Frühling und Herbst

Fürwahr, der Frühling ist erwacht;
Den holden Liebling zu empfah'n,
Hat sich mit frischer Blumenpracht
Die junge Erde angethan.

Die muntern Vögel, lieberwärmt,
Begeh'n im grünen Hain ihr Fest.
Ein jeder singt, ein jeder schwärmt,
Und bauet emsig sich sein Nest.

Und Alles lebt und liebt und singt
Und preist den Frühling wunderbar,
Den Frühling, der die Freude bringt;
Ich aber bleibe stumm und starr.

Dir, Erde, gönn' ich deine Zier,
Euch, Sänger, gönn ich eure Lust,
So gönnet meine Trauer mir,
Den tiefen Schmerz in meiner Brust.

Für mich ist Herbst; der Nebelwind
Durchwühlet kalt mein falbes Laub;
Die Äste mir zerschlagen sind,
Und meine Krone liegt im Staub.
______________________________


Tavasz és Ősz

A tavasz ébredt, és legott
Köszöntve bájos kedvesét,
A földet, mely megifjodott,
Virágözönt szórt rajta szét.

Vidám madárraj érkezett,
Mely zöld ligetben ünnepel,
A nászdaluk száll fák felett,
S a fészek gyorsan készül el.

És minden él, dalol, szeret,
Csodás tavaszt magasztalón,
Mely új reményt hoz, örömet!
...Csak álltam bénán, hallgatón.

Te föld.., irigylem ékeid,
S a dalt, madárkák, tőletek.
A gyászom mély és émelyít,
A keblem kínnal tölti meg.

Nekem - ez ősz... A szél, a köd
Dermeszti sápadt lombomat,
S lenn, törött ágaim között
Koronám porban ott marad.