HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1888

Írás összesen: 49230

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-12-06 14:57:56

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-09-20

Álarc

Mindig ez van, mindig elrontom... Tudom jól, hogy mit kellene tennem, de valamiért mindig máshogy jönnek ki belőlem a szavak, tettek, mint ahogyan azt gondolatban elterveztem.
Változás... Erre lenne szükségem, de nem tudom, hogyan érhetném el, hogy valóban jó ember lehessek, nem tökéletes, csak jó. Mert nincs tökéletes ember, olyan nem létezik, de törekedhetünk arra, hogy minél jobb életet éljünk.
Persze, nem olyan könnyű kivitelezni, könnyebb elgondolni, mint cselekedni a jót.
Egyetlen egy testvérem van, a bátyám, Ricsi. Három évvel idősebb nálam és folyton egymást marjuk. Mindig csipkelődik, gúnyolódik, s én soha nem tudok ellenállni annak, hogy ne sértéssel feleljek a sértésre, hogy ne bántsam meg őt is, ha ő ezt teszi velem.
Pedig magamban már jópárszor eldöntöttem, hogy nem fogom többé magamra venni a gúnyolásokat és kedvesen fogok viselkedni vele akkor is, ha ő bánt.
De oly sokszor és oly mélyen megsebez engem, hogy nem olyan könnyű jónak lenni... Mindig felülkerekedik az emberen az indulat, de éppen ezért kell törekednünk arra, hogy ellenálljunk neki és legyőzzük.
Napról-napra egyre inkább fáj, hogy ennyire nem szeret engem, hogy ennyi mindennel bánt, hogy képes kihasználni a gyenge pontjaimat. Mivel ő jobban ismer az átlagnál, ezért jobban tudja mik a gyengéim, s előszeretettel használja ki ezt a tudását.
Pár napja szakítottam a barátommal, akit szerettem, de mégis véget ért a kapcsolatunk. Bátyám, ahelyett, hogy segített volna és mellettem lett volna a baj idején, inkább még jobban belém taposott, elárult engem, a földbe döngölt. Magamba zuhantam, és ő csak még inkább rontott a helyzeten, még mélyebbre süllyedtem a kietlenség és a magány mocsarában.
- Talán nem kellett volna folyton azzal traktálnod őt, hogy vállalja fel az érzéseit, legyen nyíltabb, legyen önmaga! - vékonyította el a hangját, hogy engem utánozhasson. - Tudod, mi férfiak nem így vagyunk összerakva. Ne mond meg nekünk, hogy mit kellene tennünk. Azt teszünk, amit akarunk, és az nem a lelkizés lesz, főleg nem a barátnőnkkel - üvöltött rám Ricsi, ami jobban fájt még a szakításunknál is Petivel. Hisz Ricsi a bátyám volt, s mégis képes volt bántani engem úgy és akkor, amikor tudta jól, hogy amúgy is nagyon rosszul érzem magam.
- Kivel beszélhetnétek őszintén, ha nem a szerelmetekkel? - vágtam vissza én is üvöltve. S abban a pillanatban megbántam, hogy kimondtam a szavaimat. Tudtam jól, hogy ez nem vezet sehová, hogy ezzel még inkább rontok a helyzeten, ahelyett, hogy javítanék.
- Pfff... Szerelem... - horkantott fel röhögve a bátyám. - Azt hitted, hogy szeret? Neeeem. Dehogy, csak jól érezte magát veled - rázta meg a fejét elégedetten látva, hogy szavai célhoz értek. Sikerült még az eddigieknél is jobban megbántania engem.
- Hogy lehetsz ekkora egy bunkó?! - üvöltöttem fel. - Bárcsak ne is ismernélek, bárcsak meg se születtél volna, vagy inkább én nem - kiabáltam könnyeimmel küszködve, pedig a szívemben valami ilyesmi zajlott le: "Hát mért nem veszed észre, hogy szükségem van rád? A bátyám vagy! Szeress engem, vigasztalj meg!" De nem, ő inkább bántott folyamatosan...
Zokogva rohantam be a szobámba és bevágtam magam után az ajtót. Kétségbeesetten sirattam egyrészt a kapcsolatomat Petivel, másrészt a Ricsivel való testvéri kötelékem gyengeségét. Mért olyan nehéz jó embernek lenni? Mért nem lehet egyszerűen szeretni és szeretve lenni? Mért nem elég soha az az embereknek, amit kapnak? És mért nem tudnak kedvesek lenni egymáshoz?
Sokkal könnyebb lenne az élet. Nem csak az enyém, hanem mindenkié. Viták, kiabálások, sértegetések, harcok és mindenféle rossz dolog nélkül.
Persze, akkor a jót sem tudnánk ennyire értékelni, nem tudnánk felbecsülni, hogy mennyit jelent nekünk a békesség, a nyugalom, a szeretet.
Két dolgot szerettem volna abban a pillanatban, egyrészt azt, hogy Ricsi egyszerűen magához öleljen és azt mondja, hogy szeret és ezentúl jó bátyám lesz, másrészt ugyanezt Petivel, csak annyi különbséggel, hogy ő a szerelmem...
Tudtam jól, hogy bocsánatot kellene kérnem Ricsitől, elvégre sokkal durvább dolgokat mondtam, mint ő. Mindig ez volt. Valamilyen sértést hozzám vágott, erre én übereltem és ez addig ment, míg végleg el nem fajultak a dolgok.
De túl büszke voltam ahhoz, hogy kimenjek hozzá és szembenézzek a gúnyolódásával. Mi van akkor, ha kiröhög azért, mert bocsánatot kérek tőle? Az még rosszabbul esne, mint az eddigiek.
Visszagondoltam életem olyan pillanataira, amit veszekedéssel töltöttem el a bátyámmal és megvilágosodtam. Minden ember életében el kell, hogy jöjjön az a pillanat, amikor szembenéz a múltjával. Padlón voltam, ez igaz, de pont ez a rossz lelkiállapot kellett ahhoz, hogy átértékeljem az életemet és új fejezetet nyissak.
Visszatekintve a múltra mindig én voltam az, aki tehetett volna azért, hogy jobb legyen a bátyámmal való kapcsolatom, de nem tettem semmit. S ezt tartottam a legnagyobb bűnömnek. Elszalasztott lehetőség... Soha nem tér vissza. Bánhatjuk egy örök életre, ha nem ragadjuk meg.
Így hát sóhajtottam egy nagyot, s elindultam kifelé, a bátyámhoz.
Épp a nappaliban nézett valami idióta filmet, ami engem hidegen hagyott, de hát nem ez volt a lényeg, hanem a bátyám.
- Beszélhetek veled?
- Minek? - kérdezett vissza szemét le sem véve a tévéről, elnyúlva a kanapén.
- Mert szeretnék?
- Nem vagyok kíváncsi a hülyeségeidre! - jelentette ki és feljebb rakta a tévén a hangot.
- Sajnálom! - esett ki a számon ez az egy szó szinte mentőövként, amibe kapaszkodhattam a vihar idején. Hatásosabb volt, mint gondoltam, Ricsi egyből abbahagyta a tévé bámulását és rajtam tartotta a szemét, kutatta az arcomat.
- Mit mondtál? - kérdezett vissza értetlenül, meglepetten.
- Azt, hogy sajnálom. Tudom, hogy rengeteg dolgot elrontottam és sokszor rosszul viszonyultam hozzád. Nem ugyanaz a stílusunk, igen, de attól még nem kellene mindent leszólnom, amit te csinálsz, elvégre azok a dolgok meg neked fontosak - dünnyögtem halkan.
Ricsi némán hápogva ült fel, nem találta a szavakat.
- Ez most valami vicc? - röhögött fel még mindig értetlenül.
- Nem - ráztam meg a fejemet reménykedve, hogy nem üvölti le ezúttal a fejemet.
- Én is sok dolgot elrontottam. És én is sajnálom, ezentúl elmegyek majd a hülye balett előadásaidra is, jó? - mosolyodott el a mondat végére.
Azt tudni kell róla, hogy utálja a balettet és eddig balett-pályafutásom során egyetlen egy előadásomra, próbámra se jött el, pedig már több mint tíz éve űzöm ezt a tevékenységet.
- Köszönöm! - mosolyogtam vissza hálásan.
- Gyere ide - állt fel és indult meg felém. Félúton találkoztunk, s egyszerűen magához ölelt. Furcsa volt belegondolni, hogy most először öleltük meg egymást. Jól esett nagyon...
- Ami pedig Petit illeti - kezdett bele a témába Ricsi -, szeret téged. De az agyára mentél egy kicsit az örökös lelkizéssel és azzal, hogy nem vagy hajlandó leszállni róla és elhinni, hogy szeret téged. Csak arra várt mindvégig, hogy végre újra önmagad legyél. Mert miközben ezt szeretted volna elérni nála, nem vetted észre, hogy te magad nem vagy az, aki valóban vagy. Másnak mutatod magad, pedig ő téged szeret és nem egy álarcot, amit felhúzol magadra.
- Szeret? - néztem fel bátyámra könnyes szemmel.
- Igen, őszintén szeret téged! - bólintott le rám mosolyogva.
- Akkor azt hiszem, beszélnem kellene vele - nevettem fel, letöröltem az arcomon folyó könnyeket és az ajtó irányába indultam, hogy rendbe hozzam végre az életemet. Hogy önmagam lehessek, hogy szeressem azokat, akik fontosak számomra.
Végre... Végre önmagam lehettem, s voltak, akik szerettek engem annyira, hogy ne vegyék észre, vagy legalábbis megbocsássák az örökös baklövéseimet.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-09-27 06:45:59

válasz dpanka (2014-09-26 22:21:25) üzenetére
Kedves Panka!
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett. Vannak testvéreim, két húgom, tudom, milyen, amikor az ember csak azért se akar engedni a másiknak. Pedig valahol, valamikor el kel kezdeni. Már egy ideje foglalkoztatott a téma, így hát megírtam ezt a történetet.
Jolcsi
Szenior tag
dpanka
Regisztrált:
2007-11-07
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-09-26 22:21:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jolcsi!
Megható és egyben tanulságos is, van mondandója, számomra az, ha olykor félrerakja az ember a sérelmeit sokkal többet nyer, mint amit előtte veszni látott. Itt a példa rá! Élmény volt olvasni, és sugárzik belőle az önmarcangolás is, hogy ami nem jó azon változtatni kell. Érett gondolkodásra és nem mellesleg még tiszta lélekre is vall. Szóval nekem tetszett és ezekért amit itt most leírtam.
szeretettel-panka
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-09-24 09:15:28

Szia!
Köszi, hogy itt jártál. Van, hogy az ember épp az ellenkezőjét teszi annak, mint amit érez. Ez a történet kicsit magamról, kicsit az ismerőseimről szól. Hidd el, testvérek között néha kijön az emberekből a rossz, még akkor is, ha szeretik egymást.
Jolcsi
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-09-23 21:58:00

Szia!

Véleményem szerint kicsit körülményesen fogalmazol. És ez megint szubjektív, de nem tudom elképzelni, hogy egy alapjában véve érző szívű báty direkt okozzon ilyen fájdalmat a húgának. A történet vége viszont igazán szép lett.
Delory

Legutóbb történt

Susanne bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Csak nyíltsággal... című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Hátra arc című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Mennynek angyala című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) ki mondja el című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Pillangószárnyak című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel álmatlanul címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Farsang az óvodában címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) hitvallásos című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)