Isten teljes, Isten egész,
Belőle van minden mi él.

Bocsánata mértéktelen,
Haragvó és türelmetlen.

Ő a derű, maga a fény,
Mégis sötét, örvénylő lény.

Szeretet, remény, alázat,
Düh, indulat és káprázat,

Semmi sincs mi ne ő lenne,
Így lesz mindennek értelme.

Úrrá válik minden gondján,
Átváltoztat minden órán:

Haragját így bocsánattá,
Sötétségét alázattá,

Indulatát, magas dühét,
Szeretetté és reménnyé.

Úrrá így lesz minden baján:
Az életét feloldozván.

Isten mértéktelenül ad,
Önmagának semmit se hagy.

Nála kívül nincs is mérték,
Példája az egyetlen kép.

Emberlétünk gyakorlata,
Nem az istenit másolja.

Piromidális defektus,
Összetörött ős kontextus.

Zavarodott létezés ez,
Rendet tenni esedékes.

A fordulat helye te vagy,
Üdvbeváltást el ne mulaszd.

A létezés megrontása,
Örök egység megbontása.

Kívánságunk mohósága,
Az önzőség adóssága.

Ember létünk bírálata:
Ösztöneink szolgálata.

Álságos inspiráció,
Állatias migráció.

Defektuson úrrá válni,
Épségünket megtalálni.

Életünket megváltani,
Rongáltságon úrrá válni,

Függetlenné lenni vágya,
Szellem-lélek-test hibája,

A baj a centrumból ered,
Létezés megrontása lesz.

Életképzeletünk zavart,
Ez okozza bennünk a bajt.

Kinek alakját felveszed,
Az képzi az életedet.

Tűzszerű lángoló kép ez,
Örökké ez formál téged.

A te lényed ős centruma,
Itt van benned az ős summa.

Üdvödet itt elnyerheted,
Üdvödet itt elvesztheted.

Egész fontos, nem a részek,
Nem képezhet világnézet.

Nem képezhet világi szó,
Csak az Ige beváltható.

Az a kép mi téged képez,
Olyan lesz a képzettséged,

Ha e világból merítesz,
Innen való képzettséged.

Ha szakrális lesz az a kép:
Isten tükre gyönyörűszép.

Te vagy magad Isten tükre,
Őt másolni, vagy örökre.

A kinyilatkoztatott szó,
Az egyedül beváltható.

Autentikus alkottató,
Szakrális motiváció.

Üdv-íze csak ennek vagyon,
Kívül esik bírálaton.

A kép: mérték, arány és rend,
A Logoszban él és leend,

Krisztus egyetlen, hiteles,
Alkalmazni őt érdemes:

Infernális erőin úr,
Ki Istennel azonosul.

Az isteni gyakorlat ő,
Isten fia így lehet ő.

Istenemberi valóság,
Üdvértéket vele szolgálsz.

Gondolat és tett nem egyek,
Ige beváltása szenved.

Az Igét, a Látványt, a Szót,
Cselekedetté tenni jó.

Máskülönben meddő marad,
Gond lehet minden gondolat.

Úgy adjatok bocsánatot,
Bűn megmarad, ha nem adtok.

Ne hagyj egyedül bűnömben,
Rajtad áll az üdvösségem.

Ember magát elveszejti,
Ha az üdvöt meg nem szerzi.

Ha másoknak üdve meglesz,
A te üdvöd úgy lesz teljes.

Nem az élet fontos többé,
Életedet tedd üdvössé.

Ne a magad üdvét keresd,
Sátáni atrocitás ez.

A te üdvöd úgy lesz teljes:
Mindenkinek üdve meglesz.

Ha bűnös vagy erényre vágysz,
Erények hozzák a bukást,

Bűnös ne légy, se erényes,
Hordozd inkább örökléted,

Szabadulni így lehet csak,
Bűnt és erényt ne csalogass.

Az életed szabad és szent
Magaddal ím, csak ezt üzend.

Te vagy magad Isten tükre,
Őt másolni, vagy örökre.