HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48555

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: GyöngyiFeltöltés dátuma: 2014-10-08

A lábnyom

Csak toporgott ott, ahol volt, ahol nem volt, időtlen idők óta. Langyos meleg vette körül, csend és homály. Nézelődött erre- arra, de semmit nem látott. Arra gondolt, amerre nézelődött, hátha lát is már végre valamit. Érdekesnek találta a semmit, mert kezdett abban hinni, hogy a semmi vége mégis valami lehet, már ha van vége. Ha van valami, adott esetben ez a valami a semmi, tehát annak végének is kell lenni. Vagy: ha vég lehet, akkor valami is kell, hogy legyen, tehát a semmi is valami.
Egyre inkább gyötörték a saját gondolatai. Nem is értette őket, sőt azzal sem volt tisztában, hogy vannak gondolatai. Csak a gyötrelmeket érzékelte, azokat is csak azóta, mióta fokozódtak. Tudta, hogy hisz a valamiben. Rádöbbennie arra, hogy tud valamit, félelemmel töltötte el. Már azt is tudta, hogy fél. Nem akart többet tudni, mert attól félt, hogy a félelmei is felfokozódnak.
Csak toporgott, ott, ahol volt. Félelem töltötte el. Félt tudni, hogy ott van valahol, ahol hiába nézelődik, a semmit látja, ami akár valamivé is válhat.
-Mi lehet a valami? Milyen lehet a valami?- gondolta. Megriadt a saját gondolatától. Rájött, de az első pillanatban nem hitte el, hogy ő a valami a semmiben.
Sokáig toporgott még, ott, ahol volt, magába fordulva. Magát keresve- kutatva, de nem talált semmit. Húzott hát egy "képzeletbeli" határvonalat, maga és a semmi közé, azt remélve, hogy így többre jut.
-De mi az a több? Több tőlem? Kell, hogy legyen még valami a határon túli semmiben?- kérdezte immár önmagától.
-Toporgok csak... -sóhajtja a köré fonódó csendes homályban. Sóhaja visszhangot vet az időtlen időre. Az idő leválik róla, mint egy burok, s rohanni kezd. Most érzi, hogy egyedül van. Szeretné legalább az időt elérni. Lép egyet.
Lépte puha talajt érint, nyomot hagy. Megdobban a szíve. Egy lábnyom, ami mögötte van. Megnézi közelről, a talp és a lábujjak formás alakját, amit ő hagyott. Megnézi a vágyott valamit. Gyönyörködik benne, mosolyog.
-Ez vagyok hát én! Látom magam! Valami vagyok, túl a semmin!- ujjong, duzzadó élet kedvvel. Nem tágít már a csodálatos lábnyomtól, amit egyre szebbnek lát. Becézgeti, babusgatja, mint egy hímes tojást. Esténként dalol neki, reggel simogatva keltegeti.
De a lábnyom nem szól semmit, talán nem is hall, nem is érez.
-Pedig milyen szép!- zokogja könnyeit hullatva. Könnyei nem apadnak, szomorúsága csak fokozódik. Nézi csak a gyönyörű lábnyomatot, már nem mosolyog, nem énekel, nem simogat. Fájdalom tölti el. Visszaemlékszik gyötrelmeire, félelmeire...
Emlékszik rá, ami nem is olyan régen volt, hogy csak toporgott ott, ahol volt, ahol nem volt, időtlen idők óta. Langyos meleg vette körül, csend és homály. Emlékezett rá, hogy várt, várt valamit. Nézte közben a lábnyomát, és újra mosoly játszott az arcán: meglátta, hogy a lábnyom az, amire várt! A lábnyom nem ő maga. Nem a tükörképét látja, hanem azt a formát öltött puha talajt, ami befogadta. Az, amit várt, az a valami, amit mindig is akart.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Regisztrált:
2009-02-17
Összes értékelés:
32
Időpont: 2014-10-10 13:18:13

válasz Frostler (2014-10-09 08:16:33) üzenetére
Szia!
Köszönöm a véleményed, és hogy olvastál!
Röstellem a hibáimat, igyekszem majd kijavítani!
Örülök, hogy találtál "valami" érdekeset kicsike zöngémben!
Üdvözöl: Gyöngyi
Alkotó
Regisztrált:
2009-02-17
Összes értékelés:
32
Időpont: 2014-10-10 13:14:53

válasz oroszlán (2014-10-10 09:50:24) üzenetére
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy olvastad a kis "elmélkedésem"! Ez a bizonytalan világ a bizonytalan jövővel most ezt hozta ki belőlem:)
Üdvözöllek!
Gyöngyi
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7563
Időpont: 2014-10-10 09:50:24


Tetszett!
Érdekes, mondhatni egyedi elmélkedés. a semmi és valami, a félelem és a fájdalom és a lábnyom amit itt marad.
Szeretettel olvastam: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2014-10-06
Összes értékelés:
17
Időpont: 2014-10-09 08:16:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Szia!

Volt ugyan egy-két helyesírási hiba, de összegészében nagyon hangulatos olvasmány, ami tényleg érdekes gondolatokat tartalmaz! Ügyes vagy, gratulálok!

Legutóbb történt

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)