HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45581

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

Én

Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2014-09-27

Testem-lelkem

Mivel semmiképp nem tudok rájönni, hogy miért siet újabban annyira mindenki a vesztébe rohanni, akarom mondani a mennyországba, úgy döntöttem, írok néhány sort, reménykedve abban, hogy ez lelassítja kissé azok futkorászását, akik majd elolvassák.
Nekiláttam hát testestől-lelkestől, szaladásfékező soraim gyártásához, mert szerintem nem lehet az emberi testet, a lélektől szétválasztani, mint ahogy egyes tanok nagyvezérei ezt bőszen állítják.
Meglehet, majd az ásó, kapa és a nagyharang elválasztja őket, de mindaddig együtt kell élniük, akár tetszik, akár nem, és kár ezt az együttlétet időnap előtt befejezni a sok ide-oda csapongás közepette.
Mielőtt azonban saját eszemnek a futtatásába kezdtem volna, próbát tettem, hogy megbizonyosodjak állításom helyessége felől.
Saját recept szerint készült borból vettem egy kancsónyit, és saját kezemmel töltöttem anélkül, hogy a lelkemnek szóltam volna egy fél szót arról, miben sántikálok. Félreértés ne essék, nem arról a lelkemről van szó, aki gyanútlanul aludt a hálószobában.
Teljesen lelketlenül hörpölgettem hát a borocskát, amolyan semmit nem mondó mulatós zene mellett (spéci ilyet választottam, nehogy a lelkem felháborodjon), és kíváncsian figyeltem az eredményt, hadd lám kinek van igaza. Mert, ha a lelkem nem veszi észre, hogy min töröm a fejem, és teljesen józan marad, akkor kalapot emelek azok előtt, akik időnap előtt képesek elválasztani a lelket a testtől, sőt saját magam előtt is kénytelen leszek ezt megtenni. Jobban mondva, a testem fog hajlongani a lelkem előtt, esetleg imbolyogni, ez csakis attól függ, hány atmoszféra borgőz sűrítődik össze fejemben, és nehezedik vállaimra.
Kezdetben semmi különös nem történt, a testem szivacsként szívta magába a kancsó tartalmát, a lelkem aludt, én meg éberen lestem a következményeket. Kiürült az első kancsó, és már kezdtem azon törni a fejem, merre lehet a kalapom, szerencsére eszembe jutott, hogy ez még csak a kezdet, így újra tankoltam, folytatva tudományos megfigyeléseimet.
Végre a második kancsó után, már kezdtem érezni, hogy változások vannak kilátásban. A testem majdnem szememmel láthatóan megfiatalodott és megerősödött, kár hogy lelki szemeim ezt nem láthatták! Lábaim beleélték magukat a zene ritmusába, finoman a taktust verték, a kezeim is jól érezték magukat, ujjaim halkan pattogatni kezdtek, néha szünetet tartva, míg a poharat megmarkolták.
Ez eddig rendben is lett volna a testemmel, ám észrevettem, hogy lelkem is hasonló változásokon megy át.
Nem aludt a drága csak tette magát!
Fiatalos vidám hangulat kerítette hatalmába, és egyszer csak úgy elkezdett vickándozni, hogy majd kiugrott a bőrömből.
Sőt, nemsokára már követelőzni is kezdett, hogy neki még bor kell, azt a leborult szivarvégit!
Amikor ezt láttam, igazam tudatában és örömömben, hogy nem kell a kalapom megkeressem, utána meg emelgessem, légies léptekkel szinte repülni kezdtem az üres kancsóval bor után. Nagy kár hogy a kisszéket nem vettem észre, így csak a kancsó repült el. (ezért volt a kár)
A csörömpölésre sajna már a hálószobában szunyókáló lelkem is megébredt, és halk de szigorú zsörtölődéssel lelkemre beszélve, véget vetett kulcsfontosságú kísérletemnek.
Tulajdonképpen ez is bizonyította a test és lélek szoros egymáshoz tartózását, mert hiába csak a lelkeim beszélgettek, testem is érezni kezdte, és végül belátta,(egyedül csak a sípcsontom fütyült beszélgetés közben) hogy tényleg elég két kancsó bor egy ilyen bizonyításhoz.
Igaz, az elején mindkét lelkem háborgott egy kicsit, az egyik sokallta, a másik kevesellte a testembe csurgatott nedűt, de végül is megegyeztek abban, hogy reggel majd kitisztult fejjel elemzik ezen kísérletem eredményét.
Igazam tudatában és lecsillapodott kedélyállapotban tértem nyugovóra, egyik lelkemmel keblemben másikkal mellettem, de a lényeg az, hogy mindkettő testem útját egyengette.
Aki ezen szemmel is jól látható, jó eredménnyel befejezett kísérlet után, azt meri állítani, hogy a test elválasztható a lélektől, mielőtt a nagyharang megszólalna, és a sírásók üzembe helyezik az ásót meg a kapát, az kérem szépen nincs arra se felkészülve, hogy az élet iskolájának első osztályába belépjen, nemhogy a test bűnei elől menekülő lelkeket megmentse.
Ha valakit ennél is komolyabban érdekel a test-lélek kapcsolata, szívesen tartok mélyen repülő, ám mégis magasröptű előkészítőt a témában. A tanfolyam alatt elfogyasztott bor épp olyan ingyenes mint bármely misebor, és adakozni csak perselybe kell, ahova nem kukkanthat be az adóellenőr.

Megnevezni nem merem, mely tanokra céloztam, mert akkor ti itt ezt sose olvashattátok volna.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-10-13 13:45:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Istefan (2014-10-12 12:30:22) üzenetére
A Vörös oroszlán, regény, és persze egy szavát sem kell komolyan venni, (vagy nagyon is) de nagyon érdekes! A lélekvándorlásról szól, e főszereplő lelke száll egyik testből a másikba vég nekül, ahogy Arany János mondotta volt Rebi néniről a Vörös Rébékben. Tök hülyeség, én nem hiszek az ilyesmiben, - bár, bár ki tudja! De télleg tök jó az egész. Addig repül a lélek, míg le nem csiszolódnak róla, amiknek le kell, s aztán már tök tiszta, és méltó arra, tudod mire. Nem tudományos, de talán többet mond, mintha az lenne. Ezt nem tudom persze megítélni, végtére ki vagyok én?
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2014-10-12 12:30:22

válasz Bödön (2014-10-02 08:48:22) üzenetére
Bevallom nem is hallottam Szepes Máriáról Lacikám! De utánanézek, miután befejezem Dr. Szabó József és Dr. Nyírő Gyula közös tanulmányát(1925-ben jelent meg Szegeden Lázár Lajos könyvkereskedő kiadása, ha megtalálod egy újabb kiadásban vevő lennék rá), amelyik az elme és test közötti összefüggésekkel foglalkozik. Üdv István
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7610
Időpont: 2014-10-02 08:48:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Test és lélek témában mindenkinek ajánlanám Szepes Mária Vörös oroszlán című regényét! Neked is István, ha még nem olvastad volna! Jól fogsz szórakozni, zseniális könyv! (A témával én is foglalkoztam. Anyuka és a szellemek szintén erről szól) Üdvözlettel: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2014-09-27 23:49:52

Én meg a félédes fehéret kedvelem, kedves Marietta, de jelen esetben csak kimondottan kísérleti célból használtam. Köszics! Szertettel István
Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8287
Időpont: 2014-09-27 08:26:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
" Borban az igazság, borban a vigasz" :-)

Persze, nem kancsócskákkal, hanem pohárkával.

Egészséges, szeretem. A mélyvörös szárazat. A lelkemnek is jót tesz állítom. Mértékkel fogyasztom.

Tetszett a szatírád! Egészségedre István! :-)

Szeretettel:Marietta

Legutóbb történt

F János bejegyzést írt a(z) Út a Paradicsomba 2/2 című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel Szereplők címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A szemérmetlen címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

Zsenál bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

Regős alkotást töltött fel Küszöb címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)