HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1851

Írás összesen: 47536

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2019-01-09 08:10:03

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: Tóth KatalinFeltöltés dátuma: 2014-07-28

Tárgyak - egyes szám harmadik személyben

Sokszor halljuk és tapasztaljuk: milyen csodálatos a magyar nyelv, mennyire érzékletes, árnyalt, sajátos rendszerű. És tényleg így van. Vannak időszakok, amikor bizonyos szavak, szóösszetételek divatossá válnak, aztán elkopnak, eltűnnek Ilyen volt, úgy tizenöt-húsz éve például - ma már ritkábban hallani - a "tetten érhető" kifejezés, amelyet a régebbi időkben talán csak a tolvajról, a betörőről szólva használtak. Míg az említett időszakban a "tapasztalható", "érzékelhető" szinonimájaként volt jelen, legfőképpen a beszélt nyelvben.

A későbbi korok lingvistái nemcsak nyelvi leletet, hanem egyfajta korrajzot kaphatnak egy adott időszakról, sok egyéb információt is megtudnak az előttük élt nemzedékek életéről, gondolkodásáról. Bizonyára sok szófordulat, szemléletes kifejezés árulkodik majd a mai ember tárgyakhoz fűződő, néhol bizony igen túlzott mértékű kötődéséről is.
A tárgyalkotó ember minden korban készített a maga számára tárgyakat a létfenntartásához, többnyire, hogy élelmiszerhez jusson, és megvédje családját a támadásoktól, a természeti viszontagságoktól. Ahogy az anyagok, amelyeket felhasználtak, s az alapvető eszközök tökéletesedtek, egyre több idő szabadult fel, amely már az olyan tárgyak létrehozását is lehetővé tette, amik nem igazán az alap megélhetéshez szorosan kapcsolható dolgok voltak. Az alkotás gyönyörűségét, az ajándékozás örömét is megtapasztalhatta az ember. Ám a tárgy, melyet elkészített valaki, önmagában mégis hiábavaló. A dolgok léte csak akkor nyer igazán értelmet, ha egy személlyel, vagy személyekkel összefüggésbe hozható. Például az erdei séta során elhagyott fényképezőgép az ott élő állatoknak nem mond semmit. Hangyák, bogarak térképezik fel a különös képződményt, aztán lassan benövi a moha, a növényzet. Emberi használat nélkül elnyeli a vadon, magáévá teszi a természet. Vagy képzeljük el a tanyasi vályogházat, amely a gondoskodó ember állandó jelenléte nélkül néhány éven belül csupán egy földkupac marad. Nádteteje, fagerendái szétkorhadnak, a vályog, a hajdan volt otthon visszasimul oda, ahonnan vétetett, a földbe.

Vannak tárgyak, amelyeket az ember érzelemmel tölti meg. Ilyenek például az emlékekhez fűződő tárgyak, a relikviák, amelyeket őrzünk, s ha rájuk nézünk, régmúlt, szép történések idéződnek fel, előhívva a hozzá kapcsolódó személy, vagy személyek arcát, illatát, szokásait.
És van, hogy az ember mindenek fölé helyezi a tárgyakat, melyek státuszszimbólumai az adott kornak, időszaknak. Ezek a dolgok valamiféle pótlékként is szolgálnak, de az önkifejezés eszközei is. A tárgy már nem igazán az élet kelléke, hanem az áhított, elérendő cél. Az persze más kérdés, hogyha megvan, s ha már birtokban van a dolog, akkor még nagyobb éhség tör felszínre egy újabb, egy szebb, egy nagyobb, egy csillogóbb holmiért... És alattomos módon már nem az ember használja a tárgyat, hanem a társadalmi rang szimbólumává előlépett tárgy veszi át az uralmat a személy fölött. A magyar nyelvben is nyomot hagyott, jelet égetett magának a tény: a tárgyak olyan hangsúlyos szerepet kaptak a huszonegyedik század emberének életében, hogy egyes szám harmadik személyben beszél ezekről az autószalonban, a márkakereskedésekben, a divatmustrákon, a cipőboltban, s egyre-másra mindenütt.
Ő egy fullextrás, bőrüléses autó, 500 ezer kedvezménnyel, hét év garanciával tizenhat millió forintért - hangszik a szó az autókereskedésben. Ő egy márkás férfikaróra, elemmel működő kvarc, fémszíjjal, zafír üveggel cseppálló, a svájci minőséget és eleganciát kedvelőknek, közel százezer forintért ajánlja az ismert márka reklámja. Ő egy Z márkájú fekete, cipzáras valődi bőr kézitáska, divatos, klasszikus modell ... Ő egy a-vonalú, csak az egyik vállat takaró, térdig érő, bézs színű alkalmi csipke ruha....
Az "ő egy" meghatározás, az egyes szám harmadik személyű definiálás már alacsonyabb szinteken is "tetten érhető", szinte minden, énképként felmutatható dolog körében terjed, jelezvén, hogy egy tárgy birtoklásával pótolhatók bizonyos emberi hiányosságok. Hiszen az vagy, amit birtokolsz, ami a tiéd.

Régi korok előkelői sírba vitték magukkal az életük során elfoglalt szerepüknek, rangjuknak megfelelő szimbólumokat, a fegyvereket, az ékszereket. A mai kor előkelő embere már nem a sírba tér a végső nyugovóra, a legújabb temetkezési divat szerint hamvait szétrepítik a szélben. Drágán beszerzett, felhalmozott tárgyai pedig... Többnyire szaporítják azoknak a nehezen lebomló hulladékoknak tonnáit, amelyek (Ők) már amúgy is hatalmas, alig feldolgozható terhet jelentenek a Földnek.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-04-23
Összes értékelés:
141
Időpont: 2014-08-26 11:46:16

válasz csabaiandy (2014-08-20 07:19:08) üzenetére
Köszönöm, Andy a figyelmedet, a soraidat. Én is úgy gondolom, hogy a tárgyak valamiféle hiánypótlásul szolgálnak az embernek.
K.
Szenior tag
csabaiandy
Regisztrált:
2012-08-26
Összes értékelés:
1039
Időpont: 2014-08-20 07:19:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
ma már más az értékrend is...sajnos, és változnak a szokások is minden tekintetben és van az úgy is hogy egy tárgyat többre becsülnek egy embernél, de valószínű ez sem véletlen, merengőztem nálad. szeretettel

Legutóbb történt

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Murmur jelenti 16. Éjszakai-sark címmel

túlparti bejegyzést írt a(z) kétbék szarkazmussal című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Hallgatás-dal címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 7. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 6. című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elszalasztott disznótor címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Insalutatus című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyilkos csend című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lélekkufár című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekkufár című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Anyaság című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Anyaság című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Színváltó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Gyilkos csend című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)