Meghaltam az éjjel de el nem temettek
Elébe állok a halottas menetnek :

Itt most megállanék csak egy pillantásra
Hadd nézzek még egyszer a szülői házra

Itt is időzzünk el ebben a kis parkban
A szerelem járt itt rég emberi alakban...

Ne menjünk még tovább, megvár a temető
Ád még egy kis időt nekem a Teremtő

Hadd érezzem kicsit a napsütötte tájat
Ilyen szépet szemem többé már nem láthat

S most egy pillanatra álljatok meg itten
Ez volt az a templom amiben még hittem

Álljatok meg végleg, még el nem temetnek:
Azok jöjjenek csak akik még szeretnek.

Azok vigyenek el utolsó utamra
Kik nem gondolnak majd dícstelen múltamra

Azok kik szeretnek s gondolnak majd reám
Álmodják álmomat minden szent éjszakán.