HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44946

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen

Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-10-14

A majom farka, a misszionárius feneke VIII/8.

A nagymama szerepkörében több gyereket is kipróbáltak, de egyik sem volt az igazi. Nevetésbe fulladt például, amikor a kis Erika húzta a fejére szegény jó nagyi főkötőjét, nyakig beleesett, vagy amikor Tamás, mutáló kamaszhangon megszólalt a vaskeretes okuláré mögül: gyere be lelkem, Piroskám.
A gyerekek végül rábeszélték Ethelt, hogy legyen ő a nagymama.
-Te vagy a legöregebb - mondta az egyik kislány, te már tényleg olyan vén vagy, mint az országút!
-Úgy van, úgy van -zsibongtak a többiek - legyen ő!
-Tényleg olyan öreg lennék? - lepődött meg Ethel.
-Persze - bíztatta valaki együtt érző hangon. -Te már 17 éves vagy! Az én anyukámnak 17 éves korában már három gyereke volt!
Ez az érv hatott, Ethel nevetve beadta a derekát.
-Jól van na! Ne nyüstöljetek mán! Elvállalom!

Erika lett a kis Piroska, Tamás a farkas, s a többi szerep is el lett osztva szépen. A vadász bácsi Pedro lett, az egyetlen felnőtt és kívülálló, elég nagy hasa volt hozzá, ez adta a döntő lökést a felkéréshez. Nagy rábeszélésre elvállalta. Mindez hadititok volt, csak az előadáson derülhetett ki.
Nem volt egyszerű feladat a kíváncsiskodókat távol tartani a próbáktól, Ethel legöngyöltette a ponyvákat a közösségi épület oldalfalain, s a nagyfiúk közül őröket állított a bejárathoz, azzal az utasítással, hogy az illetékteleneket zavarják el.
Ebből időnként konfliktusok támadtak, még verekedés is volt egy alkalommal.
Egyszer, amikor Tamás, és egy másik fiú állt őrt a bejáratban, a telepi gyerekek közül néhányan odasündörögtek, mintha éppen csak arra járnánk.
Szóba elegyedtek az őrökkel, megpróbáltak jópofizni, hátha beleshetnek.
-Mit mívelsz hülyegyerek? - kérdezte az egyik fiú Tamástól, aki zsebre dugott kézzel, hátát az ajtófélfának vetve a küszöbön ácsorgott. -Rejszolsz? Egy sima egy fordított?
-Tűnés innen tökfilkó - szűrte oda a szót Tamás a fogán keresztül.
A másik röhögött, nem tágított.
-Vagy zsebhokizol? Mi az eredmény?
Tamás hirtelen haragú emberke volt, vad ősök forró vére zajlott az ereiben. A szembenálló, kötözködő, szemtelen-képű fiút, név szerint Ádámot, különben sem szívlelte, voltak köztük már korábban is összetűzések. A telepi gyerekek, és az erdei gyerekek, Ethel gyerekei között a kezdet kezdetétől megvolt a feszültség, kölcsönösen féltékenyek voltak egymásra, állandó bandaháborúk zajlottak közöttük, melyekről a felnőttek nem sokat tudtak. Ethel ezekbe nem avatkozott bele, hagyta, hadd verekedjenek, hadd bandázzanak. Valamivel nekik is le kell vezetniük a feszültséget, gondolta talán.
No, elég az hozzá, hogy amint a csúfolódó szavak elhangzottak, Tamás már neki is ugrott Ádámnak. Nem kérdezett semmit, nem szólt egy árva büdös szót se, csak elkezdte teljes erőből csépelni. Ádám nagy és erős fiú volt, fél fejjel magasabb, s erősebb is tán Tamásnál, de az erdei kölök vadsága elsöpörte, mint az árvíz, esős évszakban az igarape vízi-útjait. Tamás gáncsot vetett neki, a földre teperte, aztán hadd szóljon két kézzel. A telepi gyerekek ezt látva rávetették magukat a másik őrre. Csatakiáltások hallatszottak, vad acsarkodás támadt. Ethel és az erdei gyerekek a lármára kitódultak az udvarra, s futva jöttek a kunyhók felől a telepiek is. Szempillantás sem kellett hozzá, s huj, már egymás nyakában volt a két tábor! Olyan csatát még nem látott Delohi! Ethel összefont karokkal állt a sátorponyva előtt, úgy tűnt tetszésére van a látvány. Julianna sápítozása térítette magához, a nővér, rengő keblekkel, hadonászva, kiabálva közeledett a vizes, tocsogós udvaron.
-Mi folyik itt - fordult Ethelhez lihegve.
A lány ajkán szemérmes mosoly játszott, nem válaszolt.
Na ez már sok volt a szentéletű nővérnek. Magából kikelve kezdett ordítani:
-Azonnal hagyjátok abba! Nem hallottátok?!
Foganatja nem volt szavainak. A küzdők ütötték verték egymást, sokan már a földön voltak, ellenfelük a hasukon térdelt.
Julianna elképedve pillantott Ethelre.
-Kislányom, te ezt hagyod? Hívd vissza a kölkeidet, mert különben...
Elakadt, nem tudta megmondani, mi lesz különben.
Ethel jól szórakozott. Hol a csatát nézte, hol Julianna begyulladt ábrázatát. Miután kedvére kiélvezte a jelenetet, két úját a szájába dugva éleset füttyentett. A füttyszó, lám, csodát tett, az erdei gyerekek otthagyták ellenfeleiket, s futva indultak vissza a közösségi épület elé. Tépetten, elszakadt ruhában arcukon, végtagjaikon karmolt, harapott sebekkel, vérezve, lihegve állták körbe a kis tanárnőt.
-Mi van - bökte oda Tamás - mit akarsz!
A lány komolyságot igazított arcvonásaira.
-Elég ebből - mondta szigorúan. -Menjetek a szállásotokra, mosdjatok meg, hozzátok rendbe a ruházatotokat. Ha kész vagytok, itt találkozunk újra. Megértettétek?

Még jóval a bemutató előtt történt, egy nappal azt követően, hogy Antonio elbocsátotta a szolgálatból Kaébét.
Neyomi vágott át az udvaron a konyha felől, a paplak felé. Odaérve erőteljesen dörömbölni kezdett az ajtón, mert ugyanis az zárva volt, a kilincs lenyomására nem engedett.
-Ki az? - hallatszott belülről egy bosszús hang.
-Ki a fene lenne! - mérgelődött odakinn az irodista. - A bagdadi kalifa...
Antonio megismerte a nő hangját. Az ajtóhoz csoroszkált lyukas posztó-papucsában, kiakasztotta a riglit.
-Mit akar?
-Szeretnék magával beszélni.
-Miről?
Neyomi, mint egy tank nyomakodott befele, izzadtságszagú nagy testével egyre beljebb szorította Antoniot.
-Feltétlenül muszáj? Nem érek rá, dolgom van! -próbált hárítani a pap.
-Igen, feltétlenül!
Antonio megadta magát. A nő arca feldúlt volt, ki volt magából kelve. Biztos történt valami súlyos.
-Mondja akkor!
-Miért dobta ki Kaébét?
Csípőre tett kézzel állt a kis szoba közepén, szemei villámlottak.
-Tessék?
-Jól hallotta! Mit követett el szegény? Tudja, hogy sír, rí, azóta?
-Sírjon. -A pap megvonta a vállát. -Nem érdekel. Kidobtam, mert...mert...semmi köze hozzá! Menjen innen, hagyjon dolgozni.
Odamutatott az asztalra, ahol halomban álltak a könyvek és a kéziratok. -Lássa?
Ha Juliannával beszélt volna, vagy dr Voghttal, így mondta volna: "látja". De a többiekkel úgy beszélt, ahogy szokásban volt. Már rég letett arról, hogy a szép beszédre megtanítsa őket.
Neyomi nem mozdult. Az arca, a szeme olyasmit fejezett ki, amit a pap magában a vihar előtti csönd előjelének nevezett, kis képzavarral. Néhányszor átélte már Neyomi hisztijét, a háta közepére se kívánta.
-Hanyag volt, lusta, trehány - dünnyögte kissé békülékenyebb hangon. -És állandóan járt a szája. Ezért határoztam így
-Neyomi arckifejezése nem változott. A pap beadta a derekát. Magának se vallotta be, félt egy kicsit Neyomitól. Az egyetlen ember volt Delohiban, akitől még ő is tartott.
-Na jó. Olyasmiket mondott...erkölcstelen dolgokat...hogy miket szokott művelni a férfiakkal...ocsmány, perverz dolgokat....azt mondta....hogy...én....hogy ő....
-Micsoda?
Neyomi kővé vált vonásai egy csapásra felengedtek, széles arca jókedvre derült. Hatalmas nevetés rázkódtatta meg drabális felsőtestét.
-Ha, ha, ha atya, ne mondja! Azt mesélte magának is, hogy leszo...bocsánat, hogy leizélte Pablot? S hogy magát nem fogja, hiába is reménykedik?
Röhögött, a szemét törölgette.
Antonio egy hideg jégszobrot próbált utánozni. Neyomi nyers közvetlensége ezúttal minden határon túlment. Mutatnia kellett, hogy mennyire távol van ezektől a dolgoktól. Hogy egyáltalán nem érdekli, lepereg róla
A nő már csuklott is.
-Ha, ha, ha, hukk. Bocsánat! -Megpróbálta összeszedni magát.
-Atya, ebből egy szó sem igaz! Kaébe egy rendes, aranyos, istenfélő kislány, esze ágába se jut, hogy ilyesmiket csináljon. Egyetlen hibája van csak ennek e gyereknek, úgy hazudik, mint a vízfolyás! Szerintem nincs olyan férfi a misszión, akinek ne adta volna elő a kis idióta rablómeséjét!
Összefonta két karját rengő keblei alatt. Még mindig nevetett, de már fegyelmezte magát.
-Kaébe összevissza locsog minden butaságot szerelmi kalandjairól. Túl élénk a fantáziája. De mindenki tudja róla, hogy közbe azír pedig megközelíthetetlen, a fiúk sokszor panaszkodtak nekem, hogy hoppon maradtak! Kérem, atya, ha csak ez a baj, ne büntesse, vegye vissza!
-Nem - mondta Antonio. -Ennek egyszer- s mindenkorra vége.
-Kérem!
A pap ránézett a nőre. 15 éve voltak együtt a misszión. Ők voltak az elsők itt. Még a gondolatait is ismerték egymásnak. Nem akarta, hogy Neyomi megsejtse: férfiúi hiúságában sértette meg őt Kaébe.
-Jó, legyen. Majd átgondolom.
-Köszönöm atya.
-Szívesen, nincs mit. Isten áldja.
-Dicsértessék a Jézus Krisztus.
Valahogy, valahogy azonban úgy alakult, hogy abban a rövid kis időben, ami még hátra volt nekik Delohban, nem került rá sor.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 4

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-03-06 08:01:06

válasz black eagle (2017-03-06 07:51:00) üzenetére
Kedves Sas! Ha volt is "nyelvezetváltás" nem volt szándékos! Én észre se vettem volna! :) Köszönöm, h itt vagy, várlak vissza! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
866
Időpont: 2017-03-06 07:51:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, Bödön!

Talán a nyári szüneted hatása - mert a h.sz.-eket is olvasom néha -, talán szándékod volt vele, de ebben a részben mintha változott volna a nyelvezet. S nem csupán a bandázó kölkök szlengjében tűnik ez elő, de az események leírásában is.
A nagy bunyó felüdítő része volt ennek a szakasznak - mi is ilyenek voltunk anno -; csak azt sajnáltam, hogy Ethel nem vetette bele magát a küzdelembe. Elképzeltem, amint ő, a "legöregebb", fülénél fogva szedi le a saját gyerekeiről az ellencsapat fenegyerekeit. De kétségtelen, hogy a füttyentős - tekintélyelvet ábrázoló - megoldás is hatásos volt.
Jó rész volt, felüdítő.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-11-03 16:29:18

Várlak, Eferesz! Üdv. én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2278
Időpont: 2014-11-03 12:13:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Haladok tovább!
Szép napot!
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
337
Időpont: 2014-10-27 17:41:50

a felhasználó által leadott szavazat: *
OKAY.MINDEN JÓT&KELLEMES HALLOWEEN ÜNNEPSÉGET&TOVÁBBI SZÉP ALKOTÁSOKAT,MINDANNYIUNKNAK...VIVA LIBERTAD
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-10-20 19:26:03

válasz sankaszka (2014-10-20 17:02:31) üzenetére
Szerbusz ödön! szeretettel and tisztelettel, hogy a legvégén ki hová, mit visz, azt nem lehet tudni. Azzal nincs is semmi baj, ha te ödön, úgy véled, h az igaz szeretetet. Lelked rajta. Mindenki azt hisz, amit akar. Én csak a dolog ilyetén való megjelenítését tartottam/tartom röhejesnek, giccsesnek, bugyutának. Ennyi. De nincs harag tisztelettel and (or) szeretettel. én
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
337
Időpont: 2014-10-20 17:02:31

a felhasználó által leadott szavazat: *
Elnézést;tisztelettel&emberi szeretettel;kedves ÖDÖN,de az idézet ,amit említesz;nem is blődség,mert ;van ilyen,hidd el;mindannyian,a legvégén,úgyis,csak az igaz szeretet visszük,mindent mást elfeledünk&itt hagyunk...Minden jót&további kellemes alkotást.Tisztelettel&szeretettel;SANKASZKA
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-10-18 08:48:27

válasz sankaszka (2014-10-17 14:24:47) üzenetére
Szia! Még ezer szerencse, h egyedül vagy ezzel a véleményeddel, különben komolyan el kellene gondolkodnom, hogy az "alvilági" megfogalmazások helyett, ilyeneket írjak: "Tudom,hogy tudod, mindent itt hagyunk egy hajnalon,csak szívünkből felszálló lelkünk viszi magával igaz szeretetünk" (Idézet Nyugalom a parton című 9 és fél-soros "művedből". A szívből felszálló lélek, ami igazi szeretetünket viszi magával, olyan csodás költői kép, h párját ritkítja. Vagy iszonyatos blődség?)
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
337
Időpont: 2014-10-17 14:24:47

a felhasználó által leadott szavazat: *
Szeretettel&tisztelettel;nem kritikának szánom,de saját véleményem;csupa alvilági szófordulat,egyszerűen rettenetes...HI,HI,HI...Milyen érzés,ilyenekrol alkotni?
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-10-16 18:00:14

Szia Zsu! Köszönöm, s igyekszem majd a folytatással, de egyelőre nem tudok írni: egyszerűen nincs rá időm! De megoldom, mindenképpen! Üdvözlettel: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-10-16 15:50:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Kellemes az eleje,együtt nevettem a gyerekekkel.
A későbbi "vihar" leírása is nagyon tetszett.
Érdeklődve várom a folytatást.
Szeretettel olvastalak:Zsu

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Élekvesztő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fecnikre dörzsöltem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Az írás nekem című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Ki valakit címmel a várólistára

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Ha olvasod verseimet című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Vándorló világ2 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Emlékvölgyem című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Korabeli történetek - l/19 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Nem könyörgök én senkinek című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Hárman az asztalnál című alkotáshoz

Delory Nadin alkotást töltött fel Az írás nekem címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)