HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 31

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45255

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2014-06-30

Reggeli séta

Már kora reggel elindultam a még ismeretlen utcák felfedezésére. Vállamra vetettem egy vászon szatyrot, aminek a cipzáros zsebébe tettem a telefonom és a pénztárcámat, hogy majd hazafelé jövet megvásárolhassam az ebédhez szükséges alapanyagokat. Amióta munka nélkül maradtam, nincs otthon maradásom, inkább az utcán kószálva a fákkal ismerkedem, mindig találok egy új, ismeretlen egyedet, amit aztán megcsodálhatok kedvemre. Bár, kedves családom rendkívül előzékenyen ügyel arra, hogy ha már munka nélkül maradtam, dolog nélkül ne maradjak, szerintem kissé túlzásba is viszik ebbéli figyelmességüket, mintha nem ismernének, milyen gazdag ötlettárral rendelkezem, hogyan is üssem agyon az időmet.
Ha híre terjedt volna, hogy egy őrült járja a várost, aki a fákkal beszélget, akkor jelzem, az én volnék. Rengeteg fája van még a városnak, amit nem ismerek, de megnyugtatásként mondom, nem csak kizárólag fákkal szoktam beszélgetni, olykor emberek is megszólítanak, mint például most is.

Felfigyeltem három fiatalemberre, akik az utca túloldaláról, hirtelen átvágtak az úton, majd az út közepén megálltak, félhangon még egyeztettek... Azután az egyik elém vágott gyors léptekkel, és előttem folytatta útját, a másik éppen felém tartott, míg a harmadik ott az út közepén indult el párhuzamosan haladva előbbi társával. A felém tartó fiatalember szívélyesen üdvözölt, majd kedvesen közölte velem, hogy egy közeli kisvárosból való, és kilencven forintja hiányzik, hogy megvehesse a vonatjegyet és haza tudjon utazni. Mondom, kedvesség, mosoly, minden a helyén... nekem valami mégis szöget ütött a fejembe. Hirtelen arra gondoltam, abban reménykedik, hogy a kilencven helyett, úgyis százast kap... Igen, ám a vasútállomás jó messzire van innen, és ők éppen az ellenkező irányba haladtak, sőt, véletlenül láttam őket együtt, majd szétoszoltak... Hm, végig futtattam a tekintetem az utcán, sehol egy élő lélek. Illetve ők hárman, és én, egyedül. Éppen egy négyemeletes panel épület előtt haladtunk, felnéztem a házra, az ablakokban idős nénikék, bácsikák nézelődtek, levegőztek. A szemben lévő családi házak ablakszemei lezárva, egyik redőnnyel, másik zsalugáterrel... Kezdtem magam kelepcében érezni, mert már tudtam, ha előveszem a pénztárcámat... Szóval, nem vehetem elő a pénztárcámat, valami frappáns ötlet kell... méghozzá azonnal!
- Nagyon szívesen segítenék, de csak egy reggeli sétára indultam, nincs nálam egy fillér sem - mondtam nagyon kedvesen, előzékenyen, magam is meglepődve, hogy még a hangom sem remegett. Akkor vettem észre, hogy a szatyor színe és a vékony kardigán, amit magamra kaptam, hátha még hűvös a reggel, színben szinte megegyeznek és összeolvadnak a vállamon. A fiatalember udvariasan megköszönte, majd felgyorsította lépteit és gyorsan beérte társait. Ugyanakkor én lassítottam lépteimen, újra körülnéztem, az utca teljesen kihalt volt.
Éppen ezért ért váratlanul, hogy nesztelen, gyors léptekkel, leelőzött egy húsz év körüli lány. Összerezzentem, aztán lelki szemeimmel máris azt érzékeltem, hogy ilyen tempóval gyorsan beéri a fiúkat, őt is leszólítják... meg kell akadályoznom, utánaszóltam hát:
- Kislány, lassítson a léptein... - még mondtam volna tovább, de a lány rámordult:
- Hagyjon békén! Mi köze hozzá, hogy megyek?
El is hallgattam nyomban. Az jutott eszembe, hogy talán ő is a banda tagja. Aztán nagyon meglepődtem, amikor befordult a következő ház kapuján, s jól bevágta maga után.

A három srác már jó messzire haladt előttem, olyannyira, hogy összeszedve minden bátorságom, sarkon fordultam, és gyors léptekkel indultam visszafelé, majd hátra sem nézve, befordultam egy közeli mellékutcán, ahol futni kezdtem, és hittem, hogyha követnének, akkor is van annyi előnyöm, hogy elérjem az egyik multi, szövevényes mellékutcák központjába kihelyezett áruházát.
Tervem sikerrel járt, ott lihegtem a bejárati ajtónál, ahol már emberek sokasága adta egymásnak a kilincset. A gondolatot, hogy itt bevásárolhatnék, azonnal elvetettem. Rögtön haza indultam.
Csak miután bezártam magam mögött a lakás ajtaját, akkor nyugodtam meg.

Aztán még hosszan gondolkodtam. Mi is történt valójában? Netán csődöt mondott hírhedt emberismeretem? Egyáltalán, jól ítéltem meg a helyzetet, vagy nem is voltam veszélyben? Nem segítettem egy embertársamon, aki nagyon meg volt szorulva, csak azért, mert rémképek jelentek meg előttem? Vagy szerencsém volt, mert - habár nem mondtam igazat - hittek nekem, s így megúszhattam? Hogyan bízhatok idegenekben, gyanakvónak kell lennem, esetleg félnem kell?
A közmondás is azt tartja, jobb félni, mint megijedni, de lehet-e félelemben élni?...

Meggyőződésem, hogy a fákkal való beszélgetés sohasem szül ilyen kételyeket. Mindenesetre, néhány napra felfüggesztettem a reggeli sétát.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-08-26 09:43:01

válasz vörössapkás (2014-08-25 15:54:31) üzenetére

Kedves István!
Köszönöm, hogy olvastad és véleményezted az írásom. Annyi mindent hall az ember, hogy ha belekeveredik egy különös (vagy csak annak vélt) szituációba, nem tudja hogyan cselekedjen, vagy később kétségei merülnek fel: vajon jól cselekedett-e?

szeretettel
Ida
Alkotó
vörössapkás
Regisztrált:
2014-08-02
Összes értékelés:
304
Időpont: 2014-08-25 15:54:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Többekkel egyetértve, jól tetted, hogy nem adtál pénzt, nem vetted elő a pénztárcád.
Ha ezt teszed, akkor keservesebb lett volna ez az írásod, ami nekem nagyon tetszett.
Tanácsot arra nézve kár lenne adni, hogy ne sétálj nagyon korán, mert hisz, az az egészséges, és főleg, lehet, hogy akkor van rá időd.
A történetet nagyon szépen leírtad. Szeretettel gratulálok: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-08-24 17:25:46

válasz sailor (2014-08-22 20:24:42) üzenetére

Ebben azt hiszem egyetértünk.

Köszönöm, hogy itt jártál.

szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
3829
Időpont: 2014-08-22 20:24:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...de lehet- e félelemben élni?

NEM LEHET!

...mert mindig jobban elszakdunk a REALITÁSTÓL
...igaz,sokszor nagy áldozatok ára!

Gratulálok:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-14 08:55:48

válasz festnzenir (2014-07-13 18:58:46) üzenetére

Kedves Zsófi!
Rengetegen vannak az igazán rászorulók, sajnos. Persze a tolvajlás akkor sem ildomos, ám ha annak a helyébe képzeljük magunkat, aki nem tud enni adni a gyerekének...? Szóval erre nincs magyarázat, nincs válasz. Míg egyesek dúskálnak a földi javakban, addig mások éheznek, éhen halnak. Pedig ez a Föld gyönyörű, és van elegendő táplálék ahhoz, hogy minden ember jóllakjék, csak éppen egyenlően kellene elosztani, mert egyik ember sem különb a másiknál.
A körtefa történeted nagyon tetszett. A mi kertünket is megdézsmálták, de arra gondoltam, aki tette, biztosan nagyobb szüksége volt rá, mint nekem...
Köszönöm, hogy olvastál és nagyon örültem, hogy megosztottad velem értékes gondolataidat.
Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
910
Időpont: 2014-07-13 18:58:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folytatás....Isten gondoskodott arról, hogy az elveszett körték helyett megnőjenek a kicsik is. De vajon a kéregetett pénzből jut-e a rászorult családtagoknak is, vagy azonnal viszik a kocsmába, vagy elköltik olyan luxuscikkekre amit még az egyszerű kisnyugdíjas sem engedhet meg magának?

Érdekes témáról írtál, nekem nagyon tetszett.
Szeretettel grat.Zsófi.

Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
910
Időpont: 2014-07-13 18:50:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !
Az általad írt problema mellé sorolhatnám az úgynevezett megélhetési bűnözést is,
Én nyáron javarészt a kertben töltöm a legtöbb időmet. Ápolom, gondozom növényeimet, fáimat. AZ idén nem volt hozzánk fukar az ég esőt illetően.A fák zsúfolásig tele gyümölccsel,annyira, hogy a gyüm.ök súlya alatt a földig hajoltak az ágak. Estefele az jutott az eszembe, hogy reggel megszabadítom az ágakat agyüm.ök zömétől. Reggel a fa féloldaláról hiányoztak a legszebb körték, Az ágak megkönnyebbültek, de rám nehéz gondok települtek.Mit tegyek, hogy ne hatalmasodjon el rajtam a gyanakvás? Én istenem, mondom magamban, ne engedd bennem a fukarság érzését kifejlődni. Maradt még a fán, lehet,hogy az apróbbak is beérnek még.Isten meghallgatott, adott kétszer akkora esőt, hogy a körték szemlátomást elkezdtek nőni
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-07 09:31:12

válasz T. Pandur Judit (2014-07-06 23:34:13) üzenetére

Kedves Judit!
Szinte magam előtt láttam, amint a férjed bolondnak nézett, de rá se ránts, engem is nézett már az enyém, ajjjajjj. Magam is veled értek egyet, de ma már annyi a koldus, a rászoruló, hogy csak kapkodja az ember a fejét, kinek adjon, kinek ne, talán holnap már magunk is köztük találjuk magunka?!t...:(
Köszönöm, hogy itt jártál és itt hagytad a kézjegyed.
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-07 09:13:33

válasz Finta Kata (2014-07-05 17:16:27) üzenetére

Kedves Kata!
Hát igen, egyáltalán nem biztató állapot. Reménykedjünk, hogy van mód a változásra, és helyreáll a rend. Ezek után magam is óvatosabb vagyok. Míg korábban a néptelen utcákat kerestem, most inkább a forgalmas utcákon sétálgatok... A különbséget zongorázni lehet (ahogy mondani szokás), de nem lehet mást tenni.
Köszönöm kedves látogatásod és hozzászólásod.
Szeretettel!
Ida
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2014-07-06 23:34:13

/folyt./ én meg adtam neki. A férjem megkérdezte, hogy ezt most miért csináltam, biztos vannak a gyereknek szülei, majd azok vesznek neki fagylaltot. Én meg ugyanazt válaszoltam, amit az előbb leírtam: aki nem ad soha senkinek semmit, az nem is kap soha senkitől semmit. A férjem kicsit bolondnak nézett, és ezt nem is rejtette véka alá. Aznap én kimaradtam a közös fagyizásból, mert annak az árát odaadtam a kisfiúnak.
Amikor hazajöttünk, a munkahelyemen kaptam egy nagyobb jutalmat, pedig augusztusban nem volt jellemző a jutalom osztás! Abból gond nélkül megvolt a gyerekeknek a beiskolázás.
Ez csak egy eset, de említhetnék több hasonlót is, amikor önzetlenül segítettem valakinek, és utána amikor megszorultam, váratlanul kisegített a sors.:)
Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4463
Időpont: 2014-07-06 23:25:30

Kedves Ida!
Tőlem is gyakran kérnek pénzt az utcán, ha bemegyek Budapestre. /Szerencsére, ahol lakom, ott nem jött divatba az utcán koldulás./ Éppen ezért tartok külön a zsebemben egy koldus százast. Ha szorult helyzetbe kerülök, nem tudok kitérni a kéregető elől, vagy tényleg olyan koldust látok, akit megsajnálok, akkor kéznél van a koldus százas, nem kell elővennem a pénztárcámat. Persze nem tudok adni mindenkinek, aki koldul, mert arra a világ pénze nem lenne elég, de az az elvem, hogy aki nem ad soha senkinek semmit, az nem is kap soha senkitől semmit. Egyszer régen Bulgáriában nyaraltunk, három gyerekkel béreltünk egy szobát magánháznál, és vonattal mentünk, ne gondolj nagy luxus nyaralásra. Nem volt sok pénzünk, az is nagyon ki volt számolva, ráadásul közelgett a szeptember és a három gyerek beiskolázásának költsége, amire nem volt félretéve pénzt, főtt is a fejem, hogyan fogam megoldani. A kikötőben sétáltunk, és egy tíz év körüli kisfiú pénzt kért fagylatra, /folyt./
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11600
Időpont: 2014-07-05 17:16:27

Kedves Ida!
Nagyon jó az írásod, remekül állítottad össze. Sajnos, ma leginkább félünk, mint bízunk az embertársainkban, s ez elég szomorú. Én pl. estefelé már ki sem merek lépni a lakásból.
S a mai magyar valóságot összehasonlítani sem lehet a korabeliekkel. Nem is tudom, hogy ezt majd ki lehet-e nőni valahogy.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-05 08:57:15


Kedves Matild!
Sajnos a munkanélküliség bűnözőket teremt, mert nincs annál rosszabb, ha egy fiatal embernek nincs semmi elfoglaltsága, nem tartozik sehová, nincs rá szüksége a társadalomnak. Talán nincs is más kiút számára, bár tudom, hogy ez borzasztóan hangzik, de így van... Azt hiszem, nekem valóban az volt a szerencsém, hogy a fiatalember elhitte, amit mondok, nem vette észre a hónom alatt megbúvó vászon szatyrot, maga is úgy látta, nincs nálam semmi, s így megúsztam... hát azóta igen nagy gondban vagyok, eddig a néptelen utcákat kerestem, most be kell érnem a forgalmas utcákkal.:( Nem szívderítő, annyi biztos...
Örülök, hogy nem egyedüli őrült vagyok, aki a fákkal beszélget.:)
Nagyon örültem látogatásodnak, és köszönöm soraid.
Szeretettel!
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
373
Időpont: 2014-07-04 18:27:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!
Sajnos a közbiztonság mind jobban romlik, mivel egyre több a munka nélküli fiatal, akik nem is rászorultságból, hanem inkább szórakozásból ijesztgetik az idősebbeket. Nagyon igazad van, jobb félni, mint megijedni. Jól tetted, hogy nem vetted elő a pénztárcád, ki tudja milyen szándékkal állított meg a fiatalember?
Nagyon jó, hogy megírtad ezt a cikket, felhívtad a figyelmet, mindenki járhat így, csak éppen elkerülni nem lehet, bárhol, bármikor előfordulhat ilyen vagy hasonló eset.
Megjegyzem a fákkal történő beszélgetés nem egyedi eset, mások is hajlamosak rá, mint például én. :)
Szeretettel olvastalak: Matild
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-04 09:07:19

válasz magam (2014-07-03 20:51:21) üzenetére

Kedves Magdi!

Bizony, a 21-ik században már másra számítottunk, a gyerekkorunk ennél sokkal nyugodtabb, biztonságosabb volt...
Köszönöm kedves véleményedet, és nagyon örültem.

Válasz a következő hsz-re: Dehogyis bántottál meg, mindenkivel előfordulhat.
Szeretettel!
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-04 09:01:17

válasz Susanne (2014-07-03 20:17:59) üzenetére

Kedves Zsu!
Valóban elgondolkodtató, és szomorú, hogy nagyon sokakkal történik hasonló...
Köszönöm, hogy mindig szánsz rám időt, és örülök, hogy itt talállak.
Szeretettel!
Ida
Szenior tag
magam
Regisztrált:
2012-10-08
Összes értékelés:
727
Időpont: 2014-07-03 21:56:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bocsáss meg Kedves Ida! Elírás volt, nem akartalak megbántani.
Szeretettel: Magdi
Szenior tag
magam
Regisztrált:
2012-10-08
Összes értékelés:
727
Időpont: 2014-07-03 20:51:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Tökéletes társadalom kritikát írtál meg nagyon szépen Kedves Zsu! Az, hogy félnünk kell, vagy hisszük, hogy félni kell, nagyon sokat elárul. Ez nagyon szomorú!
Szeretettel: Magdi
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-07-03 20:17:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida !
Úgy látszik ez nagyon sok emberrel megtörténik, velem is.
Élethű magyar igazság, nagyon jól megírva.
szeretettel ölellek: Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-03 17:18:30

válasz oroszlán (2014-07-03 14:47:44) üzenetére

Drága Ica!

Ma már egyre gyakoribb pénzszerzési mód a kérek, ha nem adsz, elveszem!
Nekem az volt a szerencsém, hogy hittek nekem. Ha előveszem a pénztárcámat, nem úszom meg ilyen simán. Azt sem igen tudja már az ember, mit tegyen?
Köszönöm szépen, hogy olvastál.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6438
Időpont: 2014-07-03 14:47:44


Kedves Idám!

Jártam én is így. Igaz a pláza előtt kért tőlem egy fiatalember 200 Ft-ot buszra. Adtam is, talán nem kellett volna? Ki tudja, hogy éppen mire kellett?
Az írásod élethű.
Szeretettel olvastam: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-01 21:40:10

válasz Mukli Ágnes (2014-07-01 08:25:17) üzenetére

Ha Te is így látod a világot, akár megnyugtató is lehetne, hogy jól látom... de elég baj ez nekünk, már az, hogy ilyen.
A véleményednek örülök, és köszönöm.

Szeretettel
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5108
Időpont: 2014-07-01 17:08:55

válasz Istefan (2014-06-30 21:45:56) üzenetére

Azt mondod István? Engem már furdalt a lelkiismeret, hogy nem segítettem...
De tényleg, már segíteni sem mer az ember, mert pórul járhat... így is, úgy is...:(
Szeretettel!
Ida
Alkotó
Mukli Ágnes
Regisztrált:
2011-12-14
Összes értékelés:
1467
Időpont: 2014-07-01 08:25:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ismerős a helyzet. Úgy látszik országos kórkép az írásod. Igen igen.. már adni sem érdemes
sőt jó sem lehetsz, mert becsapnak.Sajnos ilyen a világunk.
Mindenesetre jó a jegyzeted.
Szeretettel. Ági
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2014-06-30 21:45:56

Érhetik ilyen meglepetések az embert, a nap bármely szakában. Sokan szakosodtak ilyenfajta pénzszerzésre. Szerencséd volt, hogy nem fajult el a dolog, ami bizony nem lett volna a legkellemesebb pillanata egy reggeli sétának. Szeretettel: István

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Haiku címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Esti zene címmel a várólistára

festnzenir alkotást töltött fel Az én hősöm címmel a várólistára

F János alkotást töltött fel A lóápoló 20. fejezet címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Gyulai Pál. Búcsú / Abschied címmel

harcsa bejegyzést írt a(z) Egy kávéházi játszma című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Halpucolás címmel a várólistára

alberth alkotást töltött fel Szappanbuborék ez a szerelem címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel De jó volt látni címmel a várólistára

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Szokolay Zoltán alkotást töltött fel Levegőváltozás címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Rózsák című alkotáshoz

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)