HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45565

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-06-26

A majom farka, a misszionárius feneke VIII/1.

Ehel és "gyerekei" a közösségi épület előtt kapáltak. Éppen nem esett. Nagy volt már a gyom azon a részen. A lány munka közben Morzsira gondolt, érte imádkozott. Felnézett, a tisztás szélén álló fák fölött, az átizzó felhőben lebegő, láthatatlan szellemalakhoz beszélt. Ott volt, érezte.
"Uram ő csak egy ártatlan kiskutya. Nem tehet semmiről. Mi vagyunk a hibásak, hogy nem vigyáztunk rá jobban. Kérlek, gyógyítsd meg, add vissza nekünk. A Te édes kis teremtményed ez a kiskutyus, ez az édes kis Morzsi, vigyázz reá. Ígérem, Uram, hogy megpróbálok jobb lenni, többet imádkozni, és jobban szeretni az embereket."
Tízpercenként tette le a kapát, és ment át a kunyhóba, megnézni, hogy van Morzsi.

Egyszer csak, ahogy így tesznek, vesznek, kapálgatnak, arra jött Faé. Megállt a csapat mellett.
-Jó munkát! Beálljak én is?
Tréfálkozott a vadász a maga otromba módján, az erdőbe készült, nála volt a puskája, a kulacsa, és a hátizsákja.
Ethel felnézett. Nem látta azóta, hogy Faé lelőtte a sast. Tudta, ő mentette meg Morzsi életét. Most jött el az alkalom, hogy köszönetet mondjon érte.
-Köszönöm, Faé - mondta egyszerűen, csendes, szomorú mosollyal. -Majd meghálálom, ha tudom.
Faé végigmérte. Tudta mit köszönt meg a lány. Egy kurta bólintással nyugtázta.
-Hát éppenséggel most szükségem lenne egy kis segítségre - vetette oda foghegyről.
-Mit tehetek Önért?
-Awqiricuce jött volna most velem, de más dolga akadt. Elkísérne? Még Pablo mondta volt egyszer, hogy maga nagyon ügyesen tud közlekedni a sertaoban. Hozni kéne a madárhálót, és néhány csapdát.
A lány letette a kapát a földre.
-Szívesen! Tamás, gyere csak, amíg elvagyok, te leszel a brigádvezető, te kommandírozod a csapatot. Csak keményen!
A kisfiú boldogan vigyorgott.
-Úgy lesz!
-Akkor viszlát, jók legyetek - mondta Ethel és ment Faé után.

Jó kilométert haladtak befele. Letértek a vadcsapásról, a fák között mentek. Nehéz volt az előrehaladás a sűrű bozótban, a fákról alácsüngő indák, liánok pókhálójában. Lábuk sötétbarna, rothadó avaron taposott, faágakat, kidőlt korhadt törzseket ugrottak át. Voltak helyek, ahol csak kúszva, mászva, az ágak-bogak alatt tudtak előre jutni. A vadász volt elől, bozótvágó késével vágott utat maga előtt. Végre egy olyan részhez értek, ahol kicsit ritkásabb volt az erdő. Itt megállt Faé.
-Ez lesz a leshely - mondta. Csúnya, alattomos vigyor játszott a képén. Letámasztotta a puskáját, ledobta a hátizsákot.
-De előbb leróhatja a háláját!
Kioldotta a nadrágja pertlijét és letolta térdig. -Maguktól, fehér nőktől, úgy tudom, nem idegen az ilyesmi. Jöjjön, térdeljen ide elém, s lásson hozzá!
Ethel egy dermedt pillanatig rémülten meredt rá, aztán sarkon fordult, és elkezdett rohanni visszafele. Hallotta maga mögött Faé csalódott, bosszús kiáltását:
-Maga szemét, hülye kis kijuja! Megbánja még ezt! Majd, lesz még idő, hogy maga fog könyörögni, hogy csinyáhassa!

A műtétet követő negyedik napon jobban lett Morzsi. A doktor lekapcsolta az infúzióról, kicserélte a kötést. A sebek az oldalán szépen gyógyultak. Ethel megpuszilta, ölbe vette, és letette a földre. A kiskutya kivánszorgott a chabono elé és elvégezte a dolgát. Egész nap fenn volt, evett egy keveset, ivott, bóklászott. Péter állandóan vele volt, kísérte, akármerre ment. De olyan tapintatosan viselkedett, olyan vigyázó, és gondos volt, mintha emberbül lenne. Mintha tudta volna, hogy kis barátja gyenge még, s nem szabad terhelni. Csak makogott neki gyengéden, odanyúlt rózsaszín kezével, s ahogy Etheltől látta, megsimogatta borzas fejecskéjét. Megható volt látni a két kis állat egymás iránti ragaszkodó szeretetét. Amíg Morzsi ágyban fekvő beteg volt, Péter egy tapodtat nem mozdult mellőle, ideje minden részét azon a gerendán töltötte, ahová a függőágy fel volt kötve. Dünnyögött hozzá, mesélt mindenfélét majomnyelven. A kiskutya apró, nyögés-szerű hangokat hallatott, így válaszolt. Csak ők ketten tudták, miről esik szó, ők tökéletesen megértették egymást. Ethel nézte őket, s könnybe lábadt a szeme.
Most, hogy Morzsi túl volt az életveszélyen, határtalan boldogság töltötte el. Istennek köszönte és a boldogságos Szűz Máriának, akihez szintén sokat imádkozott, a kiskutya gyógyulásáért. Hosszú idő óta most újra béke és nyugalom volt a szívében. A belső viharok elcsitultak, a gyötrő problémákra ebben a belső békében megtalálta a válaszokat.
Szerető, idősebb barátként kell Antoniot elfogadni. Arra fogok törekedni minden erőmmel, hogy a segítségére legyek az itteni munkában -mondta magában. Ki kell törölnöm az emlékezetemből minden korábbi tisztátalan képzelgést vele kapcsolatban. Nem szabad úgy gondolnom rá, mint férfira, csak, mint papra, a misszió vezetőjére. El kell felejtenem, hogy vágytam az érintésére, hogy latolgattam, hogy a szeretője legyek.

Nem fogalmazott pontosan, túl szigorú volt magához. Igazából soha nem latolgatta a szónak abban az értelmében, ahogy az ember, döntéseket fontolgat, hogy szeretője lesz-e valakinek, vagy sem, de tény és való, hogy egyszer, hónapokkal, évekkel, évtizedekkel korábban egy nehéz éjszakán, valami vad folyó mellett táborozva, Julianna kezével az ölében, vagy talán egy másik este, lázas önkívületben ilyesmire gondolt. Felfokozott érzései, testének követelődző rándulásai voltak benne a hibásak. Máshogy gondolkodik az ember a dolgokról, ha az ördög megkísérti, és máshogy, ha ellene tud mondani neki. A gonosz lélek a test kapuin keresztül kísért, a test a gyenge láncszem. Imádkozni kell, Istent kell kérni, és a szeplőtelen Szűz Máriát, hogy menekedhessünk.

Négynapi gyógyulás, erősödés után a következő nap váratlanul rosszabbra fordult a kutyus állapota. Minden kijött belőle, gyenge volt, nem tudott lábra állni. -Szepszise van - mondta az orvos. Ágyba fektették (vissza a chichorróba) dr. Voght újra bekötötte az infúziót. Morzsi pihegett, méz-barna szemét Ethelre vetette. Ethel odavitt egy széket, leült mellé és imádkozott. Este lett, a gyerekek lefeküdtek, susmotolásuk lassan befejeződött. Már sötét volt kinn, csak a mécsvilág járta szeszélyes táncát a chabono nádpalló oldalfalán, megszűnt lélegezni a kiskutya. A lány keze rajta volt, könnyű érintése kísérte utolsó leheletét. Ethel nem költött fel senkit, csendesen sírdogált hű kis barátja mellett, míg meg nem virradt.
Akkor felkeltette Tamást és még két másik nagyobbat, s eltemették Aity kisfia Ijuya mellé. Ethel faágakból keresztet rakott össze, azt tűzte oda a puha földbe a fejéhet. Sírjába tette a labdáját és egy vastag csontot, amivel Morzsi a legjobban szeretett játszani. Péter leült a frissen hantolt sírdombra és nem volt hajlandó onnan elmozdulni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2017-02-22 16:25:35

válasz black eagle (2017-02-22 10:36:43) üzenetére
Kedves Sas! Az élet tele van szépséggel és ocsmánysággal. Sokszor egyszerre jelentkeznek a sors fura fintoraként. Mintha az lenne az üzenete: Ember, ne bízd el magad! Nagyon örülök, h itt vagy velünk, köszönöm! -én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-02-22 10:36:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Két nagyon különböző részt szerkesztettél egybe ebben a szakaszban. Egy nagyon csúnyát, és egy nagyon szépet. Egyrészt a kiábrándító és felháborító emberi ocsmányságot - a visszaélést, másrészt az állati szeretet vigaszt adó szépségét. (Elgondolkodtató...)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-07-26 10:15:01

válasz eferesz (2014-07-10 09:21:55) üzenetére
Köszönöm, örülök, h tetszett! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2379
Időpont: 2014-07-10 09:21:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó és fordulatos!
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-07-03 07:48:54

válasz Tóth Katalin (2014-07-02 11:39:43) üzenetére
Köszönöm Katalin, gyere máskor is, örömmel látlak!
Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
142
Időpont: 2014-07-02 11:39:43

Belekukkantottam az óriás történet-folyamba: hatalmas érzékenység, sok szív, forgatókönyv-szerű képek. Itt jártam.
üdv. K.
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-06-30 20:28:25

válasz sailor (2014-06-30 20:19:57) üzenetére
Szia Sailor! Megtalálni az utat. Önmagunkat. Próbálkozunk több kevesebb sikerrel. Ígérgetünk, fogadkozunk amikor baj van. S könnyelműen elfeledkezünk az ígéretekről, amikor jobbra fordul. Emberek. Emberi sorsok. Nehéz dolga van ennek a történetbeli kislánynak is - de harcol, küzd! Köszönöm Sailor, h érted, s megírod. S így nem lesz majd titok:) Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-06-30 20:19:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
sok sok mellékutak után,magunkra bukkanni...
megtalálni az ´irányt´...

Ui...elnézést a hibákért...siettem,mert
kidobott a rendszer...

Grat:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3828
Időpont: 2014-06-30 20:14:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

´Megpróbálok jobb lenni´...írásod kezdetén
mindjárt ´megfogott´ez a mondat,ígéret!

Sokan ezerszer ismételjük...ezt...
és abban a pillanatban hiszüßnk is benne,hogy
jobbak leszünk!

...de elpárolognak az érzések,az ígéretek...
és a mindennapok átrlaga gyöz sokszor!

...mégis...mi lenne,ha nem tudnánk itt-ott
magunk fölé emelkedni,belátni legalább azt,hogy
mennyire nehéz ´jónak´lenni!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-06-30 12:47:05

válasz Susanne (2014-06-30 11:57:54) üzenetére
Szia Zsu! Öröm és bánat....egyik sem létezik önmagában. Sőt! Értelme sincs egyiknek a másik nélkül!! Az örömnek csak a bánat ad nevet. Azt hiszem Ethelt éri majd ez is az is bőven: Az ő élete azért izgalmasabb, mint egy olyan átlagos lánykáé, aki itt él a pesti flaszteren, és hónapszámra nem történik vele semmi. Istenkém! Mennyivel jobb dolguk van a regényhősöknek:) Sok szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7604
Időpont: 2014-06-30 12:41:18

válasz Istefan (2014-06-28 23:16:24) üzenetére
Szia István! Igen persze, de gondold csak át, milyen nehéz lehet egy 17 éves kislánynak a vadonban felügyelet nélkül? A Sors keze beteszi a lábát! Nem így van-e mindnyájunkkal? Nem vagyunk-e kiszolgáltatva a karmánk kényének, kedvének? Életünk dráma. Sőt mi több: sorstragédia. Sajnos ilyen a világ!!! Üdv: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5457
Időpont: 2014-06-30 11:57:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Megható ez a rész kedves Laci !
Ahogy István írja nemkönnyű Ethel élete, remélem a folytatásban sokkal több öröm érni:)
Tetszett ez a rész is.
Szeretettel: Zsu
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1609
Időpont: 2014-06-28 23:16:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sokat kínozod azt a kislányt. Szabad beengedni egy fiatal lányt egy bennszülöttel az erdőbe? Ejnye-bejnye! Ha lerótta volna az adósságot, utána is eltemettetted volna a kiskutyát? Üdv. István

Legutóbb történt

aphrodite alkotást töltött fel Emberi kérdések - Isteni válaszok címmel a várólistára

Klára bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Haiku című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Kezdő író és a vérprofi című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Közös versek fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

Cselényi P. bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Cselényi P. alkotást töltött fel Utána és helyette címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Boldog karácsonyt! címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karácsony című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szétszaladt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)