HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 16

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48417

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-10-08

Drága amulett

A homokos tengerpart csodákra képes. Akár a szomorúságot is képes elűzni, ha nagyon igyekszik az ember. Már órák hosszat ültem a parton, magamban merengve. Próbáltam túltenni magamat az élet nagy megpróbáltatásain, a szomorúságon, ami engem ért, bármily nehéz is volt.
Tamás, az én Tamásom elhagyott engem. Vége, nincs tovább. Két gyönyörű évet töltöttünk együtt a lehető legnagyobb egyetértésben. Arról álmodoztam, hogy egyszer ő lesz a férjem, a nem is olyan távoli jövőben. Őt képzeltem el gyermekeim apjának, együtt szándékoztam megöregedni vele, mellette. Lényem részévé vált e két év alatt.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy ő mást tervez, hogy neki nem felel meg a kapcsolatunk úgy, ahogy van, hogy ő többre vágyik.
Mért nem mondta meg nekem? Nem lett volna egyszerűbb? Akkor talán mindent megbeszélhettünk, megoldhattunk volna. De nem, ő inkább elhagyott, ilyen egyszerűen...
Egyik nap még minden rendben volt. Nap, mint nap találkoztunk, bárokba, színházba, moziba, családi összejövetelekre és ki tudja még, hova mentünk együtt.
Aztán a következő pillanatban megjelent a lakásomon. Nagyon furcsállottam a viselkedését. Teljesen kifordult magából. Mikor belépett az ajtón, nem engedte, hogy csókkal üdvözöljem, beljebb se akart jönni a házba, mint a konyha. Azt mondta, sürgős mondanivalója van.
Nagyon megijedtem. Azt hittem nagy gond van. És hát jól gondoltam, csak nem éppen abban az értelemben, mint amire én számítottam. Egyszerűen csak ennyit mondott:
- Elhagylak, nem bírom tovább veled!
Ennyi. Egyszerűen csak nem bírja tovább velem. A szívem egy pillanat alatt tört millió apró darabkára. Kész, vége, nincs tovább. Nekünk, kettőnknek biztos nincs.
Két csodás év veszett el a semmiben. Két felejthetetlenül boldog év. Éppen ezért nem értettem Tamás viselkedését, de nem indokolta meg a döntését, én pedig nem voltam abban az állapotban, hogy ott akkor megkérdezzem, hogy utána fussak, vagy telefonálgassak neki a későbbiekben. Annyira nem estem kétségbe...
A parton üldögélve egy könyvet tartottam a kezemben, olvasni akartam, legalábbis azt terveztem, de nem tudtam kinyitni a könyvet. Máskor mindig az olvasásba menekültem a gondok elől. Olyan egyszerű elfeledni mindent és beleveszni egy teljesen más történetbe, másnak az életébe. De most nem tudtam olvasni, túlságosan nagy volt a fájdalmam ahhoz, hogy félreseperjem és tudomásul se vegyem.
Csak néztem ki a fejemből, magam elé meredtem, a hullámok mozgását figyeltem. Annyira megnyugtató volt nézni a világ változását. Madarak jöttek és mentek, a hullámok hol magasabbra hágtak, hol egy-egy pillanatra teljesen megnyugodott a tenger. Az égen szép, puha felhők változtatták helyüket, egyre-másra jelentek meg, és kúsztak tova, miközben én alattuk mély bánatba merülve adtam át magamat a bánat kegyetlen ölének.
Jó lett volna csak ülni ebben a megnyugtató közegben és visszagondolni a múltra. De nem éreztem elég erőt ahhoz, hogy arra a napra gondoljak, pedig gyógyírt jelentett volna az emlékezést. Tudtam jól, hogy a segítségemre lenne, ha visszagondolnék arra a csodás pillanatra, arra a gyönyörű érzésre. Arra a napra, ami életem legszebb pillanatát követelte magának. A napot, amikor édesanyám nekem ajándékozta az amulettemet, amit azóta minden nap a nyakamban hordtam.
Lehunytam a szememet, vettem egy mély levegőt, eleresztettem most Tamás emlékét és a szomorúságot. Kiürítettem az agyamat, csak egyetlen egy dologra koncentráltam. Arra az emlékre.
Tizenéves koromban történt az eset. Naponta elmentem az ékszerbolt előtt, annyira magával ragadott a kirakatban látott amulett. Egy idő után már teljesen hozzászoktam, hogy ott van, megnyugvást, békét hozott a napi rituálé számomra, amikor elmentem megnézni a tárgyat. De egy nap eltűnt onnan és én kétségbe estem. Lélekszakadva rohantam haza édesanyámhoz. Elmeséltem neki az esetet és ő csak annyit mondott, hogy menjek vele. Szó nélkül követtem őt.
Édesanyám bement a bolt ajtaján, én a kirakat előtt megálltam és a kis tárgy hűlt helyét bámultam meredten. Olyan sokat vártam, hogy szinte már éreztem, ahogy gyökeret növeszt a lábam. Anya egy idő után kilépett a bolt ajtaján, arcán diadalittas mosoly játszott, a kezében a hőn imádott amulett függött. Soha boldogabb nem voltam még, mint aznap. Ilyet még soha senki sem tett értem.
Azóta is, ahányszor csak gondom adódott, mindig arra a napra gondoltam és megnyugvást, békét leltem. Az amulettem, az én kis csodám boldogsággal töltött el, de legfőképp édesanyám emléke, akit a szívembe zártam örök időkre, bár már régen távozott ebből a világból.
Most is erre támaszkodtam a bajban, örök gyógyír számomra anyám gyönyörű emléke.
Óráknak tűnő hosszú idő után lezárva magamban a múltat és új erőre nyerve a mobilom után nyúltam, hogy megnézzem, mennyi a pontos idő.
14:32
Pont megfelelő az idő arra, hogy végre új irányt vegyen az életem, és hogy magam mögött hagyjam a szomorúságomat...
Így hát eltettem a könyvet, amit ki sem nyitottam és felkeltem ültő helyemből. Még pár pillanatig hagytam beleveszni magamat a tenger fodrozódó, örvénylő mozgásába, aztán hátat fordítottam.
Hátat fordítottam, de nem csak a tengernek, nem csak a szomorúságnak, de Tamásnak is, örök időkre.
Mert nem szeretett engem, nem érdemelt meg, nem voltunk egymáshoz tartozóak, bár sokáig azt képzeltem. De vége.
Mért szenvedjek, sírjak egy olyan férfi után, aki nem nekünk lett rendelve társul? Tudtam jól, hogy eljön majd a nap, amikor végre Őt tudhatom magam mellett, az oldalamon, mellette kelhetek majd fel reggelente, vele fekhetek majd le este.
Vártam már a napot, hogy végre megismerhessem azt az embert, aki számomra a legcsodálatosabb férfi lesz a világon.
2014. 08. 24.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-17 19:24:35

válasz Finta Kata (2014-10-17 18:11:54) üzenetére
Kedves Kata!
Köszönöm, hogy itt jártál, és hogy véleményeztél. Át fogom olvasni újra és megpróbálom csiszolgatni.
Jolcsi
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-17 19:20:25

válasz sankaszka (2014-10-17 14:13:33) üzenetére
Kedves Sankaszka!
Köszönöm szépen, hogy kiálltál mellettem. Tudom, hogy nem tökéletesek az írásaim, de azért annyira nem tartom rossznak, mint ahogy Istefan lefestette.
Örülök, hogy legalább neked tetszik az írásom, már volt értelme megírni.
Hatalmas nagy köszönettel
Jolcsi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2014-10-17 18:11:54

Kedves Jolcsi!
Olvastam szomorúságod történetét. Egy fiatalnak nehéz átélni azt, ha elhagyja őt, akiben bízott, akit szeretett, s azt hitte, hogy ezt viszonozzák. Mondom, nehéz átélni még akkor is, hogy jó, ha megszűnt a kapcsolat most, amíg nem késő... Sokkal jobb, hogy most megtudni: nem Ő az igazi, aki eddig csak színlelte, hogy szeret.
Írásod végén azonban már látszik, hogy megnyugodtál. Sok csalódás éri az embert élete során, meg kell tanulni, hogy nem minden tart örökké, s nem kell sokáig bánkódni a csalódásokon, mert ami elmúlt, az nincs többé, azon kár epekedni.
Ez fontos a kellemetlenségek túléléséhez.
Mivel alkotásodra igazán nem lehet egyszerűen kimondani, hogy rossz. Azonban ha még néhányszor átolvastad volna, Te is tudtál volna jobbat előadni. Néhány apró hiba is található benne, ha többször átolvasnád az anyagot, akkor azt magad is észrevennéd.
S javaslom, hogy ezt szívleld meg.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
443
Időpont: 2014-10-17 14:13:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Istefan (2014-10-12 13:57:19) üzenetére
Kedves István[ISTEFAN],engedd meg,hogy közbeszóljak a "nagyképű"szívtelen"kiégett"lelkű kritikaidhoz.Szegyelheted magad,hogy alkotóművésznek érzed magad,mindazok után ,ahogy "csípős"gúnnyal letoltad egy alkotótársunk. Jelzem újra,ha nem tetszik ne olvasd a romantikus alkotásokat,olvass&alkoss;EDGAR ALLAN POE,vagy STEPHEN KING,az olyan kiégett&szívtelen alkotóknak,amilyen TE vagy az tutti bejön.ÄLL THE BEST"from U.S.A.
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-13 06:44:40

válasz Istefan (2014-10-12 23:39:42) üzenetére
Szerintem kezdesz túlzásokba esni, nem tetszik neked, elmondtad a véleményedet és kész. Nekem is vannak olyan történetek, amik nem tetszenek, de tudom, hogy másnak igen, így nem húzom le a semmibe. Nem felelhetek meg mindenkinek, mint ahogy te sem. Ez tény..
Jolcsi
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1655
Időpont: 2014-10-12 23:39:42

Egy műnek van értéke! Egy fogalmazást nem lehet műnek minősíteni!
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-12 22:08:00

válasz Istefan (2014-10-12 13:57:19) üzenetére
Kedves Istefan!
Köszönöm, hogy elolvastad a művemet. Természetesen elfogadom a véleményedet, de amit te leszólsz, az másnak tetszik. Nem felelhetek meg mindenkinek. Van, akinek tetszenek az írásaim és én nekik írok. Nem az a célom, hogy népszerű legyek, hanem az, hogy valakinek tetszen az, amit nyújtani tudok.
Jolcsi
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1655
Időpont: 2014-10-12 13:57:19

Szerintem kedves Jolcsi próbálj meg másképp fogalmazni. Nagyon egyhangú az egész, sokat beszélsz keveset mondasz, és sokat ismételgeted a "nem" mondanivalódat. Az ilyen szirupos témák nem menők manapság, mindenkinek tele van a gatyája vele. István
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-10-11 23:05:36

Kedves Sankaszka!
Köszönöm a véleményedet. Sokat jelentett számomra, főleg, hogy olyan időket élek, amikor elgondolkodtam azon, hogy van-e értelme az írással foglalkoznom. Szeretem csinálni, de nehéz, ezt biztosan te is jól tudod.
Jolcsi
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
443
Időpont: 2014-10-11 09:23:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Jolcsi.Nagyon tetszett,szívből gratulálok az alkotásodhoz!Imádom a TENGERT&Mindent ami mediterrán vidékre sugall...Kívánom,hogy meg sok ilyen szép alkotásod születhessen,a közeljövőben is;szeretettel&tisztelttel;SANKASZKA.a messzi távolból

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel Három lány 14. címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)