HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1818

Írás összesen: 45245

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-07-27

A majom farka, a misszionárius feneke VIII/3,4

Só, fűszer, szárított zöldség, pörkölt-kávé volt elég, bár ezek készletei is megcsappantak. Rizst is találtak egy ládában, nem sokat számított, a misszió konyháján ritkán került sor arra, hogy rizses ételt készítsenek. Viszont mindhármuk örömére bőséges készletük volt lekvárból. Megbontatlan, celofánnal lezárt lekváros üvegek sorakoztak a felső polcon, Neyomi a rend kedvéért megszámolta mennyi az annyi, negyvenkettő volt még! És, volt még csodák csodájára uborka, és savanyított káposzta is dögivel.
-Nem lesz semmi baj, atya, ha a liszt elfogy - nevetett Pedro, majd eszünk sok lekvárt uborkával, és csalamádéval!
-És sülteket - csámcsogott Neyomi fogatlan ajkával. -Faé ügyes, Faé majd hoz vadat!
-Azt is lekvárral!
-Mi mással?

A középső raktárban voltak a mind-közönségesen "háztartási" szereknek nevezhető cikkek: tisztálkodási szerek, mosdó-szappan, gúlákban az ODOL-fogkrém fém-tubusai, sampon üvegekben, tisztító és fertőtlenítő szerek VIM, SZIDOL, HYPO. De volt itt borotvahab, zsilettpenge a férfiaknak, és pemzlik, edények, hígítók. Különös, átható illat töltötte be ennek a raktárépületnek a levegőjét, nem kellemetlen éppen az orrnak, a szappanok, piperék, vegyszerek-kegyszerek illatának sajátos egyvelege. Az egyik sarokban barna csomagoló papír pakkokban, az iskolában, irodában szükséges füzetek, papírlapok, dobozokban ceruzák, tinta, indigó, radírgumi, körző, szögmérő, vonalzó, hegyező, mellettük, szintén dobozokban, címkével ellátva gyufa, tűzkő, és miegyebek. Egész sarkot töltöttek ki a ruhaneműk halmai: kötegekben ingek, nadrágok, törülközők, konyharuhák, mosogató-rongyok.
Itt is fel kellett jegyezni mindent, az atya tudni akarta, miből mennyi áll rendelkezésre. Na, ez aprólékos munka volt. Sorra végigjárták a polcokat, rovancsoztak, ment közben a dumcsizás, de jobbára csak Neyomi és Pedro beszélgettek, Antonio nagyokat hallgatott.
-Mit szólnak Ethel legújabb hóbortjához? - vetette fel a nő, miután végzett az egyik polccal, s bejegyezte az eredményt a füzetébe. Pedrot tegezte, Antoniot magázta, ha egyszerre akarta mindkettejüket megszólítani, akkor a magázást tartotta illendőnek.
-Ahhoz, hogy szombat esténként keringőzni tanítja a gyerekeket - tette hozzá Pedro kérdő tekintetére.

Tény és való, Ethel néhány hete bevezette a szombat esti táncot a misszió életébe. Nem kért rá engedélyt senkitől, nem is kellett, a közösségi épületet mindenki szabadon használhatta. Úgy kezdődött, hogy gondolt egyszer egy merészet és nagyot, átvitte a gramofonját, és bekapcsolta. A gyerekek persze zúdultak utána. Eleinte csak hallgatták a zenét, aztán Ethel rájuk kérdezett: no, pupákok, ki akar tanulni keringőzni? Mindenki akart, így hát megalakult az Ethel-féle tánciskola.
-Nekem tetszik - mondta Pedro az atya felé pislantva. Antonio nem ment el ezekre az összejövetelekre, hívták pedig, többször is, de nem akart. -Olyan vidám az egész...és jó a zene. És...-újra a pap felé nézett, Antonio azonban nem látszott észrevenni, miről folyik a disputa, a mosószappanokat rakosgatta -és, hát nekem is megfordult már a fejemben, hogy beállok.
-Mármint táncikálni? - Neyomi egy merő kérdőjel volt. Röhejes elképzelni Pedrót a nagy hasával, cserkészingben, rövidnadrágban, ahogy a wiener-walcert ropja.
-Naná. Hova máshova? Csak nem akadt partnerem éppen. Tudja nagysád - mondta a lehető legudvariasabb és egyben legbohókásabb képét felöltve - ha maga kötélnek állna...
-Én?
-Igen, maga!
Neyomi felhúzta a szemöldökét. Tettette, mennyire fel van háborodva.
-Mit képzel vén lókötő! Azt ugyan várhatja!
Az évődést a pap bosszús hangja vágta ketté.
-Idejönne végre valamelyikük?!
Az egész polc leborult a földre, darabonként kellett összeszedni a szappanokat. Míg szedegették, rakosgatták, Neyomi tovább fecsegett.
-Azt hallottad -fordult oda újra Pedróhoz - hogy Ethel kisasszony és Kaébe a minap összekaptak?
-Nem mondod.
-De bizony. Zejete mesélte. Nem sok híja volt, hogy egymásnak essenek, azt mondta.
-Min vesztek össze?
-Tudj' Isten. Erről nem szól a fáma. Valami apróságon. A két lány úgy fúj egymásra, mint két tüzelő nősténymacska.
Antonio, aki négykézlábra ereszkedve egy elgurult szappan után mászott éppen, felegyenesedett. Két kezében egy-egy szappan. Arca sötétpiros a haragtól.
-Befejezné végre?! -rittyentette oda.
-Bocsánat atya - hüpögte megszeppenve Neyomi. -De tudja, ez mindannyiunknak fontos. Elvégre egyetlen szerető közösség vagyunk mi itt az Úrban. Senkinek nem mindegy hogy...
-Fogja be a száját!
-Jól van, na! Csak annyit mondjon akkor, mi lehet az oka annak, hogy ez a két lány így utálja egymást? Magának tudnia kell, maga ismeri őket a legjobban.
A pap talpra ugrott, a kezében lévő mosó-szappanokat teljes erejéből a földhöz vágta. Háta meggörbült, mint az ugrani készülő macskáé, képe vörösből lilába ment át.
-Az isten verje meg! Hát magának nem lehet beszélni, asszony?!

A leltározás további része már csendben, rendben zajlott. Végeztek a "B" raktárral, átmentek a "C"-be, ahol a szerszámok voltak, valamint a benzin, s olaj-készlet. A benzin nagyon fontos volt a misszión, az elektromos áram termeléséhez használt generátort hajtotta. Csak esténként indították el, (villanyvilágítás csak a konyhán és a közösségi épületben működött) illetőleg szerdán és pénteken napközben is, amikor az atya a központi teleppel, Santa Christivel beszélt rádiótelefonon. A rádiótelefon volt az egyetlen kapocs a külvilággal, ezen keresztül kaptak híreket, utasításokat, s mondhatták el, mi a helyzet Delohiban.
A benzin 25 literes fém kannákban állt a falak mellett. Megszámolták, hány teli kanna van még. Antonio elkérte a füzetet, és a tintaceruzát, és gyors számítást végzett a papír szélén.
-Talán elég lesz - közölte - ha takarékoskodunk. -Mától az esti programokat csak sötétedésig engedélyezem. Ez a szombat estékre is vonatkozik!
-De atya, kérem -és esetleg mécsvilágnál? - vetette közbe Neyomi. -Ethel és a gyerekek annyira szeretik ezeket az estéket!
-Nem érdekel - mondta a pap. -Ne szeressék annyira. Szeressék inkább az imádkozást, azt sötétben is lehet!

VIII/4.

A Jahve név azt jelenti héber nyelven, hogy "ő van, ő létezik". Honnan jött ez a név?
Antonio tudta. Az Úr égő csipkebokor képében megjelent Mózesnek a pusztában, és megszólította: Mózes, Mózes!
Ki vagy te? Kérdezte Mózes, mert nem ismerte fel Ábrahám, Izsák, Jákob Istenét. Vagyok, aki vagyok - felelte az Isten. De, érdekes módon ennél többet nem árult el magáról. Elgondolkodtató. Miért volt ilyen zárkózott, miért nem lebbentette fel a titokzatosság fátylát az akkori ember előtt?
Antonio töprengett. Visszament gondolatban a Genezishez, a Teremtés könyvéhez. Felidézte magában Ádám és Éva kiűzetésének történetét. Isten, bűne miatt szakított az emberrel, kitaszította az első emberpárt a Paradicsomból, egy olyan külső világba, ahol Ő már nem volt jelen. Az emberek idővel elfelejtették, s ahogy teltek az évezredek, új isteneket találtak ki maguknak, akiket saját emberi tulajdonságaikkal ruháztak fel. Ezek az istenek kreált istenek voltak, nem valódiak. A mezopotámiaknak még sok száz istenük volt. Az egyiptomiaknak, görögöknek már jóval kevesebb, de még mindig éppen elég, több tucat. Volt egy főisten, a görögöknél Zeusz az egyiptomiaknál Ámon-ré, őket követték a kisebb rendű-rangú istenek: Apollón, Hermész, Aphrodité, Artemisz. Az egy, igaz Isten féltékeny haraggal szemlélte végtelen messzeségéből az emberek és isteneik kisded játékát, s azon töprengett, hogyan hozza helyre, ami elromlott.
Kiválasztok magamnak egy népet - mondta magában, és az én saját, külön népemmé teszem.
Körülnézett a földön, és a számtalan nép közül kiválasztott egy kis létszámú, jelentéktelen, nomád pásztorkodást folytató sémita népet. Ennek a népnek abban az időben egy Ábrám nevű ember volt az egyik elöljárója.
Nem fedem fel magam előtte - mondta magában. Nem mondom el neki, hogy ki vagyok, hogy én vagyok Isten, a világ teremtője, mert az emberek elfordultak tőlem, s így nem érdemlik, hogy megtudják, ki vagyok.

Letette a tollat, melynek hegyéről kövér paca csöppent a papírlap tetejére. Jegyzeteket készített, könyvet akart írni Isten mibenlétéről. Egyik oldalon a könyöke mellett a Biblia, másik kezénél zsidó, egyiptomi és arab forrásmunkák, és korábban írt jegyzeteinek szétszórt lapjai. Kaébe a sarokban gubbasztott, háncskötelet font fürge, ügyes újjakkal.

El akart jutni a végső igazságig, meg akarta mutatni, milyen valójában az, az Isten, akit Jézus eljöveteléig senki nem ismert, de aki nem más, mint a végtelen, feltételek, kikötések, megalkuvások nélküli Szeretet és Jóság.
Hosszú út vezet Ábrahámtól, és Mózestől addig az Istenig, aki Jézus Krisztusban megmutatta magát. Végig kell járnom az utat Hárántól a Golgotáig, a Tóra öt tekercsétől Máté, Lukács, János és Márk evangéliumáig - gondolta.
Tisztában volt vele, milyen nagy fába vágta a fejszéjét. Őelőtte már tudós elmék sokasága foglalkozott ezekkel a kérdésekkel. Ott voltak az asztalán, a könyvespolcokon a művek, Aquinoi Tamás, Bonaventúra, Fulbert, Guilelmus Ockham, Joachim de Flore, Petrus Hispanus írásai. Több ezer oldalnyi irodalom, amely az Ószövetség és az Újszövetség Istenének különbözőségét, és egyezőségét taglalja, firtatva, milyen is valójában a titokzatos, rejtőzködő, ismeretlen Isten?
Csak akkor tudok újat nyújtani - ismerte fel - ha a saját belső invencióimat viszem bele a műbe. Ám csak úgy, olyan módon, és mértékben, ami beleillik az eddig kialakított istenképbe. Az érzékelés síkját kell megragadnom, nem a fundamentális tudás ismert szintjeit.
Kintről lárma, kiabálás hallatszott. Letette a tollat, odafordult Kaébéhez.
-Eridj csak és nézd meg, mi az ott odakinn!
Csend lett, de rövid ideig tartott. Hangok hallatszottak megint, kétségbeesett, rémült hangok.
Eh, valamin veszekednek - hessentette el. Majd abbahagyják. Majd jön Kaébe és elmondja, mi van. Hol is tartottam? Meg kellene írnom az előszót. Az előszó a legfontosabb, abban fogom összefoglalni, miről is akarok írni. Lássuk csak.

Nekiveselkedett, leírta az első mondatot.

"A Biblia Istenéről szeretnék írni ebben a könyvben, Akiről annyian, olyan sokszor, és olyan sokat írtak, s akit mégsem ismer senki. Annak ellenére, hogy az Ószövetségben és az Újszövetségben megjelenik nekünk, beszél velünk, iránymutatást ad, közvetlenül befolyásolja gondolatainkat, érzelmeinket, cselekedeteinket. Isten benne van az Írásban. Fellelhető minden sorban, minden szóban, a sorok közt, a szóközökben, a betűkben és az ékezetekben. A Szöveg maga Isten megtestesülése. A kereszténység kétezer éves történelme arról szól, hogyan értelmezték az Ő szavát. Csakhogy van egy másik Isten is. Ez az Isten bennünk lakozik, a lelkünk mélyén él, onnan beszél hozzánk. Boldogok, akik felfedezik és hallják a szavát. A bennünk élő Isten egy és ugyanaz az Isten, mint az írások Istene, de valahogy mégis más. Nem ragaszkodik annyira az Írás betűjéhez, mint Mózes Istene, s nem keveredik ellentmondásokba saját magával, s a Törvény értelmezésével, mint Jézus Krisztus az Újszövetségben"
Fejét két kezébe temette, gondolkodott. Elolvasta, amit papírra vetett, majd gyors mozdulattal összegyűrte a papírlapot, és a szemétkosárba dobta.
Hülyeség! Honnan veszem a bátorságot, hogy Jézus Krisztusról ilyesmit állítsak! Ám Jézus szavai jártak a fejében.
"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem. Bizony mondom nektek: Míg ég és föld fönnáll, egy i betű, egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész". És aztán ez:
"Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket, így lesztek fiai mennyei Atyátoknak!"
Meg ez:
"Mondom nektek: A templomnál nagyobb dolog van itt. A szombat van az emberért, nem pedig, az ember a szombatért. Az Emberfia ura a szombatnak is."

Kaébe robbant be a szobába.
-Atya, jöjjön gyorsan! Egy kislányt megmart a kígyó!
Antonio felpattant. A tintatartó felborult az asztalon, tartalma ráfolyt a lapokra. A toll végig gurult az asztalon és a túlsó oldalon lepottyant.
-Melyiket? Meghalt?
-Nem, még él! Ott van a doktor bácsi. Ethel egyik gyereke! Egy kislány. Asszem Erikának hívják.

Az atya kiviharzott az ajtón, Kaébe utána. Átrohantak a közösségi épülethez. A kis Erika a katedra előtt feküdt a hátán, szemei csukva voltak, halottsápadt volt. A lába szárán, térd alatt vörösre színeződött, pénzérme nagyságú csípésnyom látszott a közepén két kis fekete pont. Az orvos előtte guggolt, kezében injekciós tű, körben a gyerekek. Antonio utat tört a gyűrűben, megállt a kislány mellett.
-Mi történt?
Dr Voght feltápászkodott. Levette a szemüvegét, s inge ujjával megtisztogatta. Némán mutatott a gyerek mellett heverő kígyótetemre. A kígyónak valaki szétverte a fejét.
-Értem. Ki ütötte agyon?
-Ethel - mondta valaki a gyerekek közül.
-Hogy történt? Hol van Ethel?
-Itt vagyok atya!
A lány a pap mellett állt, Antonio nagy izgalmában észre se vette.
-Nos?
-Nem vettük észre, hogy itt van - mondta a lány. -Kihívtam Erikát a táblához felelni, felállt, elindult, s amikor ideért, a kígyó megmarta. Egy fejes-vonalzóval agyonütöttem, hogy mást meg ne marjon, aztán elszaladtam apáért, ő hozta az ellenszérumot és beadta neki.
-Értem. -Antonio az orvoshoz fordult. -Túléli?
-Azt hiszem.
-Hiszi, vagy biztos benne?
Az orvos rosszkedvű tekintetet vetett a papra.
-Csak egyetlen biztos dolog van az életben. Tudja mi. -A lányához fordult. - Ethel szólj két nagyfiúnak. Vigyétek át hozzám, fektessék le a te volt szobádban.
-Igen apa.
Tamás és egy másik fiú óvatosan felemelték a kislányt és átvitték az orvos házába. Erika és az apja velük tartott, az orvos be akarta kötni neki az infúziót. Óvatosan lefektették Ethel kis szobájában a függőágyba. Dr. Voght megtette az előkészületeket, hogy ellássa a gyereket. Ethel könnyes szemmel nézte a kislányt. Ajkai mozogtak, néma fohászt rebegtek az Úrhoz Erika életéért. A kislány nem mozdult, de lapos, beesett mellkasának alig észrevehető pihegése mutatta, hogy van még benne parányi élet.
-Visszamegyek a gyerekekhez apa - mondta Ethel.
-Jól van, menj csak.
-Nem lesz semmi baj, ugye?
-Nem lesz, ne aggódj. Szerencsére nagyon gyorsan megkapta az ellenszérumot.
-Jó, akkor megyek!

Mire visszaért, állt a bál a tanteremben! A gyerekek egy kupacban a konyhával ellentétes sarokban, Zejete és Neyomi a pad tetején, az atya a katedra előtt földbe gyökerezett lábbal áll, s néz valamit a földön. Mindenki ordít, a hangzavarból egyetlen szó hallik ki: kígyó!
Ethel megtorpant a bejáratban. A tanári asztal és az első padsor közötti részen a porban karcsú vöröses színű test vonaglott, hullámzó mozgással kúszott egyre közelebb a paphoz. Felismerte hirtelen. Ez marta meg Erikát. De, hát, hiszen én ezt agyonütöttem! Hogyan lehet akkor, hogy él...? Nem, nem. A döglött kígyó ott hevert néhány lépésnyire az élőtől. Ez egy másik kígyó, ismerte fel egy szempillantás alatt. Aztán a promt veszély azonnali cselekvésre ösztökélte. Felragadta azt a bunkósbotot, ami a bejárat mellett volt az oszlophoz támasztva. A bot pont ilyen esetekre lett odatámasztva, csakhogy eddig még nem fordult elő ilyen eset. De most kapóra jött. Bottal a kezében előretáncolt a terem közepéig. Szabályosan táncolt tényleg, az idegesség tette. Testi reakcióitól függetlenül az agya hideg maradt, s racionálisan működött. Odaért, ahol a kígyó tekergett a földön. Megállt előtte terpeszben, felemelte a bunkót, megcélozta a csúszómászó lapos, romboid alakú fejét és lesújtott. A csapás pontos volt. A kígyófej lehanyatlott, ám a test tovább mozgott. Ethel újra lesújtott, majd még egyszer és még egyszer. Indulatai elragadták, félelme, idegessége szélsőséges reakcióban robbant ki. Esztelen dühvel verte, csapkodta az immáron élettelen kígyó-tetemet. Egy újabb sikoltás térítette magához, csak ekkor hagyta abba, s egyenesedett fel. Zejete kiáltott a pad tetején, ahonnan, azóta se mert leszállni.
-Jesszusom! Ott is, ni, és ott is!
Kinyújtott karja irányába újabb kígyókat pillantottak meg, többet is, a sátorponyva alatt másztak át éppen, s tartottak befelé az épületbe. Kettő már teljesen benn volt, egy félig, s egy másik a fejét dugta át éppen.
Antonio dermedtsége felengedett. Elismerő pillantást vetett Ethelre, aki mellette állt, kezében bunkósbot, arca lángol, keble emelkedik és süllyed az átélt izgalmaktól, lába előtt véres, cafatokká vert kígyótetem.
-Kifele! -kiáltotta. - Mindenki hagyja el az épületet! Gyülekező az udvaron. Hang nélkül. Indulás!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2017-02-28 11:22:38

válasz black eagle (2017-02-28 08:39:20) üzenetére
Kedves Sas! Pontosan így van, s részben ez motivált ennek a résznek, illetve az egésznek a megírásában. A kihívások, hogy hogyan tudunk helytállni a nehéz pillanatokban, megmutatják, milyen az ember. Nagyon örülök, h nyomon követed a történetet, hozzászólásaid értékes visszajelzések számomra. Köszönettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
932
Időpont: 2017-02-28 08:39:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Az egymást követő kihívások megmutatják az ember valódi arcait. Az általad ábrázolt (vad)világ olyan, mint egy nagy, egyetemes iskola, ahol szemmel lehet követni a "diákok" jellemének fejlődését. Egyre mozgalmasabb, cselekményekben egyre gazdagabb az olvasmány.
(A kígyóktól a hideg is kiráz; fogalmam sincs, én hogyan állnék helyt egy ilyen kígyóinvázió kellős közepén.)

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-09-09 20:33:19

Bocs, bocs, bocs! A kígyós sztorikat sokan nem szeretik:) Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2014-09-09 12:29:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Micsoda fordulat, rendesen lesújtottál vele!
:)
Üdvözletem!
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-08-28 11:21:05

válasz Susanne (2014-08-22 08:58:46) üzenetére
Kedves Zsu! Köszönöm kitüntető figyelmedet és érdeklődésedet. Most még szeptember közepéig nem tudok újabb részt feltölteni, de utána folytatom! Sok szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5445
Időpont: 2014-08-22 08:58:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !

Úgy látom rengeteg kihívás állítottál szereplőid elé, de ezért érdekes és olvasmányos
még mindig.
Tetszett !
Szeretettel olvastalak : Zsu
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7491
Időpont: 2014-07-30 08:15:13

válasz Istefan (2014-07-29 22:49:00) üzenetére
Amazóniának ebben a részében, Delohi környékén tényleg rengeteg a kígyó, és veszélyesek. Hőseinknek ezzel a kihívással is szembe kellett nézniük:) Üdv: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1602
Időpont: 2014-07-29 22:49:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A paradicsomban kígyó, a tanteremben kígyó, mindenhol sok kígyó, tán csak nem kígyóözönt tervezel a vízözön helyett,? Üdv István

Legutóbb történt

Kedves alkotást töltött fel Mikor megszülettél címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Petrucci alkotást töltött fel Jankó és az ördög címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Tritikáléföldön című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Napkellet című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Rózsák címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Heinz Erhard: A kukac címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Szent Péter előtt című alkotáshoz

Tori alkotást töltött fel Tritikáléföldön címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)