A múlt szombaton én, és pár jó barátom fogtuk magunkat és beugrottunk a városba, szórakozás céljából. Kezdődött az este, elfogyott pár üvegsör annak rendje és persze normális módja szerint. Igyekeztünk olyan helyet választani ahol magunkfajta emberek vannak, vagyis olyanok akik nem keresik a problémát. Nem vagyunk gazdag, anyagilag jól eleresztett fiatalok, így nem engedhetjük meg magunknak, hogy a drágább elegánsabb helyeket látogathassuk (és nem is nagyon vágyakoztunk a fent hordott orrok látványára, sem amit néhány 17éves is képes már kihozni magából).
Telt múlt az este, igen kellemes volt, megúsztuk a "nem kívánt arcokat" is, bementünk a városba. Egy szórakozó hely elé érkeztünk, de még nem mentünk be, hanem italoztunk még egy keveset a szomszéd épületben, ahol volt lehetőségünk olcsóbban fogyasztani, mint ahova készültünk menni ténylegesen. Bátyámék bementek és vettek is maguknak pár italt, de én és pár barátom inkább visszakoztunk az ötlettől, és megvártuk őket odakint. Odabent nem volt a társaság szimpatikus... sőt. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel, hogy tartok egyes emberektől, akikről már jól megalapozott véleményem van. Azokról beszélek, akik a társadalom alját képezik, és az ottlétüket csak maguknak köszönhetik. Akik beledobják a szemetüket az árkunkba, akiktől mindig tartok, ha velük egy buszon kell mennem. Ezekről az emberekről beszélek. A történetet folytatva, nem csalódtam a megérzéseimben. Pár perc múlva megjelentek a "nem kívánt" emberek. Először cigit kértek, és felháborodva vették tudomásul, hogy nem dohányzunk. Pár percre megszabadultunk tőlük, hála istennek elmentek, de később visszatértek, leültek egy közelebbi padhoz hozzánk, és a legkisebbet maguk közül odaküldték hozzánk, és kérdezni kezdte, hogy van e valami problémánk velük. Ebbe a helyzetből vagy kilépni azonnal, vagy jobban belekeveredni tudtunk csak, így inkább otthagytuk őket, és szorongattam a telefonom, hogy hívom a 107et.
Persze ők ezután, diadalittasan már-már elégedetten ültek ott tovább, és nekünk kellett odébb állni. Nem értem, hogy erre miért volt szükség? Én ezért igen is érzem a megalázottságot, miközben ezeket a mi tartjuk el a segélyekkel, mégis én állok odébb. És ezt teszik... ennyire képesek, ahelyett hogy kilábalnának a saját maguknak teremtett iszonyatos helyzetükből. Miért ez az első? Miért kell attól tartanunk, hogy ezek az emberek igen is DIREKT keresik a konfliktust?

És ez megbélyegezte az este további hangulatát is...