Abgelehnte Entwicklungstheorie

Drei Affen saßen im Kokosnußbaum,
wo öfters zusammen sie kommen.
Da lausen sie sich und erzählen dabei,
was sie erlebt und vernommen.

Der eine sagte: "Was ich heut‘ gehört,
das macht mir heftig zu schaffen;
‘s gibt nämlich Menschen, die sagen ganz frei,
sie stammen ab von uns Affen.

Nein, so eine Schande für unser Geschlecht,
es will mir den Schlaf noch rauben!"
Die andern sagten: "Das kann doch nicht sein,
kein Affe würde das glauben!

Sieh dir das Treiben der Menschen doch an,
besonders das der weißen Rassen!
Wer hat denn von Affen jemals gehört,
daß einer sein Weib verlassen?

Auch gab es noch nie eine Affenfrau,
die ihre Kinder ließ laufen,
damit sie Geld sich verdienen kann
um unnützes Zeug zu kaufen.

Und trotz ihrem vielen Reichtum und Geld
reicht‘s ihnen kaum noch zu Kleidern!
Die Röcke so kurz und die Hosen so eng
als fehlt es an Stoff und an Schneidern!

Auch gibt‘s keine Affen, die, so wie der Mensch,
rauchen und sich betrinken,
die in Maschinen fahren umher
mit Rattern und Puffen und Stinken!"

Entrüstet hoben die Affen das Haupt
und rückten näher zusammen:
"Nein, wenn der Mensch auch gescheit zu sein glaub
von uns kann er gewiß nicht abstammen!"
___________________________________________


Megtagadott eredetelmélet

Majomtrió ült fenn a kókuszon,
Itt jöttek össze társalogni gyakran,
S bolházás közben tárgyalták nagyon,
Hogy mit hallottak, láttak a napokban.

Az első szólt: "Ma azt hallottam én,
Mi bennem méltán nagy haragot keltett,
Hogy emberek állítják könnyedén,
Miszerint tőlünk, majmoktól erednek.

Nem, ez fajunkra szégyen, nem lehet,
Botor beszéd, mi álmom is rabolja!"
A másik kettő erre: "Még ilyet!
Nincs egyetlen majom, ki ezt gondolja!

Emberszokás, ha megfigyelitek,
S a fehér faj a vétkes ebben főleg!
A majmokról ki hallott még ilyet,
Hogy asszonyát elhagyja tüntetőleg?

És majmok közt még nem történt soha,
Hogy kölykére egy anya nem vigyázott,
Mert kellett néki divatos ruha,
És pénzt keresni inkább arra vágyott.

Az ember pénze sosem volt elég,
Egy tisztességes ruhára sem tellett!
Mert szabón spórolt, kurta volt a vég,
A nadrág szűk, a szoknya így rövid lett!

Az ember - ilyet majom sose tesz -
Dohányrudat szív, sőt, részeg gyakorta,
Hogy kocsikázzon, olyan gépet vesz,
Mi zajt csap, és a bűzös füstöt ontja!"

S a három majom, három haragos,
Kimondta emelt fővel a verdiktet:
"Ha véli is az ember, hogy okos,
De biztos az, hogy tőlünk - nem eredhet!"