HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 9 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51347 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-07-01
A majom farka, a misszionárius feneke VIII/2.Kaébe hajnalban már Antonio atyánál volt. Ez egy másik nap történt. A pap akkor kelt ki a függőágyából, álmos szemeit dörgölte az öklével. Nem vette észre, hogy a lány bejött, Kaébe olyan nesztelenül közlekedett, mint a vadászó párduc. Antonio áthúzta fején izzadtságtól csatakos ingét, és a mosdótálhoz lépett, hogy megmosdjon. Ekkor szólalt meg Kaébe. -Látom atya, gondjai vannak - mondta, pimasz hangon, kuncogva. Arra célzott, látja, hogy a pap férfi. A férfiakon reggel gyakran látszik. A pap ekkor jött rá, hogy ott van. -Menj a csodába Kaébe - dünnyögte bosszúsan. -Nem tudsz kopogni? Ráijesztesz az emberre. -Hátat fordított a lánynak, úgy ment oda, oldalsasszé-lépésekkel a szekrényhez. Gyorsan kinyitotta a szekrényajtót és beállt mögé. -Mit akarsz itt hajnalok hajnalán? -Háát...takarítok, rendet rakok...meg minden. Elég nagy itt a kupi megint. Nem akarja az atya, hogy segítsek? Antonio a szekrényajtó takarásában öltözött, tiszta inget és nadrágot húzott. Már kész volt, de még továbbra is ott téblábolt, nem akaródzott neki előjönni. -Miben segítenél, te lány? -Tuggya! Abban, hogy könnyebben induljon a napja. Szívesen megteszem, más fiúknak is segítettem már. Egyszer Pablonak is. Jobb volt nekik utána! A pap kidugta a fejét a szekrényajtó mögül. Rákvörös volt a képe. Ráripakodott a lányra. -Szégyelld magad Kaébe! Csúnya rossz kislány vagy! Hogy jut ilyesmi az eszedbe? -Egyikük se mondta, hogy nincs jó kezem! -Hallgass! -Miért hallgassak? Mert maga mondja? A fiúk nagyon élvezték. Pablo például... -Nem szabad Kaébe. Ne is gondolj erre. -De atya, kérem! Úgy szeretném! -Nem, nem lehet. Menj most el, imádkozni akarok. -Én is akarok. Csak előtte még engedje meg -óvatosan lépett egyet a szekrény felé-...komolyan! Aztán majd imádkozunk együtt, ahogy szoktunk, és megbánjuk! -Gyere...imádkozzunk! - mondta rekedten a pap. És azt mondta újra kicsit később: nem szabad! A július közepe hangyainváziót hozott, a missziót elözönlötték a pici fekete soklábúak. Senki nem tudta, honnan kerültek elő, s miért pont akkor, amikor a nagy esőzések kezdtek már csendesedni. Bemásztak a lakóépületekbe, a közösségi házba, a raktárakba. Fürtökben csüngtek a tetőszerkezet tartógerendáin, onnan vetették le magukat nagy-fifikásan a függőágyakban alvók nyakába. Semmi nem használt ellenük, sem a chinchorrók felfüggesztő köteleire és más helyekre kihelyezett, ragacsos hangyacsapdák, sem a szúnyoghálók, amikbe a telep lakói éjszakára beburkolóztak. A hangya a világ legokosabb, legravaszabb bogara. Megtalálták a réseket a szúnyoghálón, ügyesen kikerültél a hangyacsapdákat. Csípésük apró, viszkető hólyagokat keltett a bőrön, az egész telep, gyerek, felnőtt, mindenki egyfolytában vakarózott. Vicces lett volna végignézni valakinek, aki láthatatlanul betekinthetett volna Delohi életébe. Persze azért, hangya ide, hangya oda, a mindennapi élet zajlott tovább. Csak az emberek voltak egyre mogorvábbak, egyre ingerültebbek, kedvetlenebbek. A szörnyű időjárás, az állandó eső, a hangyák rohama mellett nagy valószínűséggel Antonio atya nyomott kedélyállapota, elzárkózó magatartása is éreztette a hatását. Hja, ha a főnök rosszkedvű, az a beosztottakra is átragad. Ha jól belegondolunk, az ószövetségi ember minden baja, félelme, zaklatottsága abból a tényből származott, hogy főnökük követelődző, hirtelenharagú Isten volt, messze nem antropomorf isten, vagy nagyon is az, ha azt vesszük. Jahve, akinek Mózes nevezte az isteni kinyilatkoztatás után: "vagyok, aki vagyok", bosszúálló indulattal torolta meg még a legapróbb ballépéseket is, -melyre egyébként fényes példa Lót feleségének esete. Szegény asszony tiszta volt, mint a hó, bűntelen tudott maradni egy bűnnel fertőzött városban. Mindössze annyit követett csak el, hogy az angyal tiltása ellenére hátranézett, hogy még egy utolsó búcsúpillantást vessen a városra, ahol addig élt. S mi lett a vége? Hogyan bűnhődött? Aki ismeri a Bibliát, az tudja. Isten sóbálvánnyá változtatta! Fogyóban voltak a készletek. A hajóforgalom szünetelt, még kisebb csónakkal is bajos lett volna bárhova eljutni. Az igarape, a dzsungel országútja az esős időszakban járhatatlanná válik, a vizek mindenfelől, mindenfelé folynak, áradnak, elárasztják az őserdőt. A Sjemice folyó például, ami mellé Delohi missziós állomása települt, egyetlen egy kiterjedt tenger volt, nem lehetett tudni merről merre folyik. A vizek felületét úszó korhadék borította, élő és holt növényszövet, széles, úszó nádszigetek, fákról leszakadt liánok, partszegély alól kimosott, hosszúszálú füvek összefüggő, nyúlós, egymásba fonódó tömege. Alkonyatkor, ha kibukott a lenyugvó Nap korongja a sötétszürke fellegek alól, villódzó lila, vörös fények játéka bűvölte el a merész behatolót a fával, bozóttal ritkábban benőtt helyeken. Fantasztikus alakzatokat öltő fény és árnyék foltok és csíkok váltogatták egymást, itt szemkápráztató ragyogás, amott sűrű, áthatolhatatlan sötétség. A vizek egészségtelenek, ivásra alkalmatlanok voltak a bennük ázó, szétbomló szerves-anyagoktól, a rothadó avartól, és az elpusztult állatok tetemeitől. A mindent elborító vízből lapos, alacsony dombhátak emelkedtek ki, ilyen dombra épült Delohi is. Antonio július végén maga mellé rendelte Pedrót és Neyomit, hogy ellenőrizze a raktárkészleteket. Neyomi, aki mint tudjuk, a titkárnői posztot is betöltötte az atya mellett, vitte magával a jegyzetfüzetét, és egy tintaceruzát. Neyomi afféle joly-joker volt a misszión: szakácsnő-segéd, Zejete mellett, konyhalány, takarítónő, gazdasszony, irnok, diszpécser, telefonista, mindenes. Komoly képpel bandukolt Antonio oldalán, még egy acélkertes pápaszemet is az orrára biggyesztett, no, nem mintha azzal jobban látott volna, csak a tekintély kedvéért. Az első raktár, az "A" raktár, ha szembeállunk az épületekkel, jobb kéz felől az élelmiszerraktár volt, itt kezdték. Mai raklaphoz hasonló deszka-aljzaton zsákokban búzaliszt, kukorica-dara és manióka-liszt, manoco, vagy ahogy a waikák mondják nashi, cukor, só nagy zsákokban a bejárattal szemközt. Búzaliszt már alig volt, kukoricából valamivel több, ezek nem fognak kitartani, amíg az utánpótlás Padamóból, vagy San Felipéből meg nem érkezik. Manióka liszt volt 7 zsák, kevésnek tűnt, mert ez mindennapi eledel, s száz főt kellett élelmezni. Az egyiket, ami meg lett már bontva, ellepték a hangyák, étkezésre alkalmatlan, ki kell majd öntetni. -Jegyezze Neyomi - mondta az atya. -Három zsák búzaliszt, két zsák kukoricaliszt, hét, illetve hat zsák manoco. Megvan? Írja tovább! Cukrot keveset találtak. Az utolsó zsák, amiben volt még, félig volt. -Írja fel. Fél zsák. És, a mai naptól nuku cukor reggel a kakaóhoz! Vagy csak minimális, és csak a gyerekeknek. Egy lapos kávéskanál csészénként! -A gyerekek nem fogják meginni, ha nem édes. -Nem bánom én! Ha nem isszák, hát nem isszák. Mennyi mato porunk van? Kisebb papírzsákokban oldalt a polcon volt a "kakaó" főzésére használt mato őrlemény. Igazából tea volt ez, de itt "kakaónak" itták. Megszámolták a papírzsákokat. A nyitókészletnek több mint a kétharmada elfogyott. Na, ez se lesz elég, ezzel is takarékoskodni kell. -A felnőttek nem kaphatnak mostantól kakaót, és a gyerekek adagját is csökkentse a felére! -A gyerekek... -Megértette?! -Igen, atya. -Nézzük meg az ivóvizet - javasolta Pedro. -Az a gyanúm... -Egy pillanat! Hogy állunk konzervvel? A konzervdobozok a polcokra voltak felrakva, szépen gúlákba rakva, már amennyi maradt belőlük. De még mindig a konzervvel álltak a legjobban, húskészítményre alig-alig volt szükség, ami Faé, Awqiricuce, és a többi férfi ügyességét, vadásztudományát dicséri. Neyomi, időnként megnyalva a tintaceruza hegyét, lineákat rajzolt, rubrikákat készített, abba írta bele, miből mennyi van, sorszámozta a tételeket. -Menjünk a hordókhoz! -Menjünk - egyezett bele a pap. 100 literes dongás fahordókban volt az ívó-víz, jobb oldalt az ajtó mögött, innen vitték pléh-kannákban a konyhára és az étkezdébe. A hordókat az esős évszak kezdetén töltötték fel, amikor még iható volt a folyó vize. Kivették a szélső hordó dugaszát. Ebből hiányzott valamennyi. Antonio beleszagolt. -Büdös - mondta az orrát fintorítva. -Fúj. Ezt isszuk? Neyomi és Pedro is megszagolta. Az indián a fejét csóválta. -Lássuk a többit! Kiderült: a többi is büdös, csak talán nem annyira, mert nem lett még megkezdve. -Fel kell forralni a vizet! - rendelkezett a pap. -Ha forralatlanul isszuk, mindannyian megbetegedhetünk. Magát teszem felelőssé, Neyomi, megértette? Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szilkati bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Színésznőt szerettem... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bujkáló zokni című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Színésznőt szerettem... című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 6. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Csókollak!- ott is című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához szhemi bejegyzést írt a(z) Néha sírok én is című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Bálint István bejegyzést írt a(z) Eltelt a nap című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Bogi és a csokoládé című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Bonbonfekete viola című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Szertefoszló lelketlen keringő című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Keserűőszi kávéházi tavasz című alkotáshoz Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) ami lehetetlen az kizárt című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Néha sírok én is című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Esti magányban című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) az értékek cérnaszálon lógnak című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bujkáló zokni című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 7. című alkotáshoz Madár alkotást töltött fel Ló, lovas címmel a várólistára szhemi alkotást töltött fel Költészet napjára ( magam gondolatai ) címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 6. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 5. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Színkeverős szürke vers című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |