HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 68 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51323 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-12-01
A majom farka, a misszionárius feneke IX/2.Lassan kezdtek visszahúzódni a vizek, amelyek elöntötték az igapót. Még néhány nap, s felszabadulnak, járhatóvá válnak az őserdő vízi útjai, hajózható lesz az igarapé. Végre segítséget kaphatnak Padamóból, vagy San Felipéből a központi missziós állomásról: gyógyszereket, fiziológiás só-oldatot tartalmazó palackokat, orvosi felszerelést, élelmiszert. Antonio utasította Neyomit, hogy helyezze üzembe a rádióadót. A nő helyet csinált az asztalon, feltette az ormótlan, utazókofferhez hasonlatos készüléket, és beindította az aggregátort. Azaz csak beindította volna, mert a gépezet nem működött. Santa Christivel akartak beszélni, hogy minél előbb indítsanak el lefele a Casiquiarén egy motorcsónakot az ellátmánnyal. Ott volt dr. Voght is, ő tudta elsősorban mire van szükség a kórház fenntartásához. Neyomi rángatta egy ideig a beindító zsinórt, aztán kifulladva megállt. -Nem megy! Nem segítene valamelyikük? Antonio odalépett a nő mellé. Az aggregátor a sarokban volt. Hosszú kipufogócsöve az oldalponyva alatt kilógott a szabadba. -Álljon csak kicsit arrébb! Hasztalan küszködött, nem akart indulni az Istennek se. -Bocsánat, hogy közbeszólok - szólt közbe az orvos - benzin van benne? -Persze, hogy van - bosszankodott felegyenesedve a pap. -Magam töltöttem tele egy hete. -Nézze azért meg! Az atya elrittyentett egy cifrát, amit itt most nem idéznénk, de azért fújtatva, prüszkölve kicsavarta a benzintartály kupakját, és belelógatta azt a fapálcikát, ami a benzinszint mérésére lett rendszeresítve. Kihúzta a pálcát, és diadalmasan felmutatta: nézze meg doki, majdnem tele van, nem megmondtam? Tanakodtak, mit lehetne tenni? A rádióadó, a kapcsolatot jelentette a külvilággal, tudták, a nélkül ki vannak szolgáltatva a vak-véletlennek. Az atya hívatta Pedrot és Carlost ők értettek az ilyesféle műszaki dolgokhoz. Hosszan babráltak vele leszerelték a fedelét, belenéztek, beletúrtak, kicsavartak valamit, piszkálták az úszót egy csavarhúzóval. -A gyertya rendben van -, közölte Carlos, olajos kezével a homlokát törölgetve - és azt hiszem, az úszó is. Szikra, és üzemanyag tehát rendben, ez a kettő kell a működéshez. Próbáljuk meg akkor újra. Pedro visszatette a fedelet, Carlos megpróbálta berántani. Kerregett az indító-motor, de a masina fő-motorja nem ugrott be. -Tegyen már valamit! - mordult rá az orvos türelmetlenül, ingerült hangon. -Maga itt a felelős vezető, nem? Meghal a lányom, s meghalnak a többiek is, akik súlyos állapotban vannak' A pap arca zárkózott volt, szeme villanása azonban árulkodott a belsejében dúló érzelmi viharról. Hátat fordított a doktornak, és az indiánokhoz beszélt. -Pedro, Carlos, figyeljetek! El tudunk indulni ma, vagy holnap a motorcsónakkal? Mennyire ment vissza a Sjemice? -Naponta apad majd' fél métert - mondta megfontoltan, minden szavát patika-mérlegre téve Pedro. -Ha most azonnal nem is, de elképzelhető, hogy egy-két napon belül hajózható lesz. Mindenesetre, én most azonnal szólok néhány embernek, s ha lehet, még ma visszatesszük a kikötő-stéget a helyére, s a csónakokat is visszatesszük a vízre, a stég mellé. Gyere -, szólt oda Carlosnak - nézzük meg, mi a helyzet! Elmentek, kétségeket hátrahagyva. Ment az orvos is, várták a betegei. Néhány perc elteltével Antonio követte. A kórterembe lépve megállt a szélső függőágynál, jó messze Etheltől. Kaébe éppen akkor tette tisztába. A betegek, s így Ethel is meztelenül feküdtek ágyaikban csak egy vékony lepedővel voltak betakarva, így könnyebb volt mosdatni őket. A pap nem mert odanézni, mégis látta egy-egy akaratlan, odavetett pillantással, mi történik. A lepedő csak az alsótestét fedte, deréktól lefele. Saját hányadékában feküdt, rá volt kenődve a mellkasára, s csont-sovány karjaira. Kaébe lehúzta róla a lepedőt, és a földre dobta. Félvödörnyi vizet zúdított a krétafehér, vézna, élettelennek tűnő testre, majd egy szivaccsal letörölte testéről a mocskot. Felemelte a lábait, széttárta, mint egy kisbabának, s alul is lemosta. Ráöntötte a maradék fél vödörrel, szivaccsal felitatta, s egy tiszta frottír-törölközővel szárazra törölte a bőrét. Végül, a lábakat újra felemelve bekente a fenekét vazelinnel. Amikor újra odanézett, Ethel már nyakig be volt takarva, friss, tiszta lepedővel, s halotthalványan, mozdulatlanul hevert a chinchorróban. Kaébe vitte kifelé a vödröt és a szivacsokat. Az orvos odament hozzá. Pislogó, álmatlanságtól bedagadt, vörös szemeivel úgy nézett rá, mintha először látná. -Maga mit csinál itt kislány? Nem megmondtam magának, hogy semmi keresnivalója nincs a kórteremben? El akarja maga is kapni? -És, ha igen, mi köze hozzá! -Az, hogy itt én rendelkezem. Szemem elé ne kerüljön még egyszer, megértette? Kaébe felrántotta a vállát. -Csak törődjön a betegeivel doki, velem ne foglalkozzon! S ment tovább a vödörrel, hányaveti nemtörődömséget hangsúlyozva minden mozdulatával. Ethel haldoklott. Az élet már csak hálni járt bele. Eszméletlenül, magatehetetlenül feküdt az ágyán, szemei csukva voltak. Julianna percenként futott oda, figyelte, lélegzik-e még? Tudta, a folyadékveszteség, a kiszáradás végzetes lehet. Kétségbe esve törte a fejét, hogyan segíthetne? Kaébe haladt arra a mosdató-tállal, odaintette. -Tedd le azt a tálat kislányom. Szaladj a konyhába, s kérj Zejetétől egy csésze langyos teát! Kaébe letette a földre a tálat, s hátra szaladt a konyhába. Nemsokára már jött is vissza, jókora bádog-bögrével a kezében. -Itt vagyok. -Jól van! -A nővér biccentett. -Gyere, ülj ide erre a székre. -Amíg Kaébe odavolt, kerített egy szétnyitható vászonszéket, olyasmit, amit a horgászok használnak a vízparton. -Merítsd bele a kanalat, s a széléről csepegtess teát a szájába! Csak óvatosan. Cseppről cseppre. Várj, hozok csipetnyi sót, belekeverjük! Ült Kaébe óraszámra Ethel függőágya mellett, a kinyitható vászonszéken, s csöpögtette cseppenként az éltető folyadékot a kiszáradt, cserepes ajkak közé. Késő este Julianna le akarta váltani, Kaébe azonban visszautasította. -Jól vagyok. Ez nem fárasztó. Csak ülök itt és csepegtetek. A hajnal ott érte. Ugyanabban a pozitúrában ült még mindig a széken, hosszú lábait felhúzta. Nem látszott rajta fáradtság. Mosolygott. Az indiánoknál másképp jelentkezik a fáradtság, mint a civilizációs körülmények között felnövő embereknél. Bármelyik fehér nő már rég ájultan fordult volna le arról a székről! Kaébeén nem látszott kimerültség. Ha vittek neki valamit enni, inni, megköszönte, s ott helyben, anélkül, hogy testhelyzetén változtatott volna, elfogyasztotta. Néha pisilnie kellett, kiment, leguggolt az épület mögött, s elvégezte. Aztán visszaült a helyére, felhúzta a térdeit, s sztoikus nyugalommal csepegtette tovább a teát. Lehet, hogy szunyókált közben, ki tudja? Meglehet, hogy szunyókált, mint katona az őrposzton szuronyos puskájára dőlve, melynek hegye már az állát csiklandozza. E sorok írója emlékszik rá, milyen érzés arra ébredni, hogy kis híján felnyársalja magát az ember a saját szuronyával! Ráadásul Kaébe indián volt, és abban a korban volt, amikor a bokájánál fogva felakasztva is képes lett volna aludni. Péter, amikor csak tehette, beszökött a kórterembe. Hintázott fejjel lefelé a tartókötélen Ethel feje felett, s vékonyka, aggódó hangon makogott hozzá. Aztán, ha észrevette Julianna nővért közeledni kezében a seprűvel, sipsiric, hanyatt-homlok menekült. -Nesze, te buta állat, nesze - lihegte a nővér, s vadul csapkodta a kicsi majom hűlt helyét. A majmocska azonban az első adandó alkalommal visszaszökött, így ez a kergetőzős játék kettejük között egész nap folyt. Antonio soha nem ment oda Ethel ágyához, de bármerre járt a kórteremben, őt figyelte. Szüntelenül imádkozott magában, mozgott a szája. Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz! Ha elveszítjük, én leszek a hibás, egyedül én. Nekem kellett volna megakadályoznom, hogy agyonhajtsa magát! Szűzanyám, könyörögj érte szent Fiadnál, Jézusnál! Szentlélek-isten, fogadd kegyelmedbe, erősítsd őt, bátorítsd a lelkét! Az Aszpirin is elfogyott. Dr. Voght elrendelte, hogy Ethel, és a többi lázas beteg részére készítsenek priznicet, áztassanak be lepedőket, amelybe belecsavarhatják őket. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja (11.) című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz T. Morin alkotást töltött fel Csókollak!- ott is címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Versike című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Stephan von Millenkovich:Enttäuschung : című alkotásho ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Áprilisi eső című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A szívek kövein című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Művészvilág című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben szhemi alkotást töltött fel Pandémia sokk ( sok ) címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fáj a fejem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Reményik Sándor: Estére / Am Abend című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 80. című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Reményik Sándor: Hová / Wohin *** Hová?? *** Haza? Hová?? Hová indu Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 80. címmel ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Fáj a fejem címmel a várólistára ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Mi a baj velem? című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) [...és nincs] című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |