HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46258

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Milton GrayFeltöltés dátuma: 2014-08-09

Időnyom – Tini szerelem két felvonásban lépcsőházajtóra

II. Felvonás - Pillangó hatás

Érthetetlennek tűnhet a bevezetőben ígért krimiszerű esemény sorozat helyett egy körömvágás mezei szürke történetét ily aprólékos részletességgel elmesélni. Talán annak tűnhet. De a tudomány már réges-régen determinálta a pillangóeffektus, a pillangóhatás fogalmát, amelynek lényege, hogy egy lepke szárnycsapása által keltett léghullám hatásai összességének következménye akár egy vihar keletkezése is lehet bolygó másik felén.
Ismeretterjesztő stílusban megfogalmazva ez azt jelenti, hogy egy viszonylag jelentéktelen esemény hatásainak láncolata összetettebb, nagyobb dolgok, rendszerek megváltozásának okozói lehetnek. Már pedig mi lehet összetettebb dolog egy reménytelenül szerelmes és csalódott tinédzser lelkivilágánál?

Edit határozottságában volt valami különös! Volt benne valami nagyon-nagyon szokatlan, amitől, - és az biztos, hogy nem a meleg volt -, kipirulni látta arcomat édesanyám. Amikor végre kettesben maradtam Robinson Crusoval, mint férfi a férfival, részletekbe menően ki is elemeztük a történteket. Soha többé nem volt piszkos a körmöm. Na, elismerem, ez úgy butaság, ahogy leírtam, de hogy attól kezdve figyeltem állapotukra és,...és, magam vágtam őket az ziher! Aztán másnap, mit tudom már miért, megvártam suli után Editet. A következő nap reggel viszont ő toporgott a lépcsőházajtónkban indulásra várva. Csodálatos tavasz volt! Azelőtt, soha annyiszor nem mentem önként a boltba, és nem vittem ki a szemetet, mint akkor. Soha annyiszor nem hallgattam Zorán Fehér sziklák című romantikus zenéjét, mint akkor. Schreck Józsi bökött oldalba egy óraközi szünetben, hogy jó lenne, ha elengednénk végre egymás kezét, mert már mindkét osztály bement a terembe.

Editnek aznap hat órája volt, nekem csak öt, hát úgy döntöttem, megvárom. Lekuporodva a bejárat melletti lépcsőre lapozni kezdtem a biológia könyvemet.
- Szia! Jössz haza? - köszönt rám váratlanul Zsuzsa. - Jössz, vagy nem?
Felálltam, elraktam a könyvemet, gondosan becsatoltam a táskámat, leporoltam a nadrágomat és elindultam lefelé. Zsuzsa már a lépcső alján járt, amikor visszafordult.
- Mi van már! Meddig várjalak? - szólt türelmetlenül és elindult.
- Semeddig! -válaszoltam megtorpanva.
Zsuzsa szinte megdermedt a meglepetéstől majd dühösen rám szólt
- Gyere, mert itt hagylak!
- Akkor itt hagysz! Egyébként is! Tudod, nekem mocskosak körmeim! Szólj a Csurinak!
Zsuzsa arca a szivárvány minden színében pompázott. Ám mielőtt megszólalhatott volna
kivágódott az épület ajtaja és a nyolcadik "B" osztály szabadon engedett hada rohant ki rajta.
- Csuri! Megvárnál? Jössz haza? - szólt a mellette elrohanó srácnak. aki futás közben vissza sem nézve válaszolt
- Hali Zsu! Megyek, de nem érek rá veled sétálgatni, mert húzunk focizni a salakosra a haverokkal.
Azzal már el is tűnt a járda kanyarulatát követő bokros mögött. Zsuzsa zavartan, tanácstalanul bámult rám, én pedig megfordultam és felballagtam a bejárathoz. Mire felértem már Edit is ott állt.
- Szia! Elmarad az utolsó óránk! Megvártál? - szemei sugároztak az örömtől.
Amikor észrevette a lépcső aljában álldogáló és bennünket bámuló Zsuzsát, megsimogatta arcomat és adott a számra egy puszit. Ettől meg én kezdtem el a bíbor minden színében virítani! Megfogta a kezem és elindultunk. Zsuzsa és az általa okozott kínzó szerelmi gyötrődés számomra e pillanattól megszűnt létezni.

Editék egy házzal arrébb laktak, a magasföldszinten, egy három szobás lakásban. A legtávolabbi szoba az öccséé, Lacié, a nagyszoba szüleié, a lépcsőház fölötti legkisebb szoba pedig Edit birodalma volt. Csillagfényes estéken a késői órákig, és nyakam fájdultáig beszélgettünk, Edit ott fenn az ablakban, én pedig alatta, kijárat lépcsőjéről.
- Csókolóztál már igaziból? - kérdezte egy alkalommal váratlanul
- Nem tudom! Igen. Azt hiszem igen.
- Nem szájon puszilásról beszélek, hanem csókról. Olyanról, mint amelyet a filmekben látni.
- Hát persze. - nyögtem ki annak biztos tudatában, hogy ezt Isten, ha létezik, a végelszámolásnál a kegyes hazugság megbocsájtható bűnének tekinti majd.
- Rosszul, nagyon rosszul hazudsz! - fenyegetett meg mosolyogva Edit.
- De tényleg!
- Tényleg? Bizonyítsd be! - nevetett csendesebben.
- Most? Hogyan? Gyere le!
- Ne viccelj! Hogy mennék le ilyenkor. Anyám már bezárta a bejárati ajtót.
- Akkor holnap!
- Nem! Most! Holnap már nem érvényes!
- Megbolondultál? Hogy mennék be hozzátok? Csengessek be és közöljem édesanyáddal, hogy bocs Magdi néni, elnézést a zavarásért, jöttem a lányához csókolózni!
Edit hangos nevetésben tört ki. A következő pillanatban azonban édesanyja nyitott a szobájába.
- Kivel beszélgetsz?
- Ferivel - válaszolt, a nevetést köhögéssé erőltetve.
- Már tíz óra is elmúlt! Csukd be az ablakot és lefekvés! - parancsolta ellentmondást nem tűrően lányának.
- Jó, mindjárt becsukom.
- Nem mindjárt, hanem most! - határozott mozdulattal tolta félre Editet, bezárta az ablakot és visszahúzta a függönyt is.
Néhány pillanatig tanácstalanul toporogtam a járdán, de látva az Edit ablakában kihunyó fényt reményvesztetten elindultam hazafelé. A két ház közötti bokrosnál azonban megtorpantam. Ez ám a férfinak való kihívás! Visszasettenkedtem és a járda szélén talált apró kaviccsal megdobtam az üveget.
- Azt hittem elmentél! - suttogta Edit, miközben centiméterről centiméterre óvatosan nyitotta az ablakot. - Szerintem fél óra múlva már alszanak.
- Akkor lejössz?
- Hogy mennék, ne viccelj! Beszélgessünk, de csendben.
- Áll még az ajánlatod?
- Melyik? Ja, a csókos? Hát persze! De ahhoz fel kellene jönnöd ide. - kuncogott halkan.
- Ígérd meg, hogy nem versz át!
- Jó, megígérem! Nem verlek át! Ha fel tudsz jönni ide az ablakhoz, megcsókolhatsz.

Itt rövid időre meg kell, szakítsam az időutazást. A történet további eseményeinek teljes megértéséhez ugyanis némi hely és helyzetismeret szükséges. Edit ablaka az utcára nézett. Oda, ahova a késő este hazatérő bányászokat szállító helyi, vagy munkásjáratok ez időtájban érkeztek. Az alig harmincméternyire lévő megállóba beálló buszok lámpái ugyan rövid időre bevilágították a ház előtti járdát és a parkot, a következő utcába befordulva azonban eltűnő fényeikkel zúgásuk is elhalt, s a hazatérők lábainak utolsó koppanásait, a csukódó lépcsőházajtók utolsó kattanásait követően ismét a csillagfényes nyári éjszaka uralta a tájat. A lépcsőház, a másik utca felől gyalogosan érkezőknek átjárási lehetőséget biztosított, s így volt, hogy megkerülve a háztömböt, a busszal hazatérő, még beugrott egy napzáró sörre a felső utcában álló Lapos nevű közkocsmába, s onnan hazafelé a lépcsőházon áthaladva, rövidebb úton jutott az utcánk túloldalán lévő otthonába. Legtöbb esetben úgy, hogy arra a néhány lépcsőre, vagy az áthaladás rövidke idejére tekintettel még a lépcsőházi világítást sem kapcsolta fel.
Az Edit ablaka alatti, utcára nyíló lépcsőház ajtó is megérne egy hatástanulmányt. Két szárnya közül az egyik nyílott csak, de már félúton elakadt, s csak erőteljes nyomás hatására, fülbántó csikorgás közepette nyílt ki teljesen. Kilincse időtlen idők óta ernyedten lógott, vaskos kívül-belül lécburkolata pedig több helyen repedt, sérült és hiányos volt. A lépcsőházajtó felett, Edit ablaka alatt félúton, egy megrozsdásodott zászlótartó vasszerkezet éktelenkedett, Heves szívveréstől kísért, felpörgött agyi tevékenységgel ébredő fantáziám pillanatok alatt megszerkesztette az útvonal tervet. Lépcsőház ajtó kilincsére bal lábbal fel, ajtó élbe kapaszkodás után fel az ajtó felső élére, fél kézzel a falnak támaszkodva a zászlótartóig. Kézzel megkapaszkodni Edit ablakának párkányába, aztán egy rövid rugaszkodással a zászlótartóról már felhúzhatom magam az ablakba. A párkány földszinthez mért magassága alig több mint három méter, ebből kettő a lépcsőházajtó, fél méter a zászlótartó és győzelem. Jöhet a csók!
Ismeritek a közmondást? Ember tervez ....... és az Istennek sem jön össze!

Már tizenegy óra elmúlt mire az utolsó busz is nyugovóra tért. Ott álltam izgalomtól reszkető térdekkel a sziporkázó nyáréjszaka kellős közepén Edit ablaka alatt, és életem első igazi csókjáról ábrándoztam. Mert be kell, hogy valljam, fogalmam sem volt arról, miként kell azt csinálni!
- Edit!
- Itt vagyok! Nem vagy álmos?
- Nem! Biztos, hogy nem versz át?
- Komolyan mondom, nem!
- Akkor indulok!
- De nehogy leess!
- Ne viccelj! Tornaórán az ötméteres rúdra mászunk fel minden alkalommal. Hol van ez attól?

Összeszedve minden bátorságomat neki rugaszkodtam. Az eleje tulajdonképpen könnyebben ment, mint gondoltam. A félúton elakadt ajtó tetejére néhány mozdulattal feljutottam, s felegyenesedve Edit már elérte az így felé nyújtott kezemet. A következő pillanatban azonban megmozdult alattam az ajtó és éles csikorgás közepette úgy háromnegyedéig nyílt. Kétrét görnyedve, egyik kezemmel a falnak támaszkodtam, a másikkal pedig a zászlótartóba kapaszkodtam. Határozottan éreztem, hogy ha így maradok, az ajtó tovább nyílik. Óvatosan elrugaszkodtam és leugrottam. Kezdhettem az egészet előröl. A járda szélén talált kaviccsal kitámasztottam a félig nyitott lépcsőház ajtót és annak tudatában, hogy nem nyílhat tovább újra indítottam előbbi mutatványomat. Alig egy perc után ismét ott álltam a félig nyitott, de már kitámasztott lépcsőház ajtó tetején, kezemen éreztem Edit kezének melegét és rövid pihenő után folytattam korábban kudarcba fulladt kísérletemet az ablakpárkányra jutásért. Bal lábammal a zászlótartóra léptem, két kezemmel megkapaszkodtam az ablakpárkányon és jobb lábammal éppen elrugaszkodni készültem, amikor a lépcsőház sötétjéből furcsa surrogó, halkan koppanó hangot halottam, majd a következő pillanatban valaki belülről megpróbálta kinyitni azt. A kitámasztó kavics úgy tűnt kitartóan ellenáll, de a második kísérletnél már engedett valamit. Ott álltam fél lábbal a lépcsőház ajtó tetején tök sötétben, fél kézzel a zászlótartóba kapaszkodva, fél kézzel a falnak támaszkodva és elszabadult bal lábammal veszettül kapálózva kerestem támaszkodási lehetőséget, s közben megnyikkanni sem mertem. A következő pillanatban azonban a lépcsőházból kijutni akaró ismeretlen végső rohamra indult az ajtó és az azt támasztó kavics ellen. Iszonyatos csikorgás közepette az ajtó végül kinyílt, én pedig ott lógtam két lábbal az ajtó tetején támaszkodva , két kézzel a zászlótartót markolva harminc fokos szögben ég és föld között. Bizarr látvány lehettem volna napfénynél, de az éjszaka sötétje eltakart. Amikor a szerencsétlen éppen alámért a zászlótartó egyetlen hangos reccsenéssel kiszakadt a helyéről, én pedig abban a testhelyzetben, két méter magasságból rázuhantam. Nem is tudom ki ijedt meg jobban, ő, vagy én. Felugrottam és átrohantam a lépcsőházon, át a házak közötti bokroson, át a szemközti utcán, s közben fülemben zengett az általam vétlenül megtámadott artikulátlan segítségért üvöltése. Két utcával feljebb egy padra ülve lihegtem ki ijedtségemet, s ekkor vettem észre, a kezemben szorongatott zászlótartó vasat. A sötétség leple alatt haza osontam, s a fülledt nyári éjszakán nyitva tartott kisszobánk ablakán bemásztam. Öcsém már mélyen aludt, s így nem kellett sem magyarázkodnom, sem kellemetlen alkut kötnöm hallgatásáért.

Másnap aztán teli volt a történettel a város. Megtámadtak egy embert az utcában, Valószínűleg rabló támadásnak indult, mert az áldozatnál ott volt az azon a napon felvett fizetése, de bátor ellenállásának köszönhetően a tettes zsákmány nélkül elmenekült. A rendőrség napokig járta a környéket és kerestek nyomokat, de a perdöntő bizonyíték a zászlótartó ott lapult a tárolónk kacatjai között. Jóval, néhány évvel később, amikor lomtalanítottunk öcsém talált rá.
- Bratyó! Ez nem egy olyan zászlótartó, mint ami négy éve eltűnt két házzal lejjebb az alsó lépcsőházajtó fölül? - vigyorogta el magát kajánul
- Nem öcsi! Ez szuvenír!
- Szuvenír? Ne hülyíts már!
- Emlékszel András bácsiékra?
- A Halászékra? Persze!
- És Editre?
- Miért mi van vele?
Akkor elmeséltem neki a történetet elejétől a végéig. Miután jól kivigyorogta magát elkomolyodva, mélyen a szemembe nézve azt kérdezte.
- És végül megcsókoltad?
- Nem! Edit attól a naptól nem várt meg, ha én vártam, akkor elküldött elkerült. Szóval itt a történet véget ért.
- Nem mondta meg hogy miért?
- Nem. Nem mondta meg.



Editék a nyár végén egy másik városba költöztek. Harminc évvel később Budapesten találkoztunk egy vállalati értekezleten. Végül is ott fedte fel váratlan és megmagyarázhatatlan szakításunk okát. A történet kapcsán édesanyja elmeséltetett vele mindent. A legapróbb részletekig ismerte a történetet. Editnek az volt az utolsó éve az általánosban. Szülei már régebben tervezték a tanév végeztével való elköltözésüket, Magdi néni félve Edit tanulmányi eredményeinek romlásától gyakorlatilag megzsarolta őt, hogy ha még egyszer meglátja velem, akkor elmegy a rendőrségre és ott mindent elmond.
Hát ezért nem akart találkozni többé velem. Néhány hónap múlva pedig elköltöztek.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11695
Időpont: 2014-09-29 18:30:24


Olvastam a nem nagyon jól sikerült találka-mesédet. Lám, lám, előfordul, hogy a randi nem úgy végződik, ahogyan elképzeli az ember fia. Érdekes a történeted. Jól írsz, értelmesen, hibátlanul.
Ha nem szavaztam volna arra, hogy szüntessék meg a csillagokat, akkor most én Neked öt csillagot nyomtam volna, mert tetszett az írásod. Gondolom, számodra is élmény volt a történet, ha nem is a legkellemesebb.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Kate Chrysso
Regisztrált:
2011-07-27
Összes értékelés:
115
Időpont: 2014-09-29 17:42:46

Figyelmedbe ajánlom a "Tanulj meg nemet mondani " írásomat! Érteni fogsz belőle!

Legutóbb történt

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Féltem a tojásaim, de semmi pánik című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel AZ EMBER TEREMTÉSE címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A láthatatlan kötél című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bujdosó 8. - Baranta című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista Ifjak...MK IX/2. című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Bujdosó 8. - Baranta című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista Ifjak...MK IX/2. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Időzavar című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Végre című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A folyékony pszichiáter című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)