A felszín vékonyka jégkérge
megfagyott hártyává szilárdult.
Átlátszó tán neked, végtére
te ismersz legjobban. Kitárult

lékeim ablakán belesve
legtöbbet te láthatsz belőlem,
kedvesem. De vigyázz, sebesre
ne vágjon jég-élem előtte.

Jégperem vág, keskeny, de éles,
s tiszta a víz, melyből született,
repedhet is, ámde mélységes
mélységét óvni nem szűnhet meg.

Mert ott, a mélyben, ott a való,
minden szenny, piszok ott ülepszik,
ott tesped gyűlölet, hús-maró
vágy-cápa, kín-rája gyülemlik,

ott "fecseg a felszín, hallgat a
mély", erjed minden rossz lényemben.
Ha enged szívednek hajlama,
kutass csak bennem - ha engedem...