HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1880

Írás összesen: 49007

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-02 16:42:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: TabuFeltöltés dátuma: 2014-07-13

Spirál (részlet)

Azt mondják, hogy az ember otthona tökéletesen mutatja az adott személy lelki állapotát. Nos, az én lakásom és a lelki állapotom is egyaránt romokban hevert. Elveszettebbnek éreztem magam, mint eddigi során bármikor. Sötétségbe borult körülöttem minden és nem találtam a kiutat. Csak vergődtem és vonaglottam semmitmondó életemben, mint egy légy, aki nem talál ki a szobából,ahová bekerült.
A szebb napokat is megélt bérelt lakásom padlóját sörös és boros üvegek, cigarettás dobozok borították. Az erkélyre kirakott hamuzó úgy nézett ki, mint egy sündisznó, csikk tüskékkel. A bútorokat vékony porréteg borította. Még arra is képtelen voltam, hogy a szaros gatyáimat kimossam. Sokkal könnyebb volt a sarokba dobni, mint a mosógépbe tenni, öblítőt önteni és bekapcsolni azt, majd kiteregetni. Lelkileg egyszerűen kikészültem. Olyan mélyen elmerültem az önsajnálatom poklában, hogy nem érdekelt semmi. Sem önmagam egészsége, sem közvetlen környezetem állapota. És az emberek? A barátaim? Családom nincs. Árvaházban nevelkedtem. Tizenöt évesen kerültem nevelőszülőkhöz. Ők neveltek fel, de már nem élnek. Jó pár éve már nincsenek mellettem. És a barátok? Az a kevés ember akiket a barátaimnak tartottam, nos ők nem érdekeltek. Talán próbáltak kapcsolatba lépni velem,de valószínűleg feladták mikor a sokadik alkalommal sem nyitottam ki az ajtót és a telefonomat sem kapcsoltam be.
Már enni sem ettem. Esetleg rendeltem egy pizzát vagy hamburgert. Boltba csak cigiért és alkoholért jártam. Gyenge és megsemmisült voltam. Valószínűleg most akik e sorokat olvassák,felhördülnek, hogy nem szabad ennyire szétcsúszni. Harcolni kell és nem szabad feladni soha semmit! Ez szépen hangzik de kérem csillapodjanak le. Mindjárt elmesélem a történetemet.

Hat nappal korábban...
Egy férfi és egy nő lépett ki egy bevásárlóközpont ajtaján. Szinte ragyogtak a napsütésben. A nő mogyoróbarna haja ide-oda csapkodott a vállán. Lágy szellő cirógatta arcát. A zord tél végre eltűnt és az újjáéledő természet boldogság energiával töltötte fel a hidegben és fagyban megszürkült várost.
A nő nevetett valamin. A férfi felé fordult és átnyújtotta két, alaposan megpakolt bevásárlótáskáját. Nevetésének hangjára élete végéig emlékezni fog a férfi. Kitörölhetetlenül fog bujkálni agytekervényeiben. A nő hirtelen megállt és meggyorsított léptekkel indult vissza a bevásárlóközpontba. A férfi nézte még őt egy darabig. Néhány másodpercig tartott csupán, de ez a kis idő egy évszázadnak felelt meg számára. Csípőjének ringását egy brazil szambatáncos is megirigyelhetné. Apró, siető léptei láttán a férfi elmosolyodott. Iszonyatosan szerette őt. Alig egy hete érkeztek haza a nászútjukról, Spanyolországból, napbarnítottan és boldogabban, mint valaha.
Egy hirtelen támadt nagyobb szellő a nő arcába fújta haját. A férfi újra elmosolyodott és elindult Toyotájuk felé. Ez volt az a pillanat, hogy utoljára látta életben kedvesét.

Végtelen percek teltek gyorsan egymásutánban. A várakozás hosszú volt. Mindig az. Különösen ha egy szerelmes szív teszi ezt. Körülbelül tizenöt perc múlva egy mentő száguldott közvetlenül a bejárat elé. A férfi kiszállt a kocsijából és eltaposta cigarettáját. Elindult a mentő felé minden rossz érzés nélkül, egyszerűen a kíváncsiság hajtotta.
Valószínűleg Ő is a bámészkodók között van. Ilyenkor azokból van bőven. Vagy talán Ő hívta ki a mentőket. Tökéletesen ráillene.
Két piros nadrágot és fehér ingpólót viselő férfi ugrott ki a mentőből. Első ránézésre akár testvérek is lehettek volna. Mindketten ugyanolyan rövidre nyírt, zsemle barna hajat hordtak és ugyanabban a fülben hordták karika fülbevalójukat. Magasságuk és testalkatuk is szinte azonos volt.
Belökték az ajtót és a bámészkodók közé furakodtak, akik ekkorra szép számban gyűltek össze. A férfiben ekkor megmozdult valami. Valami, amit már jó ideje nem érzett:balsejtelem. Nézte a tömeget, de sehol nem látta feleségét.
Még százhatvan centi sincs. Nem tűnik ki. Biztos, hogy ott áll legelöl.
De ekkor ez még csak egy halvány sejtés volt. Egy aprócska szikra. De minden tűz egy apró jelentéktelennek tűnő szikrával kezdődik.
Az első komolyabb pánik löket akkor borzongatta meg, amikor meglátta felesége földön heverő táskáját, félig kiborulva a márványpadlón.
Valószínűleg elejtette amikor meglátta azt a személyt, aki rosszul lett vagy elesett. De már itt vannak a mentők. Előbújhatna már.
Egy szőke kisfiú, aki a családjával állt a forgóajtó mellett közvetlenül, egyenesen a férfire mutatott. Apja és anyja egyszerre fordították felé fejüket. Az anya mondott valamit, amire az apa válaszolt, de nem tudta leolvasni szájukról. A bevásárlóközpont bejáratának üvegébe az utca túloldala tükröződött. Éppen egy hatalmas tartályt szállító kamion haladt el, az egész környék beleremegett. Valahol egy dudaszó harsant fel, amire rögtön válaszolt vagy féltucat. Feltehetően ezek egy roppant kellemes, egy helyben ülős dugó hangjai. Néhány kamasz srác tekert el a bevásárlóközpont előtt. A levegőben kürtős kalács illata szállt. A parkolóőr aprót dobált a kávéautomatába miközben az előtérben zajló eseményeket figyelte.
A férfi a szőke kisfiút és szüleit figyelte. Nem értette, hogy miért mutogatnak rá. Ő az autóban ült. Az apa ismét mondott valamit, amire a tömegből többen ráfigyeltek. Egy idős nő hófehér hajjal és ráncos arccal, megragadta a mellette, sétabotra támaszkodó öreg férfit. Mindketten rámeredtek. Mellettük egy középkorú házaspár is őt nézte. Tekintetükben részvét volt és sajnálat.
Mi történt?
Mi történt?
Miért...?
Belépett a forgóajtón. És innentől az események felgyorsultak. Még látta, ahogy a tömeg szétnyílik. És látta a két mentőst, akik felesége földön fekvő, mozdulatlan teste fölé görnyednek. Aztán a következő pillanatban már a mentőautóban ült és hallgatta felesége egyenletes, de gyenge légzését. Az egyik mentős mondott neki valami olyasmit, hogy mindent elkövetünk, de a szavak összefolytak és értelmüket vesztették.
Aztán a következő pillanatban már ott állt a kórház sürgősségi osztályának folyosóján. Előtte egy kopaszodó, hórihorgas, fehér köpenyes férfi állt. Kemény arcvonásai részvétet sugalltak. Mozgott a szája, de hangot nem hallott. Az orvos megsárgult, elálló fogait nézte.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8418
Időpont: 2014-07-27 11:08:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó, és ígéretes. A részletek pontos leírása élményszerűvé és hitelessé teszi ezt az epizódot! Üdv: én

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/A rovancs című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) A mesékből című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Voks-sokk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel határtalan hit címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) időutazás a b osztállyal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Szavadon merengek című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Halálos pillanat című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félek a mától című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)