HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44920

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-10-01

A majom farka, a misszionárius feneke VIII/7.

Ha valaki, egy felszentelt pap átélt már olyasmit a mai modern korban, hogy kinn van a nyílt vízen egy kis vitorlás csónakban és sms-t kap, melyben ez áll: "semmi közöm hozzá, hogy gyereklányokra veti ki a hálóját, de tartsa távol magát a lányomtól" az tudja, mit élt át Antonio.
A tenger itt a végtelen őserdő, a csónak pedig, elszigeteltségének, magányának, kiszolgáltatottságának szimbóluma. (És, hogy a mobil az minek? Azt nem tudja megmondani jelen pillanatban a szerző!)
Jó szél fújt, élvezet volt haladni a kis hajóval a tenger lágy, zöldeskék hullámain. Kinyomta a telefont, megfordult, visszavitorlázott a kikötőbe, s leszerelte a vitorlát. Aztán csak ült a padon és révedt maga elé a semmibe. A világ, amiben élt, egyetlen szempillantás alatt összedőlt körülötte. Minden üres lett, színtelen, fénytelen. A dolgok elvesztették formájukat, felismerhetetlenné, idegenné váltak, a kijelentő-mondatoknak nem volt többé értelmük, a kérdő-mondatok a levegőben lógtak, ok és okozat nem létezett többé.
A pap elhatározta, hogy visszavonul a civil élettől. Legszívesebben bement volna az erdőbe, s felcsapott volna szerzetesnek. Élne egy fűkunyhóban benn a vadon mélyén. Imádkozna, elmélkedne, míg egy vadállat be nem cserkészi, s meg nem eszi, s így be nem teljesedik végzete. De itt volt a misszió, az emberek. A sok gyerek, akiről gondoskodnia kellett. Nem tehette meg, hogy csak úgy egyszerűen otthagyja őket. Kitalált azonban egy olyan folytatást, melyben az ő személyes szerepe, jelenléte a minimálisra volt csökkenthető. A telep technikai vezetését átengedte Pedronak. A tanóráit Juliannára és Ethelre testálta. Ethel megtarthatta az óráit, a hittan kivételével. Megmondta neki, hogy a hittant át kell adnia a nővérnek.
Ez így történt:

Bement Ethel egyik órájára, s leült hátul, mintha csak hospitálni akarna. Az aznapi hittan-lecke Isten mindenhatóságáról, és a mennyek országáról szólt. Közös imával kezdődött, aztán Ethel Jézus példabeszédeiből idézett, amelyek a mustármagról és a szőlő-munkásokról szóltak, mely példákkal Jézus, Isten országát világította meg.
Utána a gyerekek kérdeztek:
-Akkor most már csak azt mondd meg, hol van az, az ország, fenn a fejünk felett?
-Igen - mondta a fiatal kis tanárnő. -A fejünk felett van fenn, nagyon magasan.
-De éjszaka vagy nappal van a fejünk felett? Mert éjszaka ugye a fejünk tetején állunk, ezt tanultuk ugye földrajzból?
Ethel habozott. Tényleg. A nappali vagy az éjszakai égbolt felett van-e Isten országa? Mert az bizony két különböző hely. Fenn vagy lenn, itt vagy ott? Mit mondjon most, hogy magyarázza meg?
-Itt is, meg ott is - mondta némi hezitálás után. -Mindenhol. Úgy képzeljétek el, mint a tisztást, ami körbevesz minket. Mi itt állunk középen, a mennyország pedig, körbevesz minket.
-Nagyon magasan van? -Ezt egy kisfiú kérdezte.
-Nagyon - mondta Ethel. -Tudjátok, tanultunk róla, hogy az emberek egy magas tornyot akartak építeni, ami felnyúlt volna az egekbe, de nem sikerült nekik.
Egy másik kisfiú szólt közbe.
-Na jól van Ethel, rendben van, hogy nem lehet olyan nagy tornyot építeni. De, te mondtad, hogy a fehér embernek van repülőgépe, amivel a felhők fölé is fel tud repülni. Azzal sem lehet?
-Nem - mondta Ethel. -Mert annál is sokkal magasabban van.
Egy kislány jelentkezett.
-De, ha olyan nagyon magasan van, akkor hogy lehet, hogy Isten mégis lát minket, minden embert külön, külön?
Antonio fészkelődött a helyén. Nincs ez így jól. Ethel nem rendelkezik a megfelelő iskolákkal, hogy válaszolni tudjon. Visszafogta magát, nem szólt közbe.
-Isten mindenható - mondta Ethel. -Neki minden lehetséges.
-Az is, hogyha akarja, a mi kedvünkért utólagosan lelket ad Morzsi kutyának, hogy halálunk után a mennyben ővele is találkozhassunk, nem csak a szüleinkkel?
A pap kíváncsi volt, mit mond erre a tanító-néni.

Ethelben Morzsi említése fájó sebet szakított fel. Minden nap kinn volt a sírjánál, friss virágot vitt, imádkozott érte. Százszor tette fel magának ugyanezt a kérdést. Egyszer Juliannától is megkérdezte, de a nővér nem adott nyílt választ. Istennek minden lehetséges, mondta kitérően.
-Igen. Ha jók vagyunk és imádkozunk, Isten biztos megteszi a kedvünkért. Hiszen ő úgy szeret minket, mintha a gyermekei lennénk. Nézzétek, egy apa is mindent megtesz a gyerekéért.
-No azért nem mindent - rikkantott közbe Tamás. - Ha én például hülyeségeket kérek az én apámtól, az én apám úgy elhajt engem, mint a legyet.
A gyerekek nevettek, nagy volt a lárma.
-Ethel, Ethel figyúzz csak! Mi az a purgatórium?
-Hát a tisztítótűz - mondta a lány csodálkozva, hogy honnan veszik ezeket.
-Ami a mennyország és a pokol között van?
-I...gen.
-És kik kerülnek oda?
Kik is? Ethelnek gondolkodnia kellett.
-Hát azok, akik bűnösök, de nem követtek el halálos bűnöket, hanem csak kisebbeket. Vagyis nem teljesen rosszak, csak félig.
-Például, loptak, hazudtak, engedetlenek voltak, meg minden?
-Hááát, igen.
-De, mondjuk, nem káromkodtak, nem paráználkodtak, és jártak szépen templomba?
-Úgy van.
-És, Ethel, Ethel, figyelj csak, ide nézz rám, na, ne a Tamásra, hol van a Bibliába beleírva, melyik részbe, ez a purga...izé, tisztítótűz? Jézus beszélt róla a tanítványainak? Vagy csak később találták fel a papok?
A lány gondban volt, ezt ő se tudta. Zsenánt egy helyzet az ilyen.
-Majd utána nézek - mondta - és majd megmondom a következő órán, jó?
Antonio szótlanul, türelemmel végigülte a hittan-órát. Megvárta a kicsengetést, aztán odament a tanári asztalhoz. Ethel szívdobogva figyelte, ahogy közeledik. Időtlen idők óta nem szólt már hozzá.
-Kisasszony - mondta a pap - a mai naptól fogva a hittanórákat csak a nővér vagy én tarthatjuk meg a misszión. Arra kérem, adja át az óráit a nővérnek.
Ethel elsápadt, szóra nyílt a szája:
-De atya...
-Így rendelkeztem. Magának nincs meg ehhez a megfelelő képzettsége.
Elment, a lány meg ottmaradt a gondolataival. Miért? Fizikát, kémiát, matematikát, földrajzot taníthatok? Ahhoz megvan?

Az egyház, és a szerzetes-rend által rárótt kötelezettségeknek eleget tett Antonio: kiszolgáltatta a szentségeket, gyóntatott, megtartotta a szentmiséket. A többi feladatkört elosztotta Pedro, Carlos Awqiricuce, Faé és Neyomi között. Ettől kezdve szabályosan elszigetelte magát. Nem érintkezett az emberekkel, nem ment el a közösségi összejövetelekre, Ethel kis színdarabját sem látta, melyet az "erdei gyerekekkel" adott elő az egyik vasárnap délután. A címe ez volt: Piroska, a farkas, és a három kismalac. Hónapok óta készült rá az egész társaság. Hívták, Julianna személyesen ment át érte, de nemet mondott, azzal bújt ki, hogy dolgoznia kell.
Magányos, kiver bika lett belőle, imádkozott és dolgozott. A fizikai munka megnyugtatta, gyakran látták fát fűrészelni, vagy hasogatni a fészer mellett. Leizzadt, elfáradt, magára öntött egy vödör vizet, megtörölközött, s leült az íróasztalhoz, írni. Jól haladt a könyvben, túl volt a felén, az isteni kegyelem témakörénél tartott már ekkor az esős évszak vége felé.

Pedig, igazán-komolyan sokat vesztett azzal, hogy nem látta a darabot! Az egyik vasárnap délután mutatták be, még jóval vacsora előtt. Ott volt a telep apraja nagyja. A padokat, asztalokat kipakolták az udvarra, hogy mindenki elférjen. Csak állóhely volt benn, ám a lelkes telepieknek így is megfelelt.
Ethelnek olyan problémákkal kellett szembenéznie ennek a kis színdarabnak a megrendezése során, amire nem számított, amire nem volt felkészülve. Novícia-korában az iskolában előadtak darabokat, többek közt a Piroska és a farkast is -ám ez itt más tészta volt. Először is, Königsbergben ő csak az egyik szereplő volt és nem a főrendező. Aztán pedig neki, most már, mint rendezőnek, figyelembe kellett venni azt, hogy minden gyereke szerepelni akar, egy se maradt volna ki a buliból. Na már most, hogy a fityfenébe' adjon szerep-lehetőséget 21 gyereknek, egy olyan darabban, amiben csak 8 szerep van: Piroska, a farkas, a mama, a nagymama, a három kismalac, és a vadász-bácsi? És, hogy valósítsa meg, hogy ezek a nyüzsgő, helyben maradásra képtelen gyerekek egyszerre legyenek fenn a színpadon, vagyis mindannyian egyszerre foglalkoztatva legyenek?
Mert, hogy a jelenet-váltásoknál mutatkozó hercehurcát (levonulok, csendben maradok, figyelek, mikor következek újra és a többi és a többi) nem tudják fegyelmezetten végigvinni, az, biztos volt, a próbák során meggyőződött róla. Látta azt is, hogy a színpadképek, jelenetek váltogatásával nehézkes, unalmas, elhúzódó lenne az egész.
Még májusban, az egyik meddő, izzadtságszagú próbán azonban beugrott egy ötlet. Ez így nem megy, forgó-színpadot fogok csinálni! - csapott a fejére, amikor rövid szünetet tartottak. Egészen felvillanyozódott tőle. Nem a színpad fog forogni természetesen, hanem az események váltogatják majd egymást oly módon, hogy közben a nézők a cselekmény fő sodorvonala mellett azt is folyamatosan látják majd, mi történik más színtereken. Elküldte a gyerekeket játszani, ő meg leült a tanári asztalhoz, és rajzolni kezdett.

Itt lesz középen a dobogó, ezen zajlik majd a cselekmény. Lerajzolta a papír közepére a dobogót. Négy kört rajzolt köré: ez lesz Piroska anyukájának a háza, ez lesz a kismalacok háza, ez lesz az erdő, ez meg lesz a nagymama kunyhója. Elindul a darab, a nézők látják a kis Piroskát és anyukáját beszélgetni a dobogótól jobbra, ahol a házikójuk van. Anyuka kosárkát ad Piroska kezébe, bort és kalácsot készít bele. Menj el a nagymamádhoz, beteg szegény, vidd el neki ezt a kis elemózsiát. De vigyázz kislányom, mondja. Ne az erdőn menj át, hanem menj a széles, biztonságos országúton. És ne állj szóba senkivel
Beszélgetés közben előrejönnek, fellépnek a dobogóra. A nézők közben azt is megfigyelhetik, ami a többi színtéren folyik, hogyan táncolnak, énekelnek, zenélnek a kismalacok a saját házuknál, hogy lopakodik a vérszomjas gonosz farkas az erdőben, s hogyan kötöget a nagymama karosszékében üldögélve kicsi tanyáján. Mindezt egy időben látják és hallják (mármint a kismalacok danolászását például hallják is) de csak a háttérből, mellékesen, figyelmük ugyanis a dobogón zajló eseményekre irányul: Piroska elbúcsúzik anyukájától, megígéri, hogy nem a veszélyekkel teli erdőn fog általmenni, hanem körben, a széles, biztos országúton, s karján a cuki kosárkával elindul a kismalacok háza felé, ami éppen útba esik.
Az erdő fái zúgnak, búgnak, összesúgnak, suhog a szél, nyuszi szalad a bokrok között, őzike legel a tisztáson. A fák, a bokrok a szél, a nyuszi és az őzike jelmezbe öltözött gyerekek, a szélnek például hosszú, libegő szárnyai vannak, selyemsálak azok, amiket Julianna nővér adott kölcsön, s mind azt súgják-búgják: veszélyes az erdő, itt lapul valahol a gonosz farkas, ehun is van la, óvakodjál erre jönni kis Piroska! Amikor a beszélgetésnek vége van, s a kislány elindul és lelép a színpadról, felerősödik a szél zúgása, a fák, a bokrok kórusa, a nyuszi és az őzike monológja. Zseniális elgondolás volt, Ethel csodálkozott magán, hogy tudta ezt kitalálni?
A díszleteket nádból, papundekliből még anno Pablo kezdte volt összetákolni, de, azt követően, hogy Pablo elment, a nagyobb fiúk segítettek Etelnek. A jelmezeket színes krepp-papírból Ethel, és Julianna szabta. Készült, készülgetett, mint a Luca széke, de augusztus elejére készen lett minden. És addigra, sok-sok próbát követően már a darab is összeállt, jöhetett a premier....

Még egy dolog okozott problémát Ethelnek, s ez csak az utolsó pillanatban oldódott meg. Rendben lévő dolog volt, s a próbák során flottul meg is valósult, hogy Piroska, az anyukája, az őz, a nyuszi, a kismalacok, és a farkas, ha az ő jelenetük következik, előresétáljanak, s fellépjenek a dobogóra, hiszen, hát ők, szerepükből adódóan jöhettek, mehettek, nem kellett egy helyben maradniuk. De hogy oldja meg, azt a kérdést, hogy a nagymama székestül felkerüljön a dobogóra? Fogja meg szegény beteg nagyi saját maga a saját hintaszékét, s, uccu neki, költözzön fel vele? Á, ez nem jó, ismerte fel. Ez nagyon égő. A korábbi próbákon a farkas-nagymama jelenet helyben játszódott, oldalt, a nagymama házának díszleténél, (csak egy stilizált ház volt, nádból, pirosra festett papundekli tetővel) így azonban nem tetszett. Ha a többi jelenet a színpadon fut, akkor ennek is ott kell, mert ez a fő-jelenet, töprengett a lány, - a csúcspontja a darabnak.
Valamit ki kellett találni! A főpróbán ugrott be a megoldás. Beiktatok ide még egy jelenetet, gondolta. Sebtében kreált hozzá szöveget. Elmondta, hogy képzeli.
-Te és te - mondta két erős nagyfiúnak, akik addig fák voltak az erdőben, hajladoztak, és suhogtak - erdei manók lesztek. Az lesz a szerepetek, hogy mintha az erdőből jönnétek, gombászásból például, elhaladtok a nagymama háza előtt, danolásztok, táncolgattok szépen tillárom haj, tillárom haj. Aztán bekukkantotok hozzá, és megkérdezitek:
"Jól tetszik látni kedves nagymama ott a sötétben? Ne tegyük át ide a széket?"
S amikor azt mondja, hogy dehogynem kedveskéim, milyen aranyosak vagytok, köszönöm szépen, akkor megfogjátok, s székestől felemelitek a dobogóra.
Nagyot nevetett. -Na ehhez mit szóltok pupákok?
A gyerekek nem szóltak semmit, amit Ethel kitalált, az úgy volt jó, ahogy kitalálta. Korlátlan tekintélynek örvendett előttük.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-03-06 07:54:36

válasz black eagle (2017-03-04 19:29:57) üzenetére
Kedves Sas! Fejtegetéseddel teljes mértékben egyetértek. Társadalom-kritika? Az is, de talán elsősorban önkritika. Ilyenek vagyunk, sárból és napsugárból összegyúrva, ahogy M.I. mondja.A mi kis világunkban a látszatra nagyon oda kell figyelni! Antonio, aki messze nem szent, sőt nagyon is ember, elkövet hibákat...s megfizet érte...a környezet kíméletlen. Köszönöm! Szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
835
Időpont: 2017-03-04 19:29:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdv, Bödön!

Antonio tipikusan azon emberek sorsára jutott - vagy legalábbis jó úton halad afelé -, akik teljesen odaáldozzák önmagukat, egész életüket és lényüket másokért, és jutalomként azt kapják, hogy egyetlen vitatható kis feddhetőség, s máris elkárhoztatják; igaztalan vádak - kevés dologgal lehet oly mély fájdalmat és frusztrációt gerjeszteni, mint azokkal a fullánkokkal. (De sajnos Antonio valóban nem feddhetetlen; ő is okot, lehetőséget adott a szóbeszédekre - egy pap ne beszélgessen kettesben éjfélekig egy csinos fiatal lánnyal, mert ők bármily ártatlanok is, az emberek - mert ők már csak emberek - úgyis összeboronálják őket.) S ráadásul sok a következtetés, kevés, sőt a nullával egyenlő a bizonyosság, hiszen mindenki csak tudni vél dolgokat, de senki nem győződött meg semmiről.
Nagyon emberi az egész. Hiteles. Ez lehet egyfajta sentencia, társadalombírálat is.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-11-03 08:20:28

válasz eferesz (2014-11-02 15:28:48) üzenetére
Köszönöm, h továbbra is olvasod! Üdv: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2276
Időpont: 2014-11-02 15:28:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Mindenki a fényre vágyódik!
:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-10-10 09:09:10

Szia Andi! Örülök, h visszataláltál, szeretettel láttalak. Az előzményeket is megtalálod itt, ha lesz rá egy kis időd. Hiányoztál! Üdv: én
Szenior tag
csabaiandy
Regisztrált:
2012-08-26
Összes értékelés:
1037
Időpont: 2014-10-10 09:04:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
olvasmányos és jó ez a rész is, kár hogy lemaradtam párról, mert szeressem. szeretettel
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-10-04 09:28:32

Szia Zsu! Ethel a kedvenc figurám, egy nagyon összetett egyéniség, mondhatni, bonyolult lélek. Nagy harcot vív saját magával, és a sajátos körülményekkel. Elbukik majd? vagy sikerül felülkerekednie ebben a harcban? Nekem már van róla elképzelésem, de persze nem árulhatom el. Úgy vagyok vele, hogy most már kicsit kényszerpályán mozog az egész, a történet maga írja önmagát, én csak a tollat fogom. Köszönettel: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-10-03 09:39:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Tetszett a bevezetés, a kérdés jogos :) Az is, hogy Te sem tudod, hogy miért a mobiltelefon, bár
nagyon jó gondolat volt ezt leírni.
Ez a rész is olvasmányos, nekem nagyon tetszett.
Ethel pedig nem egy elveszett lány, kiváncsi vagyok a folytatásra, mit hozol ki még belőle !
Szeretettel : Zsu

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Karodba zárva... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Baltazár című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Párizsi nyár című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Érdemes-e? című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Vége a nyárnak című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Múlik a nyár című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ihlet-füzér című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Éjszaka címmel a várólistára

oroszlán alkotást töltött fel Tűnődöm címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ma-holnap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)