HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46250

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Rozán EszterFeltöltés dátuma: 2007-01-09

A diagnózis

Csak állt némán, földbe gyökerezett lábbal, meredten bámulva a kezében lévő papírt. Szeme sarkából egy könnycsepp bújt elő. Nem szeretett mások előtt sírni, elítélte azokat, akik közszemlére teszik fájdalmukat, úgy tartotta, a szomorúság magánügy, amúgy sem értheti meg soha senki, hogy mi lakik bennünk legbelül. Most mégsem tudta megállni, hogy teret ne adjon az egyre növekvő kétségbeesésének. Ahogy előregörnyedt, haja arcába hullt,, de nem törődött vele. A rendelőintézetben a megszokott, hétköznapi élet zajlott. Betegek ültek a padokon egymással beszélgetve, kisgyermekek csúsztak-másztak a földön, időnként kinyílt egy-egy ajtó, és behívták a soron következőt. Ö azonban mindebből semmit sem vett észre, a hír, amit kapott, mintegy időn és téren kívül helyezte. A valóság ragacsos masszaként folyt el mellette, a többiek vidáman vagy szomorúan, de keringtek körülötte, ő azonban a massza foglya volt, belesüppedve mozdulatlanságába.

Idáig reménykedett, bízott benne, hogy az orvosok tévednek, mert nem lehet, hogy pont ő, ki van zárva, hogy pontosan ővele...De nem, itt olvasható fehéren feketén a diagnózis. Ezzel sorsa megpecsételődött, életének fonalán csomó keletkezett, kibogozhatatlan csomó. Már maga a betegség neve is szörnyű. Elhatározta, hogy sohasem fogja kimondani a rettegett szót, mintha ezzel el lehetne űzni fejéről az átkot.

Abban is bízott, hogy összecserélték a leleteket, nem egyszer előfordult már a történelem során. Ám kiderült, nem történt csere, a saját eredményeit látja. Merengéséből tolókocsi közeledése riasztotta föl, kényszeredetten lépett odébb, hogy utat engedjen. És akkor elkezdett szaladni, kirohant az épületből, útközben majdnem feldöntött egy járókerettel baktató bácsikát, kabátja beleakadt az ajtókilincsbe, vad dühvel rántotta vissza. Kint madarak csiripeltek, tombolt a napsütés. Az úttesten körültekintés nélkül vágott át, egy teherautó csikorogva fékezett, a sofőr a le-és felmenőit szidta, de ez sem érdekelte.

A folyóparthoz érkezett. A fák élénkzölden, méltóságteljesen álltak az aranyló fényben. A vadgesztenye virágja éppen bontogatta szirmait, méhek döngicséltek körülötte. Soha nem tapasztalt érzés fogta el. A természet és ő eggyé váltak, rájött, hogy az élet milyen nagyszerű és megismételhetetlen. Térdre rogyott, kezét a vízbe mártotta, hagyta, hogy a hűs áramlás testét lelkét áthassa.

Már nem félt, elszánta magát a harcra. Lehet, hogy megtámadta a kór, és teste elpusztítására törekszik, de ő nem adja magát olyan könnyen, küzdeni fog a végsőkig.

Felegyenesedett, és emelt fővel kiáltotta:
- Ti fák, élni akarok!
Halld meg folyó, élni akarok!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
2702
Időpont: 2012-12-23 13:40:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Ez nagyon életszerű történet. A vége nagyon szép. A küzdés az élni akarás.
Tetszett.

Szeretettel: Ági
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2012-12-23 10:42:41

válasz T. Pandur Judit (2012-12-14 15:21:33) üzenetére
Köszönöm szépen, kedves Judit! Valamennyire saját tapasztalat, de nem egészen így és ezzel a betegséggel.

Szeretettel: Eszti
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4563
Időpont: 2012-12-14 15:21:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Eszti!

Hú, ezt nem kívánom senkinek, még az ellenségeimnek sem! Nagyon jól ábrázoltad a megrázó pillanatot. Őszintén remélem, hogy nem saját tapasztalat!

Judit
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2010-07-10 18:08:19

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Eszti!
Remélem sikerült az életbenmaradás a főszereplőnek!
Felkavart bennem dolgokat az írás, pont így történt velünk is elejétől majdnem a végéig. Kivéve az utolsó részt.
Már három éve, s holnap lenne a szülinapja.
Mindenkinek azt kívánom, legyen kellő erő a túléléshez!
Nagyon szépen leíratad!
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2008-03-14 09:12:30

Kedves Zsike!
Amíg nem adjuk fel, mindig van remény. Köszönöm, hogy meglátogattál.
Rozália
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1520
Időpont: 2008-03-13 10:06:55


Megrázó történet!
A lényege az, hogy nem szabad feladni... soha.

Örülök, hogy ismét olvastalak.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-07-03 10:15:52

Köszönöm, Matyi!
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-26
Összes értékelés:
233
Időpont: 2007-07-02 18:35:21

Ismerős, amit leírtál. Jól írtad le, az olvasó veled együtt szorítja ökölbe a kezét, és kezd el küzdeni az életért. Sok sikert.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-06-29 13:05:38

Kedves Gunoda!
Bárcsak mentesek lennénk ezektől az élményektől.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-04-26 10:28:49

Szia Alida! Köszönöm hozzászólásodat, ritka ajándék az élettől, ha valaki nem érintett betegségben valamilyen módon.
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-01-16 18:07:53

Igen, az ember akkor tudja leginkább értékelni az élet szépségét, amikor veszélyben érzi. Nekem is volt kb. 2 hét az életemben, amikor azt hittem, daganatom van... Nem ismeretlen a dolog, amit olyan pontosan és jól megfogalmaztál.
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7451
Időpont: 2007-01-12 10:10:35

Kedves Ági! Köszönöm, hogy értékelted írásomat, lesz folytatás.
Alkotó
Áné Ági
Regisztrált:
2006-10-04
Összes értékelés:
92
Időpont: 2007-01-11 15:59:14

Kedves Rozália! Végtelenül megrázott ez a történet,nagyon együttérzek a főszereplővel!
Ha lenne folytatása, szívesen olvasnám!! Szívélyes üdvözlettel: Áné Ági

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tavaszcsaló című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szomorú című alkotáshoz

Deák Éva bejegyzést írt a(z) Visszavágyom kisfalumba című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Csendes est, tele titkokkal című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Befelé mar című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) EULAR PARE konferencia Brüsszelben című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szinte beleborzadok címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/9 című alkotáshoz

soltissimo alkotást töltött fel Facebook címmel a várólistára

Narday Nádja alkotást töltött fel Barátság címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Intelem címmel a várólistára

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Bűntudat című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)