HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1893

Írás összesen: 49414

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: Delory NadinFeltöltés dátuma: 2014-09-23

Ilyen az élet 13. - Befejező rész

Másnap még a reggelimet fogyasztottam, és azon tűnődtem, hogy is fogok ma dolgozni, amikor valaki csengetett a bejáratnál. Én gondolkodás nélkül ajtót nyitottam, de rögtön be is csaptam, amint megláttam a volt barátomat. Nagyon ragaszkodtam hozzá, hogy Márkót most már csak ex-ként emlegessék.
- Engedd, hogy megmagyarázzam!
- Mit lehet ezen megmagyarázni? - kérdeztem a csukott ajtótól.
- Félreértés történt...
- Igen, mert te nem akartad megcsókolni, hanem valami láthatatlan erő odalökött hozzá, igaz? - vágtam a szavába.
- Kérlek, csak hallgass meg!
- Nem érek rá, éppen munkába indulok.
- Elviszlek, és közben megbeszéljük.
- Kösz, nem kérek belőle.
- Látnod kell valamit, és mindent megértesz. Most az egyszer higgy nekem! Munka után várlak.
Semmi kedvem nem volt elmenni, nem akartam látni azt, amitől majd mindent megértek, mert nem hittem el, hogy létezhet olyan, amitől máshogy vélekednék. Amikor megláttam Márkót a kocsinál, ahogy könyörögve néz rám, és nyitja nekem az ajtót, egy pillanatra elbizonytalanodtam, de aztán elmentem mellette.
Pár perccel később Melinda hívott, hogy kísérjem el valahová, nem mondta meg, hogy hová, csak azt, hogy nagyon fontos.
Beültünk. Az öreg autóban még kazettás magnó volt, és Melinda berakott egy nagyon régen felvett kazettát. A zene egy olyan korból szólt, amikor még nem éltem, egy olyan nyelven, amit nem értettem. A dallam valahogy visszhangzott. Ahogy kiértünk a városból egyre varázslatosabb lett, mintha átléptünk volna valamin, egy vibráló, megfoghatatlan valamin, talán egy időkapun, át az ismeretlenbe. Ahogy kanyarogtunk az erdőt kettészelő úton benéztem a fák közé, úgy éreztem magam, mint kislány koromban, amikor tündéreket kerestem ezen a helyen.
Bár egymás mellett ültünk, lett volna lehetőség, hogy beszélgessünk, most mégsem tettük. Csak annyit kérdeztem, hová is megyünk, de Melinda azt válaszolta, meglepetés, majd meglátom. A zene most már egészen olyan volt, mint egy mese dallama. Ahogy néztem ki az ablakon, alig akartam hinni a szememnek. A súlyos felhők között nehezen törtek utat maguknak a napsugarak. Sávokban vonták aranyba a fákat a még rajtuk maradt levelekkel. Az út mellett egy földig érő fekete ruhába öltözött férfi állt, fekete fejfedővel, hatalmas szürke szakállal, egy bokor leveleit vizsgálgatta. Hamarosan egy nagy elkerített helyen kecskék, bárányok és egy teve nézett ránk, és mi vissza.
Egy fenyőre erősített fából készült nyíl jelezte arra van Zsibrik. Hosszú sötét alagútba futott mellettünk a sínpár. Kicsivel arrébb a tó vize úgy csillogott napfürdőzés közben, hogy szinte hallani lehetett a kacaját. Aztán egy időre elmélyült az út a földben, felvetve bennem a kérdést, hogy vajon kik jártak ezen az ösvényen, kik taposták ki sok száz, és több ezer évvel ezelőtt, kik jártak erre, milyen emberek voltak, milyen érzésekkel... A keskeny út sejtelmesen kanyargott, míg egy pici falucskába nem ért. Egy helyre ahol megölel a tiszta levegő, amikor kiszállsz a kocsiból. A rehabilitációs otthon felé vettük az irányt.
- Miért jöttünk ide? - kérdeztem csodálkozva. Mielőtt választ kaphattam volna, megláttam Márkót, aki az autójában ült. Kiszállt, és mielőtt menekülőre foghattam volna belekezdett a magyarázatba.
- Itt kezelik a testvéremet, aki hogy úgy mondjam drogbeteg.
- Hozzá jöttünk? - néztem gyanúsan Melindáról Márkóra, és vissza.
- Igen. Szeretném, hogy megismerd őt, nagyon fontos, mivel velem nem akartál eljönni megkértem a barátnődet, hogy hozzon el.
- És te belementél?
Melinda mosolyogva bólogatott.
- De ez, hogy változtatna bármin is? -fordultam értetlenkedve ismét Márkó felé.
A válasz Krisztián volt, már várt minket.
- Ő a testvérem - mondta Márkó, és a másik fiú vállára tette a kezét, ahogy a tekintetük találkozott, mintha tükör lett volna köztük.
- Az ikertestvéred.
- Igen.
- Téged láttalak a fekete hajú barátnőddel a parkban. - állapítottam meg, és szédültem, ahogy közelebb léptem Krisztiánhoz.
- Igen, Szandrával, a Márkó melletti háztömbben lakik, de mutatok róla fényképet - hadarta az ikertestvér, meglehetősen zavarban volt.
Elővette a mobilját, és megmutatta a képet. Valóban az a lány volt az. Szóhoz sem tudtam jutni. Végül ennyit mondtam:
- Ez egyszerűen hihetetlen.
Remegtem, amikor rájöttem, kétszer is rosszul ítéltem meg a helyzetet.
- Ne haragudj rám! - suttogtam Márkónak miközben megöleltem.
- Most már örülsz, hogy elhoztalak? - kérdezte Melinda csillogó szemekkel.
- Igen. Nagyon szépen köszönöm.
- Hát, szívesen. Ha nem haragszotok, nekem beszédem van az egyik ápolóval.
- A barátjával - súgtam oda Márkónak.
Egy darabig beszélgettünk hármasban, aztán elbúcsúztunk Krisztiántól. Márkó azt mondta, még valamit szeretne mutatni. A halastónál álltunk meg, éppen akkor készült lemenni a nap. Szebb és nyugodtabb helyet soha nem láttam. Teljesebb öröm és béke soha nem hatott át. Márkó hosszan ölelt én pedig szorítottam magamhoz az ölelő kezeket. A nap lassan hanyatlott, az ég egyre vörösebb lett, míg lassan olyan piros nem lett, mint Márkó zsebében a kis bársonydoboz, ami egy gyűrűt rejtett. Megkérdezte:
- Leszel a feleségem?
Az igen kimondatlan maradt, de a csókban benne volt a válasz.
Felismertem, hogy ez az a hely, ahová annak idején azt a bizonyos hógolyót küldtem.
- Már jártam itt. Jövünk még erre, ugye?
- Itt szeretnéd tölteni a nászutat?
- Nem, arra van egy másik ötletem. Rájöttem, hogy miért indultam hozzád, amikor először megláttam Krisztiánt a barátnőjével.
- És miért?
- El akartalak hívni New Yorkba.
- Mehetünk! - kiáltotta Márkó boldogan, kézen fogott, és futottunk, mintha csak mezítláb szeretnének New Yorkig rohanni. A dombon felfelé haladva a felhők olyan alacsonyan úsztak, hogy szinte meg lehetett érinteni őket, a nap pedig úgy ragyogott ránk, ahogy csak a legboldogabbak láthatják.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2015-04-26 21:35:11

válasz nincsennevem (2015-04-13 19:28:29) üzenetére
Szia!

Nem ismerem az említett művet, de utána fogok nézni. Köszönöm, hogy olvastál.
Delory
Alkotó
nincsennevem
Regisztrált:
2008-06-26
Összes értékelés:
75
Időpont: 2015-04-13 19:28:29

Szia!

Elolvastam a regényedet. Kicsit a Száll a fehér madár című műnek a hangulatát idézi számomra. Kellemes, kedves. :)
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-09-29 13:03:31

Szia Ági!

Az első verzióban egész más volt a vége, de szerintem így jobb.
Szeretettel: Delory
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2842
Időpont: 2014-09-28 20:11:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Delory!

Olyan szép vége van én rosszabra számítottam.

Szeretettel: Ági
Alkotó
Delory Nadin
Regisztrált:
2010-09-16
Összes értékelés:
993
Időpont: 2014-09-24 21:40:32

Köszi, hogy olvastál :)
Eredetileg nem volt jó a vége, de az átdolgozás után ez lett belőle.
Szeretettel láttalak: Delory
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-09-24 20:42:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia.
Boldog vég! Mi más kellhet. :-)
Jolcsi

Legutóbb történt

Marcsy bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A boldog gyerek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A hetedik élet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Milyen szép is volt... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Nem tehetek róla 3/3 című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Hugo Ball: A literátor címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nagyi mesél 3/1. Tekla királykisasszony című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Sötét mögé bújok című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/8) című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Pegazust követem című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel A boldog gyerek címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)