HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46521

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2014-07-13

Tavasz-Nyár

Aztán eljött az Idő: erdők, dombok fénytől óvott, eldugott hajlatain elolvadtak a vele, reménytelenül dacoló, utolsó tiszta hófoltok is, lassan már a lusta-halogatók (Őt! az Időt halogatni próbáló, teszetoszák) is eltették azokat a télikabátokat, úriasszonyok cselédjei naftalinba, mások tisztítóba vitték azokat, szegényebb-szerencsésebbeknek sikerült megtalálniuk azt a pár huncutul elbújt fémpénzt, no meg a dohánymorzsákat is sikerült kimenteniük az Idő elől, foszlott zsebeikből, ni, nem mindig; meg cipelték, cuccolták csak tovább magukkal összes rongyaik, tudván, lesznek még olyan didergős, fázós, csípős reggelek... De korábban világosodott már, hosszabbak lettek a nappalok, aztán néhány idióta "idő manipulátor" próbálta kicselezni az Időt; összes órákat előre állították, hivatkozva némely "gazdaságossági megfontolásokra". De szándékuk valójában nem ez volt! Egyáltalán nem! Csak bosszantotta őket, hogy az emberek világosban, jókedvűen kelnek, jobb szerették a sötétet.

Rég elfeledte már az öregembert, tán akarta is, különben is rengeteg dolga volt; rácsodálkozott a világra, megcsodálta gyümölcsfák virágait, ahogy flörtöltek hirtelen támadt széllel, tágra nyílt szemekkel bámulta szőlők, gyümölcsfák metszett hajtásain lecsorduló mézédes cseppeket, öreg fenyők fűzöld friss, élni akaró hajtásait, szeretkezett hirtelen támadt langyos, bőrét simogató záporral, közben képzelt magának igazi szeretőt, szaladt mezítláb vizes pázsiton, aztán befutott a házba, hogy megtörülközzön, megszárítkozzék, nem zavarta, hogy maszatos lesz a kő, oly kedves lába nyomán, majd felmossa, aki akarja, lesz még Idő bőven; épp idejébe szaladt be, farkaskölykök születtek a szomszédban, anyjuk, a horpadt oldalú, öreg szuka vadászni indult, vadászni volt kénytelen, mardosta az éhség, a kölykök korábban születtek az idén, enni, szopni akartak, véresre szopták, azon a télen minden nagyon összejött, de Tavaszt nem marhatta meg, nem ejthette zsákmányul, az ajtó becsukódott, a levegőbe csappantak azok az agyarak, na, nem mintha az Idő vigyázott volna - ezernyi más, nem fontosabb dolga akadt ennél - de hát Tavaszt egyszerűen csak nem lehet megenni, mert mindez teljes képtelenség. Tavaszt csak szeretni lehet.

- Szép vagyok? Tetszem neked? - valójában mást szeretett volna megkérdeni, de azt nem merte már.
- Istenem! Milyen gyönyörű... lehettél! - napbarnított, mokány, tömött bajuszú, sűrű feketehajú, mindig huncutul mosolygós, bogárszemű volt az a legény, pont olyan, mint álmában. Mert Tavasz sokat álmodott már róla, az utóbbi napokban majd minden éjjel.
- Már nem vagyok az? Szóval, nem kívánsz... - azért csak kiszaladt a száján. Tudom, az aratók asszonyai járnak már az eszedbe, meg az a kis cselédlány, aki friss vízzel, málnaszörppel, földieperrel, esetleg "valami mással" kínálgat majd délutánonként abban a bezárt spalettájú, hűvös tisztaszobában.
- Elfelejtetted azt az öregembert, aki annyira tudott volna szeretni? Kinevetted, kicsúfoltad, megaláztad...
- Csak azért, mert szerettem. Az Idő volt az, aki elbánt vele! Mindenben ő a hibás.
- Szegény bolond vagy! Ne légy telhetetlen! Annyi csodában volt részed!
- Tudod, az az öregember olyan gusztustalanul mohó volt, kéjsóvár, olyan nyálcsorgató! Nagyon kívánt! Szerinted én szajha lennék, hogy megkívántalak?
- Ő nem volt kéjsóvár, mint ahogy nem vagy szajha te sem. Arra gondolok, mostanába' nem szoktál tükrödbe nézni, vannak asszonyok, akik sokáig nem öregszenek, aztán egyszerre hirtelen... És azt is tudom, zavarnak azok a kis mosolyráncok a szemed körül, mert ellenük semmit sem tehetsz. Most még gyönyörű vagy, de pár nap múlva!
- Szerinted meg fogok halni? - magában a Télre gondolt.
- Tudom, a Télre gondolsz most.
- Ok, most ne zavarj, vagy csak zavarj, magam akarok lenni, nem akarom, hogy "úgy" láss, ha néha, felhívnál, nagyon szeretném, zenét hallgatok most. Találkozunk még?
- "Valamikor majd találkozunk."
- Ígéred?

(Sajnállak elküldeni, de, tudod, Tavasz szívem, elválaszt minket az Idő! És ellene nincs mit tennünk! És ő se tehet róla, mint, ahogy mi sem; te, se, de én se! Sajnálom, édesem, kicsim, tudod, annyira sajnálom, de most már utazom most, pakolok, csomagolok.)

Évszakok beszélgetése III.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
dodesz
Regisztrált:
2007-04-04
Összes értékelés:
1099
Időpont: 2015-04-19 09:35:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia túlparti!
Te már tudsz valamit! Persze, odaátról könnyű!:)
Jól, olvasmányosan írsz, a szavak a helyükön vannak, sok remek jelzőt használsz.
Egy bajom volt csak olvasás közben. A rengeteg vessző. Zömében ugyan a helyükön vannak, de néhol fölöslegesen állítanak meg. Ott inkább pontot, vagy megfelelő írásjelet kellene használni. Leginkább ebben a mondatban zavart:
"- Ok, most ne zavarj, vagy csak zavarj, magam akarok lenni, nem akarom, hogy "úgy" láss, ha néha, felhívnál, nagyon szeretném, zenét hallgatok most."
Talán így írnám:
"- Ok, most ne zavarj! Vagy csak zavarj! Magam akarok lenni, nem akarom, hogy "úgy" láss, ha néha felhívnál. Nagyon szeretném! Zenét hallgatok most."

Barátsággal: dodesz
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
637
Időpont: 2014-07-31 12:22:12

válasz Kőműves Ida (2014-07-17 08:39:22) üzenetére
Köszönöm hogy olvastál.
Túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5355
Időpont: 2014-07-17 08:39:22


Még mindig nagyon tetszik.:)
Remekül oldottad meg az évszakok találkozását, nagyon jó lett ez a sorozatod.

Üdv. Ida

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Zivatar után címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK IV/1,2,3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Sírásó dala című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyász anyó című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mottó című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) /on című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az élet című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Egy bölcs utolsó szava címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)