Ajánlom ezt az én Borzomnak, akinek "Ez lettem én" című verse nélkül nem jöhetett volna létre ez az ikervers. Remélem, egy nap rá tudom majd beszélni, hogy ő is csatlakozzon az oldalra:)

Hogy mondhatnám el, hogy megértsed végre:
annak, mi köztünk volt, mindörökre vége!
Szeretnélek szívemből száműzni téged,
kitörölni onnan az összes emléked:
azt a hamis mosolyt, a hazug szavakat,
hogy péppé olvadt bennem minden akarat
ha rám néztél; s te tudtad! Neked ez kellett,
hogy hazuggá tedd az igaz szerelmet.
A kegyetlen játékon szívem rajtavesztett,
és most cipelnem kell a fájdalmas keresztet,
de te semmit nem érzel... Számodra nincs súlya,
és eljátszod velem újra meg újra -
Ennyit értem én.

S már feledném a múltat, de ezt te nem hagyod:
a sértettség bosszúja éjjeled-nappalod,
mert nélküled is tudnék valakivé válni!
És ezért kellett neked engem megutálni,
mióta, ha reszketve is, kimondtam, hogy elég,
hogy még érted sem leszek a sokadik kerék
zabolátlan vágyaidnak hűtlen szekerén.
Tudtam, önképed mázas keretén
messze nem az van belül, mint mi kívülről látszik;
kaméleon lelked millió színnel játszik.
Mind szerep csupán, amit te bárkiért felöltesz,
s bűnbánó merengéssel egy percet sem töltesz.
Nincs következmény, csakis a gyönyör számít -
Ennyit értem én.

Neked nem fontos, hogy jövőt alakíts,
hogy cáfolva engem szeress és bizonyíts;
és hogy bántottál, még most sem sajnálod...
Ennyit értem én: a legjobb barátod.