HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1812

Írás összesen: 44612

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-06-13 19:25:32

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Finta KataFeltöltés dátuma: 2014-06-26

05. Ádám ébredése

5. Az első emberpár gyermekei

Ádám és Éva gondtalan boldogságban, élt paradicsomi körülmények között. Ahogy szerelmük szorosabb lett, Éva különös dolgot figyelt meg szervezetében. Szerelmük gyümölcsöt érlelt, amely kilenc hónap múlva világra jött. Megszületett elsőszülött fiuk, akit Káinnak neveztek el.
Az idők kezdetén az emberek még sokáig éltek. Ádámnak és Évának hosszú életük alatt több gyermekük született. Elsőszülött Káin, második Ábel, és a harmadik szülött is fiú volt: Sét. Ádám 130 éves elmúlt már, mikor utóbbi gyermekük született.

KISFIUK SZÜLETÉSE után Ádám elhatározta, hogy kunyhót épít, ami megvédi őt az időjárás változásaitól. Az erdő fáiból egyenletes darabokat faragott, azokat vastag háncsokkal kötözte össze, a tetejére ágakat, arra a hatalmas levelű növényekből tetőt készített, majd ringó bölcsőt ácsolt neki, amit puha levelekkel béleltek ki.
Nem győzték csodálni a pici emberpalántát, szeretettel vették körül; dédelgették, becézték. Éva nézte, amint a csöppség kebleiből mohón szívja az anyatejet, amitől szépen gyarapodott. Igaz, sokszor okozott fájdalmat telhetetlenségével. Telt-múlt az idő, a kicsi ember elindult, nemsokára egyedül lépkedett kunyhójuk körül, de nagyon kellett rá vigyázni, mert kárt tett a természetben.

Amerre járt: letépdeste a virágokat, összetaposta a bogarakat, a kisebb állatokat nyakuknál fogva emelgette. A kismacskát, amely nemrég' jött a világra, farkánál fogva huzigálta, s megforgatta a feje körül, Éva alig bírta kiszabadítani a kezei közül a szenvedő állatot. Akkor meg toporzékolt mérgében, hogy játékában megzavarták. Szomorúan nézte rémtetteit, nem tetszett neki. Mi lesz belőle, ha csak rongál, és nem tud vigyázni az apró lényekre és növényekre? Aggódni kezdett kisfia jövőjéért.

NEMSOKÁRA úgy érezte, testében ismét megfogant egy ember. Eljött az ideje, s megszülte második gyermekét, Ábelt, akinek a tulajdonságai hamar különböztek attól, amit első fiánál
tapasztalt. Ábel kedves volt, már szoptatás közben édesen mosolygott rá, apró kezecskéjével simogatta anyja kebleit. Nemsokára gőgicsélni kezdett. Éva örült neki, hogy ilyen békés természetű lett az ő kicsikéje.
Teltek a hónapok, járkálni kezdett. A két fiúnak annyira más volt a természete, mintha nem is testvérek lennének. Ábel csendben üldögélt a fűben, elnézte a virágokat, kacagva kergette a színes pillangókat, követte a kis állatokat, s nagyon tetszett neki, ha valamelyiket sikerült elérnie, hogy megsimogassa. Ádám és Éva szeretettel nézte kedves játékait.

Káin viszont egyre nagyobb irigységgel figyelte öccsét. Úgy érezte, háttérbe szorul miatta, mert szülei folyton csak őt kényeztetik. Igyekezett megbosszulni. Ha csak tehette, játék közben apró kavicsokkal dobálta, mire testvére fájdalmasan elsírta magát. Ekkor anyja Ábel sebeit megtisztogatta, vigasztalta, szöszke fejét simogatta. Közben megdorgálta Káint. Figyelmeztette, hogy bűnt követ el, ha testvérének fájdalmat okoz. Kérte: ne tegye többé, szeretniük kell egymást. Káin dacosan félrehúzódott, s úgy mondta anyjának:
- Én vagyok az idősebb, miért nem engem szerettek jobban, mint azt a kis vakarcsot! - közben mutatóujjával gyűlölködve bökött Ábel felé.
Éva arca elborult: - Most már elég! Megtiltom, hogy gorombáskodj öcséddel. Lássatok munkához, ki kell gyomlálni ezt az ágyást, tele van gyommal. De egy hangos szót sem akarok hallani! Ezzel otthagyta őket a kertben, ment a dolgára. Alig fordult el, Káin megcsipkedte Ábelt. - Hiába szeretnek téged jobban, én idősebb és erősebb vagyok nálad, megbosszulom a sérelmeket, és nyelvet nyújtott Ábelre.
- Tudom - felelte öccse csöndesen. De kérlek, ne haragudj rám, mert én szeretlek téged és nem értem, miért bántasz mindig.
- Te csak ne szeress, nem tartok rá igényt - bosszankodott Káin testvére szelíd viselkedésén.

ABBAN az időben még ruhátlanul járkáltak az Édenben. Eszükbe se jutott, hogy valamit magukra öltsenek. Azonban nemsokára el kellett rajta gondolkodni, hogy valamivel eltakarják
meztelenségüket.
Történt egy alkalommal, hogy a gyerekek a kertben játszottak. Arra haladt apjuk, mikor Káin
érdeklődött különböző emberi testrészek iránt. - Apám, miért van az, hogy nekem, Ábelnek, és Neked is másféle a tested, mint anyánknak. Neki miért nincs fütyije?
A gyerekek már ilyenek, figyelnek, s mindent megjegyeznek. A kérdésen bizony elgondolkodott Ádám, de azért elmondta, hogy a női és a férfi test között bizony van némi különbség.

Mikor a szülők magukban voltak, megbeszélték a történteket. Évának jutott eszébe, hogy valamit magukra kell aggatniuk. Ádámot arra kérte, hogy a lián-bokor hosszú ágaiból készítsen vékony szálakat, abból össze tud tákolni (varrni) valamilyen ruhadarabot, ami legalább az alsó testrészüket elfedi.

Másnap Ádám a fügefa bokorról, majd a nagy fákat befutó liánról gyűjtött indákat, elhozta és átadta Évának. De nemcsak ezt, hanem jó kemény ágból tűt is faragott, utána a közeli kukoricásból lehántolt halom csuhét is elhozta neki. Ha a csuhét és a fügeleveleket egymás mellett összekötözik, a szálakkal és tű segítségével összeöltik, a derekukra köthetik. Egyelőre ilyen lett a ruhájuk. A gyerekeknek nagyon tetszett az ötlet, mikor meglátták anyjukon-apjukon, körbeugrálva, azt kérték, hogy ők is felöltözhessenek. Másnap Éva nekik egybeszabott kezeslábast készített, ami nagyon megfelelt, amikor a homokban játszottak.
Éva hamarosan más holmit is kitalált: magának egy kis otthonkát öltögetett össze, Ádámnak és a fiúknak meg trikót és boxer-alsót tákolt. Hamarosan már mind a négyen felöltözve járkáltak az Édenkert területén.

A természetes anyagokat könnyű volt tisztán tartani; Éva a patak egyik kanyarulatánál a
beszennyeződött ruhákat egyszerűen többször egymás után megrázta a vízben, majd kiterítette a fűre, hamar megszáradtak a napon, s ismét magukra lehetett ölteni.

ÍGY TELTEK az évek, hamar megnőttek a gyermekek. Serdülőkorukban sok gond adódott velük. Amint kezdtek férfi-alkatot fölvenni, bizony Ádám és Éva nem lehetett együtt zavartalanul, nem akartak a gyerekek előtt szerelmeskedni. Szinte bujkálniuk kellett előlük, igaz, volt elég hely a Paradicsom-kertben.

Aztán eldőlt az is a fiúk között, hogy ki mivel akar foglalkozni felnőtt korában. Káin leginkább a veteményeskertben, és a földeken dolgozott, ezért földműves lett. Ábel szerette az állatokat, ezért ő viselte gondjukat, ezért a nyájakat legeltette. Szorgalmasan végezte dolgát, munkájának hamar kitűnt az eredménye.
Káin viszont gyakran lustálkodott; kertjét ellepte a gaz. Szülei haragját váltotta ki azzal, hogy
hanyagsága többször kárt okozott a családnak. Káint pedig egyre jobban bosszantotta, hogy öccsét dicsérték szorgalmáért, őt pedig nem volt miért megdicsérni.
Forrt benne a méreg, mindig talált valamit, amivel testvérét bosszantani tudja. Ábelt nagyon
bántotta bátyja igazságtalan gyűlölködése, nem értette, mégis szelíden tűrte, és nem akart
veszekedést szítani, mert tudta, hogy szüleit szomorítaná vele. Ezért inkább csendben viselte Káin gorombaságait.
Káin időnként magában elismerte, hogy igazságtalan testvéréhez. Egy alkalommal megérezte, hogy ezt az Isten nem veszi tőle jó néven, s belátta, hogy helytelenül viselkedik, de megbánása nem tartott sokáig. Hiába, rossz természetén nem tudott úrrá lenni. Szigorú arccal nézte őt, de azt be kellett ismernie, hogy Ábel szorgos munkája eredményes, nyájai szaporodnak, tiszták és gondozottak, s már kezd gazdagodni. Az ő kertje és a mező elhanyagolt, tele gazzal, kertjében a gyümölcsfák férges termést hoznak. Persze, nem erőltette meg magát, többet pihent, mint dolgozott. Ismételten csak öccsét figyelte gyűlölettel telt szívvel.

EGY NAP elhatározásra jutott. Nem tűri tovább. Úgy érezte, vele szemben igazságtalan az élet, s mindennek Ábel az okozója.
Amikor szülei távol voltak, így szólt öccséhez: - Gyere, menjünk ki a mezőre! - Ábel nem tudta mire vélni, mit akar neki mutatni a testvére, kérdezés nélkül követte. Amikor kiértek, minden szó nélkül rátámadt, Ábel ijedten maga elé tartotta kezeit, ránézett bátyjára és kérte: - Ne bánts engem! Tudod, hogy, ha arra kérsz, segítek, és a te munkád is olyan lesz, mint az enyém, szüleink téged is dicsérnek majd.
Káin eltorzult arccal, haragosan tekintett rá. - Nem kérek a segítségedből. Gyűlöllek, és nem tudok úgy élni, hogy nap-nap után lássalak. Ezzel felemelte öklét, hogy lesújtson rá. Ábel arca elé kapta kezét, hogy védekezzen, de testvére erősebb testalkatú volt nála, s a haragja még fokozta erejét.

Ábel szomorúan nézett rá: - Bátyám! Ne tedd, bűnt követsz el, és Isten haragjával sújt le rád, ha megteszed. Hiába próbálta magát védeni, Káin nem hallgatott rá, csak ütlegelte könyörtelenül.
- Előbb én sújtalak agyon, szólt rá, aztán földre lökte testvérét, s egy nagy kővel bezúzta a fejét. Ábel azonnal elterült a földön, s kilehelte lelkét. Amint meglátta, hogy öccse élettelenül fekszik, arca betörve, és vérpatak folyik belőle, rémülten nézett tettére. Földre rogyott ijedtében, eltakarta arcát. Mindhiába, megtette, s már ezen nem változtathat. Sokáig ült magába roskadva, aztán amikor kinyitotta szemét, a látványtól még jobban megrettent.

Nemsokára felfigyelt, és meghallotta az Úr hangját: "Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére felkiált hozzám a földről. Mostan azért átkozott légy e földön, amely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből." (Mózes I. Könyve: Káin és Ábel, 4.)
Tudd meg, hogy hontalan leszel, és bármerre jársz, bujdosni fogsz a földön.
Ezeket hallva, Káin lerogyott a földre, kezébe temetve orcáját. Mit tettem? Miért nem tudtam
uralkodni magamon? Lehajtott fővel, elkeseredve elindult hát kelet felé a sötétben, bujkálva, hogy senki meg ne lássa.

AMIKOR esteledett, Ádám és Éva hiába várta két gyermekét vacsorára. Elindult Ádám, hogy
megkeresse őket, hol maradnak ilyen sokáig. Mikor nagy sokára meglátta a földön vérében holt kedves fiát, összeroskadt.
- Istenem! Miért hoztad rám ezt a szenvedést? Kedves gyermekem nincs többé. És hol van Káin? Eszébe jutott Isten intelme: mert vétett parancsa ellen, ezért szenvedniük kell a földön. És íme - beteljesedett.
Hazaérve zokogva mondta el Évának a rémtettet. Egész éjjel sírtak, jajveszékeltek, siratták
elvesztett gyermekeiket. Káint, aki képes volt meggyilkolni testvérét, s ezért elbujdosott, és Ábelt, aki jobb sorsot érdemelt volna, mégis így kellett elveszteni fiatal életét. A legelőn temették el, fákkal körülvett tisztáson, ahol a báránykái legelnek. Szülei szomorúan nézték, hogy a kis állatok mindig ott pihennek meg sírhantja körül.

Folytatom

Ószövetség fantázia. Megjelent a Digi-kötetek között.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4364
Időpont: 2014-11-19 22:13:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Ötletesen és érdekesen írtad meg Káin és Ábel történetét. Csak ott állt meg a szemem az olvasásban, amikor arról írtál, hogy az édenkertben éltek. "ABBAN az időben még ruhátlanul járkáltak az Édenben." "Hamarosan már mind a négyen felöltözve járkáltak az Édenkert területén." "volt elég hely a Paradicsom-kertben"
Amikor Káin és Ábel megszületett már nem éltek az édenkertben, hiszen Ádámot és Évát addigra az úr kiűzette a paradicsomból. Lángpallosos angyal állt a kapuban, hogy vissza ne térhessenek oda.

Judit
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2014-07-04 19:33:07

válasz efmatild (2014-07-04 18:55:38) üzenetére
Kedves Matild!

Igen, már Káin és Ábel tulajdonságai vetültek az utánuk következő nemzedékekre, s azok mai napig sem változtak.
Köszönöm, hogy olvasod a regényemet. Még ma vagy holnap fölteszem a következő részt.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2014-07-04 19:29:38

válasz oroszlán (2014-07-03 15:40:46) üzenetére
Kedves Ica!

Szép dicsérő szavaidat megköszönöm. Örülök, ha tetszett.

Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11348
Időpont: 2014-07-04 19:28:07

válasz Kőműves Ida (2014-06-27 22:21:43) üzenetére
Kedves Ida!

Igazad van, úgy van most is, hiszen ezt csak a mai életből vettem, hogy az irigység, harag, gyűlölet már akkor megjelent...
Köszönöm, hogy szorgosan olvasod.

Szeretettel: Kata
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
356
Időpont: 2014-07-04 18:55:38

Kedves Kata!
Ez a rész számomra nagyon elgondolkodtató volt. Az emberi értelemnek nincs határa, és ahogy megszülettek a gyerekek, az emberpár élete is megváltozott. Káin és Ábel tulajdonságán keresztül eljutottunk a jó és rossz természetű emberek kialakulásához, ami a mostani életünkben is létezik. Nagyon érdekesen írtad meg a regényt, amihez gratulálok és várom a következőt!
Szeretettel. Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6221
Időpont: 2014-07-03 15:40:46


Kedves Kata!

Ezt a részt is szívesen olvastam. Tetszett!!!
Szeretettel gratulálok az alkotásodhoz: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5013
Időpont: 2014-06-27 22:21:43


Kedves Kata!

Ez a rész különösen izgalmas volt. Ha jól megnézzük, így van ez ma is, és nem is igen lehet másként... Ma már nagyon sok ember él a földön, mind más, örökös az összeférhetetlenség, a meg nem értés... örökös harc, küzdelem...
Szépen, regény-szerűen írtad meg, olvasmányos és olvastatja magát. Várom a következőt!

Szeretettel!
Ida

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

festnzenir alkotást töltött fel Pár szó a reinkarnációról címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Odatúl 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) 25. SZONETTKOSZORÚ - Csillaghullás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pipacsok című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Kalandos nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/11 című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Utasverés pro és kontra című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Murmur jelenti 15. Ennyi! című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/1. című alkotáshoz

Poós Gergely alkotást töltött fel Angyal lennél? címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillogó szemében látom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)