Nem Tudok Betelni

A szerelem ködfátylat von a szemem elé,
S e fátyol mögül, örökké te lépsz elém!
Karjaid, ölelésre tárva, ajkaddal, csókjaimra várva,
Szívemet szenvedély, vad vihara járja!

Amikor hozzám érsz, karomba zárlak,
Ölellek, csókollak, szívem tele vággyal!
Magamhoz szorítlak, őrült szenvedéllyel,
Így ölelnélek, örökké, míg élek!

Szorítlak magamhoz, el nem engedlek,
Csókolom a szádat, vágyva, önfeledten!
Beleszédül elmém, tán már nem is itt vagyok,
A gyönyörök kertjéből a nap ránk ragyog!

Vágyunk, ha teljesül, pihegésed hallom,
Fejem, lágy kebleid, halmaira hajtom!
Úgy hallgatom csendben, szíved dobogását,
Lassan lassuló, zakatolását!

Lágyan felemelem, izzadó homlokom,
Testedet, apró, csókokkal halmozom!
Így folytatom addig, míg vágyunk újra éled,
Hisz nem tudok betelni, veled, míg élek!