HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46252

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: zsarátnokFeltöltés dátuma: 2014-10-23

Az alkati meghatározottságról

Ki, milyennek születik, valójában olyan marad. Ezt az elsőre sommásnak tűnő megállapítást többé-kevésbé igaznak fogadhatjuk el. Alkati meghatározottságunk születésünktől, egészen halálunkig alakítja sorsunkat. Persze, kezdetben még "gyúrhatóak" vagyunk, mert nem mindegy milyen ingerek érnek bennünket, mennyire óvnak szüleink, vagy éppen mennyi szabadságot biztosítanak számunkra. Ha az úgynevezett "széltől is óvott" kategóriába tartozunk, és ebben az irányban genetikusan is "kódolva" vagyunk, szinte biztos, hogy nehéz dolgunk lesz létünk későbbi szakaszaiban. Közhely, hogy egy bizonyos életkor után, jelentős mértékben már nem tudjuk befolyásolni jellemünket, csak finomhangolásra, némi korrekcióra van lehetőségünk.

A legtöbb ember egész életében szerepet kényszerül játszani, mert nem ismeri fel létezésének legfőbb motivációit. Nem tudja meghatározni magát. Egy ideális énképet alakít ki, mely általában teljesen eltér a valós egyéniségtől. Ha ezt az anomáliát időben észreveszi, lehetősége nyílhat a tartós lelki békesség elérésére, ha nem, egész életében boldogtalan lesz. Fontos tehát, hogy különbséget tudjunk tenni az ideális én és a reális én között. Ideális énünk nem létezik. Egy elképzelt valóság elképzelt szereplője csupán, a külvilág számára ismeretlen marad. Ideális énünket felruházzuk olyan tulajdonságokkal, melyek meglétét elengedhetetlennek tartjuk. Az ideális én alapvetően győztes típus, még akkor is, ha a siker nem a mában, hanem csak egy feltételezett jövőben realizálódik. Sok ember számára, a sorozatosan elszenvedett kudarcokat csak egy ilyen, reálisan létezőnek hitt, azonban, még ki nem bontakozott, erős én-alak megléte teszi elviselhetővé. A szunnyadó, harcos individuum, a végül is győztes ideális én lelki kábítószerként funkcionál, mert reális énünk azonosul vele. A kérdés az, mikor ismerjük fel e két én-tudat párhuzamos létezését, vagyis mikor döbbenünk rá, kik szeretnénk lenni (ideális én), és ehhez képest kik vagyunk (reális én).

Önmagunk megismerésének fontosságáról van tehát szó, amely nem egyszerű feladat. Ha már ráébredtünk személyiségünk valós tulajdonságaira, megtudjuk azt is, kik nem lehetünk sohasem. Ennek elfogadása döntő jelentőséggel bír egy ember életében. A velünk született és gyermekkorunkban szerzett készségek, motivációk, félelmek előre megtervezik sorsunkat. Bármihez kezdünk, bármit teszünk csakis alkatilag meghatározott módon leszünk rá képesek. A korrekció lehetősége minimális, az ideális én kismértékben közelíthető csak meg, elérni pedig lehetetlen. Alkati meghatározottságunk tudatában felismert reális énünket, először is el kell fogadnunk. Az elfogadást jó esetben a megbékélés követi, majd pedig a belenyugvás. Bölcs az az ember, aki ezeken a stációkon átjutva, lehetőségei újraértelmezéséhez tud kezdeni.

Az ideális én, azonban továbbra sem elvetendő, nem száműzendő ábránd, hanem egyfajta tájékozódási pont. Tartalmazza mindazokat a célokat, értékeket, melyek elérésére reális énünk megtapasztalása után is éppúgy vágyunk. Azt hiszem, hogy az egészséges lélek, valójában sohasem tud lemondani ideális énünk megvalósításáról. Az alkati meghatározottság tehát, bár létezik, mégis állandóan harcolni fogunk ellene. Az elfogadás, a megbékélés, illetve a belenyugvás, épp ezért mindig rövidtávú marad, mert időről-időre, végzetszerűen fellázadunk saját magunk ellen. Egyszerűen szükségünk van erre a lázadásra. Nem létezhetünk enélkül. Ez életösztönünk spirituális megnyilvánulása. Jellemünk ugyanúgy, ösztönösen harcol a kisszerűség ellen, mint ahogyan testünk küzd a betegségekkel. Hiába ismerjük fel tehát gyengeségeinket, korlátainkat, folyamatosan protestálunk ellenük. Ez független életkortól, nemtől, társadalmi hovatartozástól, habitustól, egyáltalán bármitől. A reális én azonosulni akar az ideális énnel, mely, mint tudjuk, mindig elérhetetlen marad. Méltóságunkat csak akkor őrizhetjük meg, ha ez a belső küzdelem nem a külvilág előtt zajlik. Nincs értelme pózolni, szerepet játszani, mert a lepel lehulltával óhatatlanul is nevetségessé válunk. A legerősebbnek akkor tűnünk, ha őszintén beszélünk hiányosságainkról. Ez az önismeret, valamint az önelfogadás legmagasabb foka. A reális én ekkor teljesedik ki, így tanuljuk meg becsülni magunkat, s majd ezáltal tisztelnek leginkább mások is.

2014.10.23.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak. II. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak-Angyalszárnyak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ars poetica helyett című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak angyalszárnyak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak-Angyalszárnyak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ars poetica helyett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Időzavar című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Cseresznyevirágzás című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VII című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak Angyalszárnyak V. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/6. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/5. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)