HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48427

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Ferger JolcsiFeltöltés dátuma: 2014-11-27

Mennyország

Vannak az ember életében olyan pillanatok, amiket legszívesebben meg nem történté tenne. Amiket egyszerűen minden további szó vagy áldozat nélkül kitörölne az életéből. Ne is emlékezzen rá többé. Ne is kerüljön a szeme elé.
Az életünk tele van vétkek sorozatával. Bárhogy is igyekszünk, hibázni fogunk, ilyen a természetünk. Túl szép is lenne, ha tökéletesek lennénk, nem érintenének meg minket az igazi apró örömök, mint egy erdőben tett kirándulás, barangolás a csodaszép fák, tavak között, mint egy apró kis gyermek mosolya.
Sokszor ábrándozunk olyan dolgokról, amiket szeretnénk elérni az életünkben, de nem adattak meg nekünk. Valószínűleg akkor nem küzdünk eléggé, vagy nincs is igazán szükségünk rá az életben.
Nekem is volt egy álmom, amit már nagyon régen, még ifjúként elveszítettem. Volt egy fiú, a szomszédban lakott, szőke haja állandóan belelógott gyönyörű zöld szemeibe. És mindig csibész mosolyával fogadott engem.
Nagyon jóban voltunk, ő volt a legjobb barátom. De egy nap megváltozott valami közöttünk. Többé már nem csak egy barátot, a legjobb barátomat láttam benne. Beleszerettem, és ő is belém.
Annyira rémisztő volt számomra, hogy esetleg elveszíthetem, hogy azt tanácsoltam neki, inkább maradjunk barátok. Akkoriban nagy volt bennem a kalandvágy, valahogy mégsem vitt rá a lélek, hogy megpróbáljak többet adni és többet elfogadni, ha róla volt szó.
Nem mertem belevágni egy kapcsolatba vele. Mert féltem attól, hogy ha rosszul sül el, akkor örökre elveszíthetem őt. És éppen ezzel a tartózkodással tettem tönkre mindent.
Azt mondta, hogy ő kitart mellettem és megvárja, amíg készen nem állok majd, hogy belevágjunk. De nem bírta elviselni a mindennapos látványomat úgy, hogy tudta, nem érhet hozzám, nem csókolhat. Így hát egyre ritkábban találkoztunk. Egyre ritkábban beszéltünk egymással, főleg mély és valódi kérdésekről.
Egy idő után azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem beszélgetünk, nincs miről beszélnünk.
Vagyis lett volna miről, de azt a témát gondosan kerültem. Így hát megszakadt a barátságunk. Azt hittem, hogy ez mindkettőnknek jobb így, bár pont ezt akartam elkerülni azzal, hogy nem kezdtem el járni vele.
Azt hittem, így a jó, így kellett ennek történnie.
Egész életemben kínzott a tudat, hogy mi lett volna, ha belemegyek? Talán boldogan éltük volna le a hátralévő életünket együtt? Vagy csak pár boldog évünk lett volna?
Mindegy is volt, hogy mennyi ideig maradtunk volna együtt. Most már tudom, hogy bele kellett volna egyeznem, meg kellett volna próbálnom, mert még ha csak ideig-óráig is, de boldog lehettem volna, aztán szépen tovább léptünk volna mindketten.
De így egy egész életet éltem le boldogtalanul, utána vágyakozva.
Sokszor eltöprengtem rajta, hogy vajon neki hogy telt az élete? Talált magának egy újabb szerelmet? Összeházasodott? Talán még gyermekei is vannak?
Nehéz volt erre gondolni, de az én ostobaságomnak köszönhettem a kínt. Még mindig jobb volt ezt feltételezni, mint azt, hogy ő is ugyanúgy, mint én, utánam vágyakozott egész életében. Túl nagy kérés lett volna, nem érdemeltem volna meg.
Hisz én voltam az, aki gátat szabott a boldogságnak. Nem engedtem, hogy elérjen hozzám, mert féltem. Túl szép volt, hogy valóra váljon. És nem is vált, nekem köszönhetően.
Egy nap szomorú hírt hozott számomra az egyik középiskolás osztálytársam, az én drága szerelmem meghalt, beteg volt, az orvosok nem tudtak segíteni rajta.
Olyan kínt, mint akkor, életemben nem éltem még át. Soha, senkit nem szerettem annyira, mint őt. És nem is fogok, ezt tudtam jól.
Számtalan óra, nap, hét telt el a gyász fájdalmában tengődve, de egy fokkal sem akart alább hagyni. Nem volt már miért ezen a Földön maradnom. Jobb lett volna nekem, ha követem őt és végre vele lehetek.
Kiderült, hogy soha nem tudott továbblépni, mindig engem szeretett, mindig utánam vágyott.
Ez a tudat még inkább romba döntött engem lelkileg. Hogy lehettem ennyire ostoba? Mért nem fogadtam el a legjobb és legboldogabb dolgot, amit csak az élet kínált számomra?
Éjszakákon át forgolódtam, hánykolódtam ide-oda. Nem bírtam rendesen aludni. Túl nehéz volt számomra a gondolat, hogy a butaságommal nem csak a saját, de az ő életét is tönkre tettem.
Hónapok teltek már el a temetése óta, de én még mindig nem tudtam másra gondolni, mint rá.
Egyre rosszabb lett.
Mígnem egy nap végre minden gond nélkül azonnal elaludtam. Olyan békés volt, végre nem kellett semmi rosszra gondolnom, kiszállt belőlem minden negatív érzés. Éreztem, ahogy álmomban elmosolyodom, amikor megláttam egy nagy fehérséget, és benne egy közeledő alakot.
A sok fény miatt nem tudtam kivenni az alakját, de tudtam, hogy ő az. Megismertem a járását, a tartását, de leginkább felismertem az érzést, ami mindig a szívembe költözött, ha csak a közelemben volt, vagy rá gondoltam.
Lassan közeledett felém, megállt előttem, ajkán mosoly játszott. Egy cseppet sem öregedett a nap óta, mióta utoljára láttam. Még mindig ugyanaz a mosolygós, vidám egyéniség volt, pedig az élet megtörhette volna. Ugyanolyan fiatal alakjában láttam őt, mint mikor harminc évvel ezelőtt örökre elváltak útjaink.
Legalábbis akkor azt hittem, hogy örökre. Most már láttam, hogy ez nem így volt. Csak abban az életben nem találkozhattunk, nem lehettünk az egymáséi. De most itt voltunk, és csak ez számított.
Egy egész örökkévalóság állt előttünk...

2014. 10. 30.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-12-09 09:24:13

válasz Finta Kata (2014-12-06 22:30:10) üzenetére
Kedves Kata!
Örülök neki, hogy tetszett a történetem. Köszönöm, hogy olvastad!
Jolcsi
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12497
Időpont: 2014-12-06 22:30:10

Kedves Jolcsi!
Érzelmesen, szépen írtad le egy szerelmi történet - érdekes végkimenetelét. Ilyen az élet, sosem tudjuk, mikor valamit elutasítunk. Én is úgy gondolom, hogy ezt az érzelmet nem lett volna szabad eldobni magadból, mert ilyenekből lesznek a legszebb élmények. S ez - szerintem legalább is - úgy van még akkor is, ha később eltávozik az életből az, akit tiszta szívből szerettünk. S azt az igaz szeretetet sohasem lehet elfeledni.
S ahogyan leírtad: megjelenik még álmainkban is.
Szeretettel olvastam: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2014-03-12
Összes értékelés:
160
Időpont: 2014-11-30 10:24:08

válasz Bödön (2014-11-28 08:16:53) üzenetére
Kedves Bödön!
Köszönöm a tanácsot, elgondolkodom rajta, hogy esetleg majd a későbbiekben írok egy regányt ebben a témában. Jelenleg nincs túl sok időm az írásra, de remélem, hogy ez a közeljövőben változni fog, és akkor lehet belevetem magamat ebbe a sztoriba.
Jolcsi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2014-11-28 08:16:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ez egy nagyszerű téma, érdekes történet! Kár, hogy nem regény-terjedelemben írtad meg, melyben bővebben ki lehetett volna fejteni a történéseket! Megérne egy misét: regényt írni belőle! Üdv: én

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A gúny címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ringató otthon című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Netszerelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Muffin 2/1 című alkotáshoz

Bálint István bejegyzést írt a(z) Gyónás című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)