Szeplők - suttogom magamban, hogy ne halljad
Elképzelni karjaimban karodat
Egy átok ül rajtam
Valahogy ma megtörni látszik minden emberi fájdalom
Testi-lelki szenvedés.

Az élet szar, mondod.
Aztán tükörképet formál négy szembogár
Most veled vagyok; te, mint premier plán
Látszik az energiahullám
Meg a kettőnk közötti csend
Feszült lélektükör.

Csendes simogatás, talán karmolás
Kitömött beszéd, mint plüssállat
Áll közöttünk egy gyermeki gondolat
Megszerezni a másikat
Ki nevet a végén
Te vagy én, felelek vagy merek
(A szeplőkért bármit)
Kikiáltom/tükör előtt
Csókolom azt a bort
Mit sosem ízleltem.