Ha kergetnek az ábrándok érzelemről érzelemre
Nem tudod eldönteni szerelem vagy szeret-e
Nézz lelkedbe mélyen, nyisd fel a sebeket
Majd nézz annak a szemébe ki elrabolta szívedet

Nézz szemébe és láss meg ott minden apró titkot
Csitíts el fejedben minden zümmögő gondolatot
Hisz az csak tévútra vihet, érezd meg mit egykoron
Mikor egymáshoz ért először remegő karotok

Összeért, fonódott és a vágy mit sem csillapszik
Mert minden nap emlékképek ezreivel táplálkozik
Etet és szomorít, gyümölcse éberen alszik
Egy baj van, sosem ereszt, gondolatod rajta kalandozik

Rajta jár, mert a hiánya, mint az égő tűz, perzselő
Világ dűlik össze benned, ha pók magányt, csendet sző
Könny szökik a szemedbe, ha nem láthatod őt
Mert fülébe súgnád megannyiszor: ő kell csakis ő

S egy szó melytől megremegsz, ha kedvesed mondja:
Finnül írom, de biztos érteni fogod: minä olen rakaastan sinua!