HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 47076

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Finta Kata
2018-10-10 18:41:43

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: hundidoFeltöltés dátuma: 2014-09-14

A hajas baba

Nagyon szerettem a városban kószálni, bámészkodni. Utam gyakran a kedvenc játékboltomhoz vezetett. Imádtam a babákat. Ott láttam meg Őt, egy széken üldögélt mosolyogva, rózsaszín ruhában, a fején hetyke kis kalappal. Gyönyörű, hosszú haja leomlott a vállára. Tudtam, hogy engem figyel a kék szemeivel. Anyukámat gyakran elcsaltam ide, megmutattam neki. Titokban reméltem, hogy majd egyszer meglep vele. Bólogatott, szomorúan rám tekintett, majd elhúzott a kirakat elől.
Egyik nap, mikor szintén meg akartam nézni, már nem volt a kirakatban. A széken egy másik baba pöffeszkedett. Berohantam a boltba, körülnéztem, de sehol sem találtam. Összeszorult a szívem. Hol lehet? Rengeteg baba sorakozott a polcokon, kicsi, nagy, sovány, dundi, kopasz, cumis, de a számomra kedves, mosolygós arcú, fésülhető hajú, hetyke kis kalappal a fején, nem volt köztük. Megkérdeztem az eladót, hogy hol találom azt a babát, ami a kirakatban volt. Megsimogatta a fejem, hisz sokszor látott ácsorogni az üzlet előtt. Elmondta, hogy tegnap megvásárolták.
Elvitték?! De hiszen azt én szerettem volna! Sírva futottam hazáig.
Mindig vágytam arra, hogy hosszú hajam legyen, de mindig rövidre vágták. "Praktikusabb így" - volt a válasz. Sokszor fiúnak néztek, nagyon utáltam. Talán ezért is akartam azt a kis rózsaszín ruhás, hosszú hajút.
Szomorúan üldögéltem otthon. Hiába kérdezte anyám mi a bajom, nem válaszoltam. Haragudtam rá. Miért nem vette meg nekem? Az osztályban több lány is dicsekedett a gyönyörű hajas babájával. Nekem csak kopasz, vagy rövid hajúak voltak. Szerettem őket is, de azokat nem lehetett fésülgetni. Vajon ki kaphatta meg? Hamarosan megtudtam. Az egyik lány, születésnapi fényképeket mutogatott. Ott volt Ő. A lány kezében. Igaz, mintha nem mosolygott volna olyan vidáman.
Hosszú idő telt el, már dolgoztam, amikor véletlenül egy játék-bizományi kirakatában megpillantottam Őt. Ott ült kicsit megfakult rózsaszín ruhájában, mosolyogva, hetyke kis kalappal a fején. A szívem a torkomban dobogott. Álltam, és néztem, nem akartam hinni a szememnek. Hívogatóan pillantott felém. Lehet, hogy emlékszik rám? Beléptem az üzletbe, és kértem a kirakatban lévő babát. "Vannak itt bent szebbek, újabbak. Az egy elég régi modell. Nézzen csak körül!"- mondta a boltos. Szebb, modernebb! Kit érdekel! Az eladó látta, hogy hajthatatlan vagyok, kelletlenül bevette, majd dobozba tette. "Biztos örül a kislány ennek a szépségnek!"- jegyezte meg kicsit gúnyosan. Nem értette, miért ragaszkodom ehhez a kopottabbhoz, amikor sokkal újabbak is vannak a polcokon. De hát honnan is tudhatta volna, milyen emlékek fűznek engem ehhez a játékhoz? Igen, az a "kislány" nagyon is örül ennek az ajándéknak!
Nem válaszoltam, siettem haza megszerzett kincsemmel. Kibontottam, megsimogattam, magamhoz öleltem, majd gyengéden megfésültem kicsit már gubancos, hosszú haját. A hálószobámba vittem, az ágyam közepére ültettem.
Anyámat vártam ebédre. Próbáltam neki segíteni mindenben, amiben csak tudtam, hisz sosem volt könnyű az élete. Minden vasárnap nálam ebédelt. Felnőtt fejjel láttam be, hogy milyen nehéz is volt egyedül felnevelnie. Gyermekként sokszor éreztem azt, hogy nem szeret, mert nem kaptam meg azokat a dolgokat, amikre vágytam.
Belépett a lakásba, beszélgettünk, megebédeltünk. Büszke volt rám azért, hogy tudtam venni egy kis lakást, és még őt is segítem. Igaz, ezt nem mondta ki, de éreztette velem. Valahogy az érzéseit sohasem tudta kifejezni. Pedig jólesett volna. Így én is magamba zártam mindent. Fájdalmaimat, örömeimet, nem osztottam meg vele.
Elhatároztam, ha egyszer gyerekem lesz, akkor mindig megdicsérem, megsimogatom, megpuszilgatom. Ha lány lesz, akkor persze hosszú hajat növeszthet, ha akar...
Ebéd után édesanyám mindig le szokott pihenni. Beküldtem a hálóba, hogy ott feküdjön le. Néhány perc múlva megjelent a konyhaajtóban, kezében a babával. Nem szólt semmit. Szeméből könnyek potyogtak Szavak nélkül is értettük egymást. Én is zokogtam. Átöleltem, elszégyelltem magam, amiért azt gondoltam, hogy nem szeret engem. Aztán nagyon halkan ezt suttogta:
- Szerettem volna megvenni neked, de nem volt rá pénzem. Ne haragudj!
Még sokáig álltunk sírva, egymást ölelve az ajtóban.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2016-02-24 05:47:36

válasz Lantos Tímea (2016-02-23 13:06:35) üzenetére
Kedves Tímea!
Köszönöm, hogy nálam jártál, és örülök, hogy tetszett az írásom. üdv hundido
Alkotó
Lantos Tímea
Regisztrált:
2008-01-05
Összes értékelés:
139
Időpont: 2016-02-23 13:06:35

Szép megható történetet írtál. Választékos kifejezésmód jellemzi a írásod. Gratulálok!
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2015-07-06 05:54:06

válasz Ylen Morisot (2015-06-30 09:31:24) üzenetére
szia!
Köszönöm, hogy nálam jártál, és értékelted az írásomat! üdv hundido
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1836
Időpont: 2015-06-30 09:31:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Engem is megérintett. Eszembe juttatta, hogy mennyire rabjai maradunk gyerekkori emlékeinknek, és hogy egy anyának mennyire tud fájni a szegénység.
Szeretettel:
Ylen
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2014-09-15 14:46:33

Kedves Jolcsi! Köszönöm, hogy ismét ellátogattál hozzám, és elnyerte ez a kis írás a tetszésedet! üdv hundido
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-09-15 11:51:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A hideg futkosott a hátamon. Annyira mélyen átérezhető volt ez a történet. Nagyon tetszett.
Jolcsi

Legutóbb történt

oroszlán alkotást töltött fel Temetés címmel

sankaszka bejegyzést írt a(z) Liza és Erik című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Bár lehettem volna! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kalamajka címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Októberi napsütés című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A régi hegedű című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Hétköznapi történet címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Leporolom... című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Októberi napsütés című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Fent és lent című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Bár lehettem volna! című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Sorsom útvesztője című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Lache nicht / Ne nevess címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)