HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 35

Tagok összesen: 1916

Írás összesen: 51265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2021-03-02 19:59:26

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / mese
Szerző: KalinaFeltöltés dátuma: 2014-10-12

Muki, a gyugyómanó

Muki sok-sok évvel ezelőtt, egy diófa lábánál látta meg a napvilágot, ahogy az már a gyugyómanóknál lenni szokott, de azt akkor még senki sem gondolta volna róla, hogy egy napon majd olyat tesz, ami fajtája történelmében példátlan: barátságot köt egy emberrel.

A gyugyómanókról manapság már senki sem beszél, pedig egykor a honfoglaló magyarok a róluk szóló legendák miatt nevezték el a diófát gyugynak, és ez a babonás tisztelet vezette őket arra, hogy ugyanezt a nevet adják annak a falunak, amely a mai Balatonboglártól alig tíz kilométerre fekszik.

Ezek a pöttömnyi lények voltaképpen a diófák gyermekei; a sűrű erdők, amelyek a környező dombokat borítják, egykor több száz, sőt, talán több ezer gyugyómanónak adtak otthont. Hogy hogyan kerültek a diók belsejébe, azt senki sem tudja, annyi mindenesetre bizonyos, hogy születésükig a kemény csonthéjak oltalmában fejlődnek, szép lassan elmajszolva a dióbelet, és amikor már túl szűk nekik odabent, szétpattan a héj, és a fák susogó levelein átszűrődő napsugár füröszti őket életükben először. Minden termésben két gyugyómanó növekszik, egy fiú és egy lány, akik a fél dióhéjakat a születésük után is a hátukon cipelik, ettől aztán úgy néznek ki, mint holmi teknősbékák, csak éppenséggel manóarcuk és testük van.

Mukit úgy nevelték, hogy ne nagyon bízzon az emberekben, mert kiszámíthatatlan népség - ezek után természetesen mi sem érdekelte őt jobban, mint az emberek.
- Ha meglátnak, véged!- fenyegetőzött vékony, bütykös ujját égnek emelve Kobak apó, a legvénebb közülük, és ezzel valamennyire el is bátortalanította Mukit, aki szó szerint vette az öreg szavait, míg aztán egy napon a fülébe jutott, hogy lakik a faluban egy kisfiú, aki nem lát. Először nem is akarta elhinni, hogy ilyen megtörténhet valakivel, hogy még a legborúsabb éjszakánál is mélyebb sötétséget lásson ott, ahol pedig ezer színnel és formával vibrál az élet, ezért elhatározta, hogy majd ő megnézi magának ezt az embergyereket.
- Van itt valaki? - kérdezte egyből a kisfiú, amikor Muki átugrott a diófa ágáról az ablakpárkányra, majd onnan a padlóra - Hallom, hogy dobbant valakinek a lába! Ki az?

Muki igencsak elcsodálkozott, mert a népe mindig azt hajtogatatta, hogy velük ellentétben a kerekfülűeknek nagyon rossz a hallása ("Mit gondoltál, édes fiam, honnan ered a mondás, hogy hegyezd a füled?!" - mutogatott hevesen Kobak apó saját hegyes kis füleire egy alkalommal); és erre eddig még nem is cáfolt rá senki, az ő léptei pedig egyébként is jóformán nesztelenek voltak.
- Muki vagyok - felelte a gyugyómanó, kíváncsian fürkészve a kisfiú távolba révedő szemeit, aztán hozzátette:
- Gyerek vagyok, mint te, de nem mondhatod el egy léleknek sem, hogy itt vagyok, mert ha meglátnak, akkor végem!
- Itt ugyan nem lát meg téged senki - dünnyögte válaszul a fiúcska, és a hangja olyan bánatosan csengett, hogy Mukinak belesajdult a szíve - Engem Bencének hívnak. Ha nem árullak el, leszel a barátom?

Attól a naptól kezdve a gyugyómanó minden este meglátogatta Bencét, bár hogy micsoda ő valójában, azt sosem árulta el neki. A kisfiú elmagyarázta Mukinak, hogy vakon született, így aztán valóban nem látott még semmit nemhogy a világból, de a saját szülőfalujából sem: sem a dombokat, sem a különösen tiszta égboltot cifrázó csillagokat, sem a kerek erdőket; még amikor a közeli Balaton vizében mártózott is meg, akkor is csak a bőrén érezte a nyaldosó hullámokat. A gyugyómanó komoly arccal hallgatta őt, és egyre csak törte a fejét...

Aztán egyszer csak elmaradtak Muki látogatásai. Hosszú hetek teltek el, de a kis gyugyómanónak nyoma sem volt, és ez Bencének nagyon rosszul esett; meg is orrolt a barátjára, ezért aztán amikor egy éjjel Muki mégiscsak kopogott az ablakán, különösen mogorva volt vele:
- Menj innen! - vetette oda durván - Nem akarok veled beszélgetni!
- Pedig ha látnád, hogy mit hoztam neked! - lelkendezett a manó, de erre Bence még inkább dühbe gurult.
- Tudod jól, hogy nem látok semmit! - sziszegte haragosan - Tűnj el!
- Hát majd fogsz - felelte gyengéden Muki, és szeretettel nézett a kisfiúra.
Bencének fogalma sem volt róla, hogy merre járt, és mi mindenen ment keresztül az elmúlt hetekben kis barátja: olyan messzire ment Gyugytól, mint még senki őelőtte a gyugyómanók közül; hol madárháton, hol vakondokok sötét járataiban haladt, hogy eljusson a gesztenyetündérek földjére, akiknek legendás erejű gyógyfőzeteik vannak...
- Miről beszélsz? - kérdezte gyanakvóan Bence, de a hangja már nem tűnt olyan dühösnek.
- Tartsd a kezed! - kérte Muki, majd egy könnyed szökkenéssel ott termett a kisfiú tenyerében. Egész testében reszketett, mert tudta, hogy neki most vége lesz, hiszen Bence meg fogja látni, de hát ő már annyi mindent látott és megélt, a barátja pedig születésétől fogva be van zárva abba az ijesztő sötétségbe...
- Na! - nyögte bosszúsan Bence, ahogy Muki a szemébe spriccelt valamit, ami iszonyatosan viszketett. Hála a hátán lévő dióhéjnak, a gyugyómanó szinte meg sem érezte, ahogy leesett, amint Bence a szemeihez kapta két kezét, és csak dörzsölte, dörzsölte őket...
- Mi ez?... Te jóságos ég, én... Én...

Muki csak vigyorgott szomorúan, és várta, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, de nem történt semmi, ellenben Bence sírva borult a földre, és a kezébe kapta őt:
- Látlak téged, barátom! Látlak!
Bizony, volt mit megmagyaráznia Mukinak - először is meg kellett értetnie Bencével, hogy az nem szokványos dolog, hogy valaki ilyen picike, mint ő, hanem azért van így, mert ő egy gyugyómanó, akit senki emberfia nem látott még, és ezért továbbra sem szabad, hogy Bence bárkinek is megemlítse a barátságukat. Bánta is ő, hiszen neki minden más is annyira új és mesébe illő volt, mint maga a gyugyómanó!

Gyugy azóta ismét búcsújáró hely, mint hajdanán, amikor harangot hozott neki az eső; mert máig sem érti senki, hogyan eshetett meg akkora csoda egy egyszerű kisfiúval, hogy mire megvirradt, a szemei elől is eltűnt az éjszaka.

Magyar mese pályázat 2011, Gyugy

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) A táncoló című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A rozsdafarkú című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Afanaszij Fet: Eljöttem köszöntésedre... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kirándulás 3. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (4/8) című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

C E Shepherd alkotást töltött fel Té mint Tündér (tudományos cikk) címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Utolsó napokra című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Imádság (helyett) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (8/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (6/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (5/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 01. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Mezőaranytáncolt ébredés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pilinke és Motzsa királyfi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Ábránd című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszváró című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Čezare Paveze: Doći će smrt i imaće tvoje oči című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Örök szerelem című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Nőnap című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) utunk kószáló álmodozás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)