HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 25 Tagok összesen: 1889 Írás összesen: 49227 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: AlastorFeltöltés dátuma: 2014-10-30
FájdalomA málló vakolatú szoba közepén állva próbálok úrrá lenni a kezem remegésén. A levegőben a lőpor égető szaga keveredik a penész bűzével. Mivel közelről lőttem, a ruhámat vérfoltok borítják. Erősen rámarkolok a kezemben tartott kilenc milliméteres Beretta markolatára. Ez az egyetlen támaszom. A nap sugarai elgyengülnek, mire átküzdik magukat a koszos ablaküvegen. Sápadt fénnyel töltik meg a szobát. Hátranézve látom, hogy az egyik társam óvatosan felemeli a keservesen síró csecsemőt a földről, és kiviszi a lakásból. Kis szerencsével talán magához veszi a család egyik rokona, feltéve, ha van egyáltalán. Ha nincs, árvaházba kerül, ahol a vágy, hogy végre igazi családba tartozzon minden nap együtt él majd vele. Ő fog vezekelni az apja bűneiért. Lecsatolom a golyóálló mellényt a testemről, majd a sisakomat is leveszem. Hajam csapzott tincsekben hullik a szemembe. Leülök az egyik fotelba, habár nem lenne szabad semmihez sem nyúlnunk, nehogy nehezítsük a helyszíni vizsgálatok menetét. Nem tudom, mit károsíthatnánk. Nyomokat? Teljesen mindegy, mit találnak majd a fehér köpenyes kollégák, és az ő tévedhetetlen vizsgálataik. Egy csecsemő árván maradt, egy kisgyermek holtan fekszik a konyhában, az anyjuk pedig átlőtt fejjel hever a nappaliban. Nincs az a nyom, nincs az a lehengerlő felfedezés, ami változtatni tudna ezen. Nagyot sóhajtva előredőlök, és lehunyom a szemem. Érzem a fájdalmat. Mind érezzük. Az árván maradt csecsemő fájdalmát, a konyhában heverő, alig ötéves fiúét, akinek az apja keresztüllőtte a mellkasát egy vadászpuskával, az anyáét, akit akkor ért a halálos lövés, mikor éppen telefonált, hogy segítséget kérjen. A fájdalom itt van velünk. Ott van a koszos parkettában, a kopott bútorokban, minden szobában, minden lélegzetünkben. Elviseljük. El kell viselnünk, ez a dolgunk, erre vállalkoztunk. Mind csendben vagyunk, nem mozdulunk. Elhagyhatnánk a lakást, kimehetnénk a folyosóra, de nem tesszük. A gyász néma nyelvén mondunk imát az anya és a kisfiú lelkéért, és a kisded jövőjéért. Ha mi nem tesszük, senki sem teszi. Felállok, és kimegyek a konyhába a társaimhoz. Egyikünk kinyitja az ajtót, majd egymás után, lassú léptekkel elhagyjuk a lakást. Csak a kínzó fájdalmat visszük magunkkal. Együtt élünk vele. Ez a múltunk, ez a jelenünk, ez a jövőnk. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Dzs című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |