HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1865

Írás összesen: 48386

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-09-30

Balett-álom

Ringatózom, lágyan suhanok a zene ritmusára. Nem törődök a körülöttem lévő világgal, elveszek a tánc és zongoraszó világában. Abban a pillanatban a valóságom teljesen átértékelődik, nem a csupasz, néhol tükrös falakat látom, nem a tánctermet. Hanem önmagamat, egy érzést, egy gondolatot, ami bennem él, növekedik és terjed egyre kijjebb, egyre nagyobb alakot véve fel, mígnem nem bírom kordában tartani és magamba zárni. Muszáj kieresztenem, lényem értelme kerül fenyegetettségbe. Ki kell adnom magamból, mozdulatokba, szavakba kell öntenem.
Számomra a tánc olyan, mint az író számára a könyve, mint az anya számára a gyermeke, mint egy festő számára a festménye, mint a felhőnek az esőcsepp. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Én sem létezhetek a tánc nélkül. Lényem része, életem értelme.
Édesanyám sokszor korholt engem azért, mert nem törődtem mással, csak a balettel. Nem építettem ki szoros emberi kapcsolatokat, nem érdekeltek engem a fiúk, a könyvek, a bulik, a filmek, semmi sem, ami a mai fiatalokat. Egyedül a balettnek éltem...
Így lehettem önmagam, fontos volt számomra, hogy kifejezhessem magamat, hogy megvalósítsam az álmomat, hogy híres, ünnepelt, de elsősorban a legjobb balett táncos legyek, akit csak a világ ismert.
Elég bizarr álom, hogy az ember valamiben a legjobb szeretne lenni, hisz annyi árnyoldallal jár: beképzeltség, önteltség, mások lenézése, önmagunk elvesztése. Én mégis a legjobb szerettem volna lenni, de úgy, hogy mindvégig megőrizzem önmagamat és ne váljak mássá, mint aki voltam, ne felejtsem el, hogy honnan jöttem. Hogy nem csak a magam erejének köszönhettem azt, hogy tehetséges voltam és fejlődni tudtam, hisz sok ember közrejátszott ehhez, legfőképp a szüleim, a tánctanáraim, akik hittek bennem és kitartásra ösztökéltek a legsötétebb gondolataim közepette is.
Balett... Életem értelme... Mikor elkezdek táncolni, nem érzem, hol kezdődöm, és hol fejeződöm be én, és hol kezdődik a körülöttem lévő terem, a padló sima fája, a falak nyugtató hűvössége, a tükrök kápráztató ereje. Ilyenkor eggyé válnak velem, ezzel téve még tökéletesebbé a látványt.
Külvilág? Ilyenkor nem létezik számomra semmi más, egyenletesen kalapáló szívverésemen és a padlón sikló lábamon kívül másra nem figyelek, csak élek a pillanatnak, elmerülök a helyzet gyönyörűségében.
Suhanok, suhanok, forgok, pörgök, és megállás nélkül mutatom be a legnehezebb és legelképesztőbb balett lépéseket.
De egyszer el kell jönnie a végnek is, aminek - ha lehet -, még hatásosabbnak kell lennie, mint az előadásom többi részének,
hisz ez a leghangsúlyosabb rész, erre emlékeznek vissza a leginkább, így hát minden tartalék erőmet beleadva százhúsz százalékra izzítom az izmaimat, csontjaimat, s mindent beleadok, hogy ne okozzak csalódást az embereknek, akik majd a próba után eljönnek megnézni engem.
Még egy utolsó, kecses ugrás és vége... De még a zene elhalkulta után is belefeledkezve, mozdulatlanul maradok a helyemen. Beleveszek az élménybe, nem akarom olyan könnyen elengedni, hisz olyan gyönyörű ez a pillanat. Annyira meghitt, örömteli, csak úgy sugárzom tőle. Mosolyom egyre szélesebbé válik, ahogy lecsukott szemmel elképzelem, hogy holnap ugyanitt, az előadásom alatt sikert érek el az embereknél, hogy eljuttatom őket arra a megnyugtató, boldog és gondtalan helyre, ahová elmenekülhetnek egy kis időre az aggodalmak elől.
És ekkor... Taps csendül fel valahonnan oldalról. Ijedten és összerezzenve nyitom ki a szememet és nézek a hang irányába.
Egy csillogó szemű fiatal srác néz vissza rám, akinek mosolya legalább olyan szikrázó, mint a Nap sugarai a legmelegebb órákban.
- Ez fantasztikus volt! - tapsolt tovább a srác. - Minden bizonnyal te vagy a holnapi est főszereplője, Lina.
- Igen, én vagyok az - szedem össze magamat végre és felhúzom magamra a magabiztosság álarcát vigyázva arra, hogy ne játsszam túl és ne tűnjek tőle unszimpatikusnak, vagy beképzeltnek.
- Ezt még ne vedd hivatalosnak, de ha holnap is ugyanilyen jól szerepelsz majd, mint amit most mutattál, akkor tudnék biztosítani egy helyet számodra a Balett Akadémián - fűzte enyhén össze a karjait mosolyogva a srác. - Adam vagyok az Akadémia "ifjú titánja", ahogy a sajtóban olvashattad már párszor - forgatja meg a szemeit, miközben az újságok ragadványnevét kimondja.
Próbálom leplezni leesett államat és döbbenetemet. Ez nem lehet igaz, egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy pont Adam az, aki véletlenül meglátta a próbámat és felajánlott számomra egy helyet az Akadémián. Azt tudni kell az Akadámiáról, hogy oda tényleg csak a legjobbak kerülhetnek be, nem jelentkezéssel működik a felvétel, hanem a tagok azok, akik felajánlják a helyet az újabb embereknek.
- Ez nagyszerűen hangzik, alig várom a holnapi napot, hogy a legjobbat nyújthassam - mosolyogtam vissza boldogan és mámorosan a lehetőségtől és az álomképtől, hogy valóban én nyerem el azt a helyet és nem választanak mást helyettem.
- Én hagylak is gyakorolni, nem tartalak fel. Holnap találkozunk az előadáson - bólintott egyet pajkosan csillogó szemekkel és elindult az ajtó irányába, de még mielőtt kilépett volna, hátranézett és így szólt hozzám: - Mindentől eltekintve, bárhogyan is alakul az este, szeretnélek meghívni ebédre, vagy vacsorára, ami számodra jobban megfelel.
Az előbb még nem gondoltam volna, hogy még inkább el fogok csodálkozni valamin, amit Adam mond nekem, ez azonban még inkább elképesztő volt. Hozzám hasonlóan az Akadémia tagjai is mindennél előbbre tartják a balettet, annak szentelik az életüket, nem bonyolódnak bele szerelmi ügyekbe, Adam most mégis randira hív engem. Eufórikus élményem fokozódott.
- Bárhogy is alakul a holnapi nap, szívesen elmennék veled ebédre, vagy vacsorára - mosolyogtam vissza pajkosan Adamra.
- Megtisztelve érzem magam - vet rám még egy vakító mosolyt, mielőtt kimegy a teremből.
Ennyi magányosan és fiúktól elszigetelt év után úgy gondoltam, hogy végre megengedhetem magamnak a szerelmet. Hisz annyit fejlődtem, s bár soha nem lehettem eléggé jó, mégis úgy gondolom, hogy nem ártana nekem egy kapcsolat.
Másnap, az előadás. Legalább olyan eufórikus élmény, mint a főpróba, egyszerűen nem tudom féken tartani magamat, csak hagyom, hogy a zene magával ragadjon engem és suhanjak, szálljak, repüljek.
Tökéletes, mámorító élmény volt a közönség sorai között ülve is érezni azt, amit ez a fiatal lány át akart adni nekünk a balett révén! - lehetett olvasni az újságokban.
Befutottam, sikert értem el, s bár nem váltam a legjobb balett táncossá, mégis elégedett voltam az életemmel. Jól sikerült a randi Adammal is, azóta is egy párt alkotunk, együtt táncolunk, így az élet minden területén együtt érhetünk el eredményeket, együtt fejlődhetünk.
S végre teljes az életem, édesanyám is boldog végre, hogy sikerült egy párt találnom magam mellé, aki szeret engem, akit szeretek, és aki megérti a tánc iránti imádatomat. Mert ő megérti, átérzi és együtt örül velem...

2014. 08. 02.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-03 16:49:48

válasz vörössapkás (2014-10-03 14:11:27) üzenetére
Köszönöm szépen! Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet.
Jolcsi
Alkotó
vörössapkás
Regisztrált:
2014-08-02
Összes értékelés:
304
Időpont: 2014-10-03 14:11:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon megható történet a szerelemre találásról a táncon keresztül.
Azt hiszem megérte várni az igazira, ha tényleg megérkezett. Nagyon tetszett a történeted. Szeretettel gratulálok: István

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Én láttam ŐKET! című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Szeretem című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Cseppjein a múltnak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A nyárhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Volt egyszer egy Sztár Áruház című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ó, apám! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Nap-leány című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel W. Busch: Die Rose sprach / A rózsa szólt címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őrangyalos című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 05. címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)