délután, 16 óra 43 perckor, ismeretlen körülmények között, lezuhant, a Budapest-Párizs között közlekedő utasszállító repülőgép, Franciaország területén. A mentők, tűzoltók, szakértők már a helyszínen vannak. Az első tudósítások szerint, senki sem élte túl a balesetet.

Elli kikapcsolta a tévét, leült hangszeréhez, és játszott, játszott...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2015-11-22 19:37:12

válasz Ylen Morisot (2015-11-21 21:04:35) üzenetére

Drága Ylen!

Örülök, hogy így látod, legalább már értem, miért nem hagyott nyugodni, amíg meg nem írtam a történetet. Örülök, hogy Rád is hatással volt. Köszönöm soraid.
Ölellek szeretettel
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2015-11-21 21:04:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Nagyon jó írás! Döbbenetes, megrázó történet. Olyan, amit nem könnyen felejt el az olvasó.
Ölellek szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2015-11-21 16:55:29

válasz Balog Marianna (2015-11-20 22:06:53) üzenetére

Köszönöm szépen, kedves Marianna.
Örülök, ha elnyerte tetszésedet.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2007-08-10
Összes értékelés:
192
Időpont: 2015-11-20 22:06:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Köszönöm, hogy olvashattam az írásodat. Szeretem az ilyen és ehhez hasonló megoldásokat (fordulatokat). Gratulálok a művedhez!
Szeretettel: Marianna
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-24 21:00:39

válasz Susanne (2014-06-24 19:59:12) üzenetére

Köszönöm szépen, kedves Zsu. Egyébként tudtam, hogy Neked tetszeni fog.:) (megérzés)

Ölellek!
Ida
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-06-24 19:59:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida !
Nagyszerűen megírt, nekem személy szerint nagyon tetszett, már másodszorra olvasom:)
Ölelésem: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-22 08:41:54

válasz Istefan (2014-06-21 20:44:03) üzenetére

Köszönöm szépen, kedves István. Örülök a véleményednek.

Az utóiratban foglaltakkal is mélységesen egyetértek, magam is így vagyok vele...:)

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-22 08:38:53

válasz Finta Kata (2014-06-21 00:30:55) üzenetére

Kedves Kata!

A kumulusz, szakkifejezés - a hófehér nyári gomolyfelhőket nevezik így. (megjegyzem, van nekem egy Kumuluszok című versem is).

A történetben viszont, keveredik a fikció a valósággal. Azt a bizonyos "végzetet" az utóbbi produkálta. Egyébként a lány is szerelmes volt a fiúba (legalábbis próbáltam érzékeltetni), csak küzdött ellene, mert a karrierjét helyezte előtérbe.
Köszönöm kedves látogatásod, nagyon örültem!
Szeretettel!
Ida
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-06-21 20:44:03

Romantika és realitás, így működik a világ, csak kiszínezni kell és máris kész a mű. Te értesz a színezéshez kedves Ida! Gratula! Szeretettel: István
U.I. Lehet, hogy az ember nem kerülheti el sorsát, de nekem egy lezuhant repülő (még ha fiktív is)mindig egy újabb ok, hogy sose emelkedjek repülővel a levegőbe.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2014-06-21 00:30:55

Kedves Ida!

A történetnek olyan a vége, mint egy kalapácsütés a fejre. Egyébként a szokottan, jól, érdekesen megfogalmazott a történet. Kissé furcsán hideg a hárfaművész, nem számítottam rá, hogy a végén képes szerelmet érezni. Talán ezt érdemelte, amit kapott az élettől.
Megkérdezem, mert sosem hallottam még a "kumulusz" szót. A mondat miatt igaz jól érthető, hogy felhőt jelenthet, de idegen szó, vagy valamelyik vidék tájszólása?

Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-20 21:21:06

válasz Klára (2014-06-20 11:18:12) üzenetére

Kedves Klári!

Valóban benne volt a levegőben... Akkor is megdöbbentő, ahogyan minden tragédia az.
Sajnos, ez is az élet része.
Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy megírtad a véleményed.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2114
Időpont: 2014-06-20 11:18:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

megdöbbentett a befejezés, pedig érezhettem volna, hogy benne van a levegőben. Nagyon jól megírtad a történetet, gratulálok!

Szeretettel: Klári
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-20 08:54:25

válasz Mukli Ágnes (2014-06-19 07:56:56) üzenetére

Kedves Ági!

Igazad van, sokszor rájövünk életünk folyamán, hogy hol rontottuk el. Nem tudunk mindig, az adott pillanatban jó döntést hozni, tanulunk míg élünk, azaz az élet egy tanulási folyamat...
Köszönöm a látogatásod, és nagyon örülök, hogy tetszett, amit olvastál.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-19 16:56:30

válasz oroszlán (2014-06-19 00:19:27) üzenetére

Köszönöm, drága Ica. Örülök, hogy tetszett a történet.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-19 16:52:52

válasz T. Pandur Judit (2014-06-18 21:31:53) üzenetére
Kedves Judit!
Igen, a 3 próbatétel a 3 visszautasítás. Nem szerettem volna ennyire nagy hangsúlyt fektetni rá, csak miután a lány rájön, hogy szerelmes, csapongó jókedvében mindent el kell mondania valakinek, ami eszébe jut, s amikor odáig jutottam, hogy a taxisnak elmondja, hogy a fiú kiállta a három próbát, akkor született meg bennem az elhatározás, hogy ez lesz a címe.:)
"Amint bevallotta a fiúnak, hogy őt is szereti, az rögtön meghalt...
Hűha! Ez kemény!" - Így is fel lehet fogni, meg úgy is, hogy "miért is nem szerettem már korábban?" Ez természetesen látásmód kérdése. Sajnos, vannak ilyen véletlenek az életben.
Matildnak adott válaszomban, leírtam, milyen legenda nyomán született ez a történet. Azt hiszem, az a lány ugyanúgy vélekedhetett, ahogyan Te is...
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5052
Időpont: 2014-06-19 09:50:10

válasz efmatild (2014-06-18 19:49:01) üzenetére

Kedves Matild!

Nem csodálom, hogy a vége megdöbbentett. Az az igazság, hogy a történet valójában fikció, csak éppen az a"végzet" benne a valóság. Még gyerekkoromban beszéltek a faluban egy lányról, aki csak a zenének élt, s amikor szerelmes lett, a fiút elragadta tőle a végzet, amiért azután holtáig magát hibáztatta. Akkor nem sokat értettem belőle, s most így testesült meg bennem az a bizonyos legenda.
Köszönöm a figyelmed, látogatásod és kedves soraid.

Szeretettel!
Ida
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2014-06-19 07:56:56

Kedves Ida!
Nagyon jó volt olvasni az írásod.Feszültség, dráma minden benne van. Sajnos az élet is ilyen.
Mire elfogy az időnk, akkor jövünk rá, hogy sok mindent rosszul csináltunk.
Szeretettel.Ágnes
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6345
Időpont: 2014-06-19 00:19:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

Csodálatos volt a történeted, nem is tudok szóhoz jutni!

Izgalommal, szeretettel olvastam: Ica
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4418
Időpont: 2014-06-18 21:31:53

Kedves Ida!

A három próbatétel amit a fiú kiállt, az a három visszautasítás volt?
A vége engem is nagyon meglepett a történetnek, hiszen olyan, mintha a lánynak a hangszerén és a zenén kívül mást nem szabadna szeretnie. Amint bevallotta a fiúnak, hogy őt is szereti, az rögtön meghalt...
Hűha! Ez kemény!

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
364
Időpont: 2014-06-18 19:49:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Elmélyülten olvastam romantikusnak induló szép írásodat. A vége megdöbbentett, nem számítottam rá, de sajnos az életben előfordulnak váratlan, nem várt események.((( Bízom benne ez a történet csupán fikció.
Szinte hallottam a Schubert Szerenádját, mert a múlt héten egészen véletlenül hallgattam meg. Átéltem Elli érzéseit, mert vannak nők, akiknek a szívéhez csak zene útján lehet közelíteni.
Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel: Matild

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Közelít az ősz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel ...és benned újra élek... címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 3. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az öltöny 2. fejezet. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 10. fejezet című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lóápoló 9. fejezet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ragadjon el címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Tulajdonjog című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)