Figyelem! A vers élvezhetősége érdekében az "ly" következetesen "ely"-nek ejtendő, véletlenül sem "elipszilon"-nak!

Csak az a fránya "ly" ne volna...
Vajon kinek nem volt jobb dolga
annál, hogy két jelet adjon egy hangnak?
Minden j-vel hangzó szó érezze rangnak,
ha látható másán ott virul az "ly".
De ezt a rangot vajh' hogy nyerte el
a sok j-vel ejtett, ly-jel vésett szó?
Mitől lett belőlük nyelvtani buktató?

A bolygó a pályáján futott vele szembe,
s hogy a pálya hogyan? Nem jut most eszembe...
A bagoly érdem révén, mert hát nem ostoba
(a majomnak viszont ezért nem lesz soha).
A veszélynek muszáj volt megadni, hisz másképp
magába sodorna, s egyébként is ráfért!
Még jó, hogy a baj nem vett példát a veszélyről...
Ne kívánd tőlem, hogy szóljak a szeszélyről!
A sekélyt többnek ejtik két hanggal a kéjnél,
így lett a kéj pórabb hosszabb testvérénél -
a lyukra és a mélyre azóta is cicceg:
"Hát mégiscsak lehet ly-e a rövidnek???"
A segély számára az "ly" csak alamizsna,
oly sok helyen jött jól - így adták azt vissza.
A komoly esetében komoly ok volt, biztos,
senki sem tudhatja, szigorúan titkos!
A rejtély kettőssége mindenkinek furcsa -
a megfejtésnek sajnos nem volt hozzá kulcsa.
A bögöly éppen csak, hogy elcsípte az ly-et,
a bivaly viszont tudta, hogy ő ly-re termett,
s a moly, míg meg nem kapta, ezen rágta magát.
A gally ráduplázott, nem is hitték szavát.
Savanyú a tej, mert rá nem gondolt senki,
mikor osztogatták. De mit is lehet tenni,
ha egyszer sok a szó, de oly kevés az "ly"?
Most fontosat mondok, ezért hát jól figyelj:

A Jónak nem kell rang ahhoz, hogy Jó legyen.
Ne hajszold az ly-et... Babért rang nem terem.