HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49065

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-10-27

Az igazság

- Te ne akard megmondani nekem, hogy mit csináljak! - fortyogtam kikelve magamból.
- Mért ne akarnám? - húzta gúnyos mosolyra a száját Tomi, az öcsém.
- Talán azért, mert egy kis mitugrász vagy. Mit képzelsz te egyáltalán magadról? - akadtam ki egyre inkább öcsém viselkedésén. Mivel idősebb voltam, úgy gondoltam, hogy minden tisztelet kijár nekem. Hisz én voltam az, aki vigyázott rá, amikor pici volt, jó párszor kikaptam a rosszcsont viselkedése miatt.
- Azt, hogy bármit tehetek, úgyse lesz bajom, mert te vagy az öregebb és minden balhét elviszel helyettem! - röhögött fel a kis kárörvendező.
- Hogy te mekkora egy... - kezdtem volna bele egy szép hosszú szitokáradatba, amikor anya belépett a konyhába, ahol épp a vitánkat folytattuk az asztal fölött és így szólt:
- Timi! Meg ne halljam, hogy csúnyán beszélsz az öcséddel! - mutatta fel fenyegetőnek ható mutatóujját. Sosem értettem, hogy mért teszik ezt a felnőttek. Talán meg kellene ijedjek egy ujjtól?
- De hát... - mentegetőztem volna, de anya nem engedte.
- Azt mondtam, ne! - tett pontot a vita végére.
Az én szemét kisöcsém pedig úgy döntött, hogy befejezte aznapra a reggelit, felállt, elsétálva mellettem azonban még odasúgta az újabb kis szurkálódását:
- Látod? Én megmondtam!
Majd mintha mi sem történt volna, egyszerűen továbbsétált.
Magamban puffogva elfogyasztottam a reggelim maradékát, bár már egyáltalán nem voltam éhes, aztán bevonszoltam magamat a szobámba, hogy szalonképessé varázsoljam magamat az iskolába.
Mikor kész lettem a táskámban a napszemcsim után kotorászva próbáltam megtalálni az utat a bejárati ajtó felé, az öcsém azonban pont akkor haladt el a szobám ajtaja előtt, amikor ki akartam lépni. Megvetően végigmért engem, majd egyszerűen csak ennyit mondott:
- Tipikus... És még ti kérdezitek, hogy miért ilyenek a pasik. Hogy gondolhatnának másra, ha így öltözködtök? - mutatott lenézően a ruhám irányába.
Meglepetten néztem végig magamon. Azt hittem, hogy valóban én voltam a hibás, és valamit elvétettem, amikor gondos válogatás után végül magamra húztam a kiválasztott ruhákat. Enyhén kivágott és testhez simuló halványbézs hosszított póló és fekete cicanaci.
Mit láthatott, amit én nem? - fogalmazódott meg bennem a gondolat. Mivel úgy döntöttem, hogy egyszerűen csak hülye az öcsém, és inkább figyelemre sem méltatom, mosolyogva léptem ki a szobám és a ház ajtaján is.
Teljesen más ember voltam az iskolában, mint aki otthon voltam. Az osztálytársaim, barátaim a legjobbat hozták ki belőlem. Ők úgy ismertek engem, ahogy az otthoniak nem, nekik több mindent elmondtam magamról, az életemről, mint bárki másnak. Hisz az ember a barátait ugyan megválogathatja, de a családját nem.
Mikor beléptem a suli ajtaján, a lányok, a barátnőim mosolyogva és némelyek irigykedve köszöntöttek. Népszerű voltam, a suli egyik kis üdvöskéje, és ez nagyon is tetszett nekem. Szerettek engem, felnéztek rám. Kinek ne lett volna ez az ínyére?
- Halihó! Puszika! - léptem oda Gabihoz, az egyik legjobb barátnőmhöz.
- Puszkó, nyuszi! - villantotta rám ezerwattos mosolyát. - Láttam az új közös képeteket Gergővel. Naaaaaagyon cuuuuki!
- Uhh, nekem mondod? Nagyon édi! - olvadoztam.
Gergő a soron következő pasijelölt volt, akivel a hétvégén egy nagyon szép délutánt töltöttünk együtt. Természetesen közös képek is készültek az eseményről, amik abban a pillanatban felkerültek a facebookra, amint hazaértem és beüzemeltem a gépemet.
- Na, élménybeszámolót, azonnal! - követelőztek a csajok, úgyhogy beszámoltam nekik a csodálatos délutánról. Az elbeszélés alatt velem együtt olvadoztak.
- Megütötted a főnyereményt! - rázták hitetlenül a fejüket.
- Az ám! Mekkora szerencse! - gúnyolódott Rita, az egyik osztálytársunk, aki nem állt be a Timi-imádók klubjába. És ezt most komolyan értettem, tényleg megalakították ezt a klubbot a rajongóim. Mint mondtam, népszerű voltam a sulimban.
- Csak nem irigykedsz? - vonta fel gúnyosan a szemöldökét Gabi.
- De, aaaannyira! - bólintott rá teljesen közömbösen Rita.
- Akkor meg mit ütöd olyanba az orrodat, amihez semmi közöd sincsen? - fakadt ki Betti.
- Talán akkor nem az egész osztály előtt kellene kibeszélnetek a szerelmi életeteket - hívta fel a lányok figyelmét a tényre Rita.
- Na, nem mondod, te kis stéberke! Majd pont úgy ugrálunk, ahogy te fütyülsz! - röhögött fel Gabi.
- Jobban tennétek. Akkor legalább lenne értelme is az életeteknek és nem csak az örökös idióta kérdések körül keringenének a gondolataitok. Ki lesz a következő pasim? Milyen rucit húzzak fel? Mi lesz, ha nem rajonganak értem többé? - változtatta nyávogósra a hangját Rita. - Ja, bocs, az utolsó nem illik ide, hisz meg se fordul a fejetekben, hogy totál lököttül viselkedtek.
- Mért te talán jobban? Minden gondolatod a suli és a tanulás körül kering, azt se tudod, mi az a szórakozás! - kontrázott rá Évi.
- Dehogynem tudom, csak emellett a jövőmre is gondolok, nem úgy, mint ti. Felvázolom nektek a várható jövőképeinket. Íme, a tiétek: tizennyolc éves korotokra már legalább egy gyereketek lesz, azt se fogjátok tudni, ki az apja és nem tudjátok majd, hogy mit kezdjetek az életetekkel, mert elcsesztétek és a jegyeitek is gyatrák voltak, úgyhogy esélyetek sincs arra, hogy kihúzzon titeket a csávából és esetleg egyetemre mehessetek. És íme, az enyém: a jó tanulmányi eredményemnek köszönhetően bekerülök majd egy neves egyetemre, dicsérettel végzek és a munkahelyek kapni fognak utánam, nemhogy én keressek munkát!
- Jesszus, és még te mondod, hogy mennyire beképzeltek vagyunk! - rázta meg hitetlenül a fejét Reni.
- Legalább reálisan látom az életet és nem úgy, mint ti. Tudjátok, a szépség mulandó. Nem fogtok örökké tizenhat évesek maradni. Az olyan pasik, akik csak a kinézetetek miatt szed fel titeket, nem fog veletek maradni örökké. Ellenben, aki a viselkedésetekbe, a belső értékeitekbe szeret bele, azt soha nem fogjátok elveszíteni. Rajtatok áll a döntés, hogy melyiket választjátok. A jó vagy a rossz utat.
- Hát én inkább maradok ennél az útnál, ha a másik út azt jelenti, hogy olyan leszek, mint te! - köpte ki gúnyosan Gabi.
- Lányok, elég legyen már! - unta meg a csajhisztit Peti.
- Neked aztán végképp nincs semmi közöd ehhez! - vágtam oda Petinek. Bármennyire is sértőnek kellett volna tartanom Rita szavait, inkább szórakoztattak engem. Hallgattam volna tovább, de ez a Peti mindig mindent elrontott.
- De van, mert előttünk csináljátok ezt az egész cirkuszt! - vágta rá Peti.
- Ja, és nem is szóltatok előre, hogy legalább valami popcornt beszerezhettünk volna - röhögött föl Gábor.
- Na, jó, ti maradjatok ki ebből. Majd mi elintézzük egymás között - próbáltam kizárni a témából a srácokat, de Peti nem hagyta magát.
- Nem fogjátok tudni lezárni, mert totál ellentétesen gondolkodtok.
- Valóban? - vontam fel a szemöldökömet gúnyosan. - Ennyire jól ismersz minket?
- Nem, egyáltalán nem ismerlek titeket. Sok igazság van abban, amit Rita mond, de nem jól tálalja nektek. Kevesebb önbizalom és gúny, több érzelem és empátia kellene - gondolkodott hangosan a srác.
- Ha azt gondolod, hogy te jobban csinálnád, akkor tessék, mond el nekik te! - adta át a terepet Rita Petinek.
- Rendben - bólintott rá a srác. - Igaza van Ritának, amikor azt mondja, hogy fontosabb lenne a tanulás, mint a pasizás. Abban is, amikor azt mondja, hogy egy olyan srácot fogtok csak tudni megtartani magatoknak, aki a belsőtökbe szeret bele, mint azt, aki csak a külsőtökbe. Mert a külső múlandó, a szépséggel együtt. Abban azonban téved, hogy neki milyen csodás és könnyű élete lehet, nektek meg milyen nehéz. Mert bennetek is megvan a változás lehetősége. Csak körül kellene nézzetek, fel kellene nyíljon a szemetek és észrevennétek, hogy rossz úton jártok.
- Óh, és szerinted melyik a jó út? - nevettem fel gúnyosan.
- Mondok én két lehetőséget, lehet, hogy kicsit elfogult lesz. Az egyik, hogy végre feleszmélsz az éber álmodból, kinyitod a szemedet, és észreveszed a lehetőségeket - itt egy kis hatásszünetet tartott Peti. Egy lépéssel közelebb lépett hozzám, és nekem egyből lehervadt az arcomról a vigyor. Mert szíven ütöttek a srác gyönyörű szép szemei. Mért nem vettem észre eddig, hogy Peti milyen jó srác? Talán azért, mert mindig a külsőmmel és a legmenőbb srácok felkajtatásával voltam elfoglalva...
- Többek között - folytatta Peti - azt kellene legelőször észrevenned, hogy... tetszel nekem. Én tudok ajánlani neked egy jövőt. Lehet, hogy nem kérsz belőle, de azért nagy vonalakban vázolnám. Sok-sok gyönyörű randi után végül rábólintasz, hogy a barátnőm legyél és én cserébe még több figyelemmel és odaadással jutalmazlak meg téged - miközben ezek a szavak kicsúsztak a száján, ajka mosolyra húzódott. - Lehet, hogy tévúton járok én is, de egy biztos jövőt tudok nyújtani neked. Vagyis... Egy olyan jövőt, ahol nem a kinézeted miatt szeretnélek és felnéznék rád akkor is, ha a legrosszabb formádban vagy éppen. Ez is egy lehetőség...
Szívem hol hevesebben, hol gyengédebben kalapált. Hol melegem volt, hol fáztam. Hol nevetnem kellett a buta ötleten, amit Peti felvázolt, hol a legszívesebben teljes erőből belevetettem volna magamat.
- A másik lehetőség, hogy most nemet mondasz, később rájössz ugyan, hogy te is ugyanígy érzel irántam, de akkor már késő lesz - megbűvölten bámult bele a szemeimbe. - Na, jó, én mondtam, hogy kicsit elfogult lesz - vonta meg a vállát lazán, továbbra is mosolyogva.
- Ez hibbant! - bámultak a lányok tátott szájjal a srácra, aki épp az előbb öntötte ki nekem a szívét, még ha kicsit különc módon is.
- Mért mondod ezeket? Mért nekem? És mért most? Hisz "tévúton" járok - rajzoltam macskakörmöt a levegőbe a kezeimmel.
- Azért mert én túllátok azon a maszkon és falon, amit mutatsz nekünk. Nem fogom elhinni, hogy csak ennyi van benned. Néha annyira mélyen érző és értelmes tudsz lenni, hogy nem hiszem el, hogy ez csak ritkán van meg benned. Nem. Egyszerűen csak elfojtod. És épp ettől válik rosszá. Ne fojtsd el önmagadat. Nem éri meg. Előbb-utóbb ki fog törni - rázta meg a fejét a srác helytelenítve a dolgot.
- Te ezt nem érted. Otthon... Mindig mindenért én kapok, itt végre szeretnek és elfogadnak engem olyannak, amilyen vagyok - fakadtam ki meglepően őszintén.
- Neeeem. Ez csak a külső. A legelső alkalommal hátba szúrnának téged. Nem telne el egyetlen egy másodperc sem, és azon kapnád magadat, hogy magadra maradtál a bajban. Ne a felszínes kapcsolatokra utazz. A családod... lehet, hogy kívülről másképp látszik, de akkor is hozzájuk tartozol, összeköt benneteket egy olyan kapocs, amit senki nem vághat el, és ez pedig a véretek. Mert összetartoztok örökre. Ők pedig - mutatott végig a társaságon - csak alkalmi bábok, akik arra jók, hogy felszínes emlékeket ültessenek el benned, amíg hátba nem döfnek. Ne várd ki a pillanatot. Vedd észre, hogy mi az igazán fontos az életben...
- Most mit kellene mondjak, hogy egész életemben rád vártam, és hogy mennyire felhőtlenül boldog vagyok? - kérdeztem gúnyosan, pedig szavai meghatottak engem, szívemig értek.
- Nem, elég, ha elgondolkozol rajtuk... - vonta meg a vállát Peti, majd az ajtó felé fordulva egyszerűen kisétált a teremből. Az egész osztály döbbenten bámult utána.
- Ez meg mi volt? - kérdezte leesett állal Gabi.
- Az igazság - kaptam észbe. Elmosolyodtam a válasz egyszerűségén. Hisz tudtam jól, hogy az a népszerűség, ami nap, mint nap a suliban vár engem törékeny és hamis. Jól esett, de nem tarthatott örökké. Ideje volt, hogy elkezdjek a valódi értékek után kutatni.
Mosolyogva indultam meg az ajtó felé, Peti után, aki kint az ajtó előtt állt háttal, kifelé bámulva a folyosói ablakokon.
- Tudtam jól, hogy megérted! - mondta, hátra sem fordulva.
- Mert jobban ismersz, mint bárki más a világon. Nem tudom, hogy csináltad ezt, de... amit bent mondtál... - nem tudtam egyetlen egy értelmes mondatot sem megfogalmazni.
Peti végre megfordult, és befejezte helyettem a mondatot:
- Az te voltál. A saját gondolataidat fogalmaztam meg. Őrlődtél rajta már egy ideje, nekem csak ki kellett mondanom...
- De... honnan ismersz ilyen jól? Mindig próbálok másnak tűnni, te mégis átlátsz ezen.
- Persze, mert én téged látlak, engem te érdekelsz, nem a maszkod, nem a külsőd!
Abban a pillanatban összeomlott bennem a jól felállított védelmi rendszerem, ami arra késztetett engem, hogy ne érjenek el hozzám a saját és a mások problémái. Egy kósza könnycsepp legördült az arcomon, de csupán ennyi mutatta azt, hogy immáron más emberré váltam. Végre önmagam állt ott és nem az ál-Timi. Végre végérvényesen én lehettem, boldog lehettem, haza tértem.
- Na, végre! - hallottam meg magam mellől egy nagyon ismerős hangot, az öcsém volt az, Tomi. Az egész folyosói beszélgetésünket hallotta. - Ez az én nővérkém! - ölelt át mosolyogva. Rég láttam őt ilyen boldognak. Rég voltam én magam is ilyen boldog.

2014. 10. 26.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je = I + J címmel

alberth bejegyzést írt a(z) Szeptember ködöt köpül című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Molyolós ribillió... címmel a várólistára

aLéb bejegyzést írt a(z) Esti csendek című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Krémesség címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Rózsa lakodalom címmel

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Az aranyszőrű nyulak című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Kutyából nem lesz... című alkotáshoz

marioatreides bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Polgár Tamás: Emberi Tényező című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Két temető című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)