Folytatásos regényemmel kapcsolatosan elég sok levelet kapok, amelyek tele vannak kérdésekkel. A leggyakoribbak: miért van ilyen hülye címe, mit akar kifejezni a majom farka és a misszionárius feneke, miről szól, mi lesz a vége, egymásé lesznek-e a szerelmesek?

Nos, megpróbálok értelmes válaszokat adni. A címről annyit: ez jutott hirtelen az eszembe, és tényleg elég "hülye" cím, de ettől függetlenül hátsó szándékom is volt vele. Szerettem volna érzékeltetni: lehet komoly dolgokról is kissé léhán, és komolytalanul beszélni, attól azok még "komoly" dolgok maradnak. És azt, hogy mennél léhább és komolytalanabb a hozzáállás részemről, olvasóim annál inkább találják úgy, hogy "hiteles", "életszerű", "olvasmányos".
Bár...bár úgy gondolom, a léhától, a cinikustól, megőrizve, túlhaladva ezt az attitűdöt, apránként a felé tendálok, hogy ezeknek a jelzőknek a negatív előjelű fordítottjaként (is) lehessen jellemezni a regényt.

Mi a rövid rezüméje az eddigi epizódoknak?

Ethel, 16 éves diáklány, akarata ellenére kerül Amazónia ősdzsungelébe, ahol apja egy spanyol missziós telep orvosa. Szerelmes lesz Antonioba, a jóképű, fiatal papba, ám, őt meg Pablo kerülgeti a kis indián mindenes-gyerek, aki még nála is egy évvel fiatalabb. Antonio feladatot bíz rá, indián gyerekeket tanít írni, olvasni az erdei iskolában. A lány össze van zavarodva: addigi élete apácák között zajlott, akiktől nem sokat tudott meg a világ dolgairól különösen a férfi-nő viszonyról. Nem képes felnőtt módra mérlegelni, mit szabad, mit nem: kikezd a pappal. Pár héttel később waika-indiánok földjén járva apjával, sok mindenre rádöbben. A waikák meztelenül járnak-kelnek az őserdőben, a gyereknemzést is kendőzetlenül, mindenki szeme láttára művelik. A tapasztaltak hatására a naiv kislányból hirtelen felnőtt nagy-lány lesz. Az expedíció vadászának, Faénak egy bántó megjegyzése megérleli benne az elhatározást, véget vet annak az ízetlen játszadozásnak, amit Antonioval művelt. A döntés elkésett, a férfi akkorra már szerelemre lobbant, és nem tudja megérteni, mi történt Ehellel, miért kerüli, miért nem áll szóba vele, amióta visszajöttek a tereékből? A lány Pabloval is félreérthető szituációkba bonyolódik. A fiú fülig szerelmes, ám Ethel, mai kifejezéssel élve rendre lepattintja. Pablo végzetes lépésre szánja el magát, egy esős vad éjszakán megszökik a táborból, világgá megy bánatában. Ethel ettől kezdve nagyon egyedül van, megértést, segítséget, szeretetet, (ez utóbbiból többet is talán, mint kellene) egyedül csak Julianna nővértől kap. És a gyerekektől, kis tanítványaitól.

Hogy hogyan folytatódik, mi lesz a vége, arról természetesen nem lebbenthetem fel a fátylat, de izgalom, lesz még bőven, megígérhetem! Hogy egymásé lesznek-e a szerelmesek, vagy sem, azt viszont még én sem tudom, de télleg nem. Majd még meg kell álmodnom.