HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1916 Írás összesen: 51260 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2014-06-20
04. Ádám ébredéseIsten előbb haragosan tekintett le rájuk.
Évának eszébe jutott a sátán sugallata, amely neki kígyó képében jelent meg az almafa alatt: "Bizony nem haltok meg... Hanem tudja az Isten, hogy amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói." (Mózes I. könyve. A bűneset, 4-5.) Nem értette hát, Isten miért tiltotta meg nekik azt, ami számukra kedves. De Isten szólt: - Ádám, mivel megszegted parancsomat, ezután "Orcád verejtékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (Mózes I. Könyve, 3/19.) Ijedten bújtak össze, esdekelve szólalt meg Ádám: - Nem tudtuk, mit tettünk - ösztöneink parancsának engedtünk. Kérlek, bocsáss meg nekünk, Uram! Isten látta szorongásukat, a fák eltakarták őt, így nem láthatták, hogy mosollyal tekint le rájuk, és megenyhült haragja; megbocsátott nekik. Mert emberek ők, értelmet és szabad akaratot én adtam nekik. Mégis, a tetteitekért viselniük kell a következményeket. Ezért így szólt hozzájuk: - Megbocsátok, ha ez boldoggá tesz benneteket. Nektek adom a világot annak minden javával és terhével, boldogságával, szomorúságával és bajaival. "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá." (Mózes I. Könyve, 1/28.) Uralkodjatok állatok, madarak, minden élőlény és növény fölött, földön légben és a tengerek vizében. Ha meg is kell halnotok, utódaitok majd folytatják a földi életet, az idők végezetéig... Tehát Isten irgalmasságot gyakorolt fölöttük, nem űzte ki őket az Édenből. Ezért hálát adtak neki, és szeretettel telt meg a szívük. EGY NAP Ádámnak eszébe jutott Éva megjegyzése, ezért egyedül ment le a tóhoz. Emlékezett rá, mit mondott, hogy amikor megcsókolja, a szakálla szúrja és csiklandozza. Aztán megkérdezte: - Hogy nőtt arcodra ez a hosszú szőr? Ezért határozta el, hogy változtat külsején. Megfürdött, rövidre vágta a haját és bajuszát, aztán megborotválkozott. Utána a kristálytiszta tó vizében meglátta tükörképét. Kicsit furcsa - gondolta magában - de elégedett volt a látvánnyal. Eközben Éva sétára indult. Megállt egy gyümölcstől roskadó citromfa alatt. Leszakított egyet, s ahogy beleharapott, felkiáltott: - Milyen savanyú! - Arra gondolt, hogy amit Ádám adott neki, finom és édes volt, a színe talán kicsit más. Igaz, akkor azt mondta, hogy narancs, de bizony ez valami más lehet. A leve ráfolyt a kezére, érezte, kicsit bizsergett tőle, de utána a bőre sima lett. Ezért mégsem dobta el, s az otthont adó fájuk alá érve, kinyomkodta a levét, és vékonyan arcára kente. Ujjai tapintásával hamarosan érezte, hogy az arcbőre sima lett, mint a bársony. Megérkezett Ádám. - Itthon vagy már, Édesem? - kérdezte. Éva csak nézte: - Milyen furcsa lettél... Hová lett arcodról a szőr? - Ádám csak ezután válaszolt a kérdésre. - Igen, itthon vagyok egy jó séta után. Képzeld! - lelkendezett Éva - találtam olyan narancsfát, amelynek a gyümölcse nem olyan édes, amilyet tegnap szakítottál az egyik fáról, hanem savanyú. Nem ettem meg, de a bőrömnek nagyon jót tett, olyan sima lett, mint egy csecsemőnek. Nézd meg. Közel állt hozzá, orcáját odanyújtotta, hogy Ádám megtapinthassa. - Szép vagy, kedvesem, olyan izgatóan sima az arcod, és forrón megcsókolta. De nem narancsot kóstoltál, hanem citromot. Hoztam vacsorára banánt és narancsot is. Ezt ízleld, és nézd meg, hogy ennek a héja kicsit sötétebb, formája kerek, a citrom színe világosabb sárga, és tojásdad alakú. Gyere, vacsorázzunk, és térjünk nyugovóra. Letelepedtek, és mind elfogyasztották a fonott kosárkába rakott gyümölcsöt. Utána Éva leterítette a gyékényt, és szorosan egymás mellé lepihentek. - Olyan jó a közeledben lenni, Ádám. Mikor egyedül maradok, mindig félek. - Nem kell félned, mert itt az Édenben semmi bántódás nem érhet. Egyébként tudnod kell, bármi történne, mindig közel vagyok, és megvédlek még a pokolbéli sátántól is. Érezheted, mennyire szeretlek, és vigyázok rád. S ha itt vagy, ilyen közel hozzám, nem bírok az ösztöneimen uralkodni. Megérintette, megsimogatta párja arcát, gyönyörködött mosolyában. Csókolgatta, szeretgette, egyre jobban kívánta. Éva viszonozta közeledését. Tetszett neki Ádám simára borotvált arca, már nem csiklandozta és szúrta, mint korábban. Százszor is forrón visszacsókolta. Ádám egyre szorosabban ölelte, már-már alig kapott levegőt, de olyan jól esett mindkettőjüknek ez az összesimulás, órákig tartott ölelkezésük. Ádám Évának az egész testét simogatta és lassan haladva mindenütt összecsókolta. Nem siettek, élvezték egymás közelségét. Majd amikor már nem bírták tovább tartóztatni magukat, szerelmük lángja föllobbant, utána kis szünetekben megpihentek. Oly jó volt egymás karjában pihenni és elaludni, majd együtt, csókokkal ébredni... és még sokszor megismételve a legszorosabb együttlétet. - Ádám, ugye, nem bántad meg, hogy így alakult az életünk? - Nem bántam meg, és nagyon jó, hogy megbocsátott az Úr. Ő adott nekünk értelmet és szabad akaratot, vagyis a cselekvés szabadságát, a döntés jogát. S mi mindketten úgy láttuk jónak, ahogy tettünk. Ez a legszebb ajándéka Istennek, hogy nekem adott téged és ketten egyek lehetünk. Lesznek gyermekeink, akikről gondoskodnunk kell, s ha szeretjük egymást, az a földi boldogságot jelenti. - Gyere drágám! Szeress nagyon, szeressél mindig! - sóhajtott fel Éva. AHOGY keleten fölragyogott a nap, Ádám karjába emelte Évát, levitte a tóhoz. Megfürödtek. Visszafelé sétálva, a bokrokról és fákról szedték a gyümölcsöt, mert olyan volt az Éden, mint egy terített asztal. Éva a narancson kívül a málnát szerette legjobban, meg a földi epret. Mikor először látta, megcsodálta. Milyen szép, mikor a bokrok mellett a fűben piroslik a finom gyümölcs. Olyan, mintha az Úr gyöngyszemekkel rakta volna tele a bokrot meg a pázsitot... Először leszakított egy szemet, gyönyörködött benne, s mikor megkóstolta, nem jutott szóhoz, olyan finomnak érezte. Teleszedte kicsi kosárkáját, és hazavitte. Út közben Ádám megmutatta asszonyának a nagy odvas fát, amely körül apró, sárgásbarna szárnyas bogarak röpködtek és zümmögtek a levegőben. - Látod? Itt találtam az édes mézet, amit tegnap vittem neked. Ezek az apró lények pedig - mutatott körbe - a méhek, ők gyűjtik össze a fák és füvek virágaiból, és hordozzák apró testükön a virágport, és szorgos munkájukkal készül a méz. - Ez csodálatos! - ujjongott Éva. - Milyen szép a világ, az Éden kertje, amit Isten nekünk adott. ÉVA egy fűvel benőtt erdei tisztáson tanulmányozta a virágokat és növényeket, némelyiket kezével is megérintette. Az egyik kimagaslott a fűből, rajta lila, tojásdad alakú virág pompázott. Ahogy kezével hozzáért, megszúrta. Nagyon megijedt, mert bőre megduzzadt, és vérezni kezdett a seb, amit a virág szúrós tüskéje ejtett rajta. Másik kezét rászorította, hogy ne vérezzen. Hazafelé tovább tanulmányozta a különféle növényeket. Meglátott egy világoszöld bokrocskát, lehajolt melléje, hogy közelebbről megvizsgálja. Érdekes, erős, aromás illat csapta meg az orrát. Egy pici ágat letört róla, annak a leve rácsöppent a vérző sebre; mire hazaért, csodálkozva látta, hogy a seb összehúzódott, s már alig látszott a helye: begyógyult. Lám, találtam gyógyszert a sebekre. Elhatározta, hogy másnap szed majd a levelekből, megszárítja, hogy mindig legyen kéznél belőle. Nap-mint nap mindketten fölfedeztek valami újat, amit agyukba vésve, tapasztalatot gyűjtöttek, és a további életük folyamán hasznosították. Folytatom. Ószövetség fantázia. Megjelent a Digi-kötetek között. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szilkati bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz gleam alkotást töltött fel Töredék címmel a várólistára hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Csussz, a kígyó című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Haldokló diktátor végszava címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Gyökerek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Isten véletek című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Jégbontó havában napozás című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) A végzet forrása című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi viharok című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Naponta ijesztget című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) dicsőítő ének című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A hízelgő Huba és a gőgös Gazsi páva című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz Leslie alkotást töltött fel Nőnap címmel a várólistára Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Minden sejtésemben című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csendekbe ír a végtelen című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |