HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2014-12-01

A majom farka, a misszionárius feneke IX/2.

Lassan kezdtek visszahúzódni a vizek, amelyek elöntötték az igapót. Még néhány nap, s felszabadulnak, járhatóvá válnak az őserdő vízi útjai, hajózható lesz az igarapé. Végre segítséget kaphatnak Padamóból, vagy San Felipéből a központi missziós állomásról: gyógyszereket, fiziológiás só-oldatot tartalmazó palackokat, orvosi felszerelést, élelmiszert.
Antonio utasította Neyomit, hogy helyezze üzembe a rádióadót. A nő helyet csinált az asztalon, feltette az ormótlan, utazókofferhez hasonlatos készüléket, és beindította az aggregátort. Azaz csak beindította volna, mert a gépezet nem működött. Santa Christivel akartak beszélni, hogy minél előbb indítsanak el lefele a Casiquiarén egy motorcsónakot az ellátmánnyal. Ott volt dr. Voght is, ő tudta elsősorban mire van szükség a kórház fenntartásához.
Neyomi rángatta egy ideig a beindító zsinórt, aztán kifulladva megállt.
-Nem megy! Nem segítene valamelyikük?
Antonio odalépett a nő mellé. Az aggregátor a sarokban volt. Hosszú kipufogócsöve az oldalponyva alatt kilógott a szabadba.
-Álljon csak kicsit arrébb!
Hasztalan küszködött, nem akart indulni az Istennek se.
-Bocsánat, hogy közbeszólok - szólt közbe az orvos - benzin van benne?
-Persze, hogy van - bosszankodott felegyenesedve a pap. -Magam töltöttem tele egy hete.
-Nézze azért meg!
Az atya elrittyentett egy cifrát, amit itt most nem idéznénk, de azért fújtatva, prüszkölve kicsavarta a benzintartály kupakját, és belelógatta azt a fapálcikát, ami a benzinszint mérésére lett rendszeresítve. Kihúzta a pálcát, és diadalmasan felmutatta: nézze meg doki, majdnem tele van, nem megmondtam?

Tanakodtak, mit lehetne tenni? A rádióadó, a kapcsolatot jelentette a külvilággal, tudták, a nélkül ki vannak szolgáltatva a vak-véletlennek. Az atya hívatta Pedrot és Carlost ők értettek az ilyesféle műszaki dolgokhoz. Hosszan babráltak vele leszerelték a fedelét, belenéztek, beletúrtak, kicsavartak valamit, piszkálták az úszót egy csavarhúzóval.
-A gyertya rendben van -, közölte Carlos, olajos kezével a homlokát törölgetve - és azt hiszem, az úszó is. Szikra, és üzemanyag tehát rendben, ez a kettő kell a működéshez. Próbáljuk meg akkor újra.
Pedro visszatette a fedelet, Carlos megpróbálta berántani. Kerregett az indító-motor, de a masina fő-motorja nem ugrott be.
-Tegyen már valamit! - mordult rá az orvos türelmetlenül, ingerült hangon. -Maga itt a felelős vezető, nem? Meghal a lányom, s meghalnak a többiek is, akik súlyos állapotban vannak'
A pap arca zárkózott volt, szeme villanása azonban árulkodott a belsejében dúló érzelmi viharról. Hátat fordított a doktornak, és az indiánokhoz beszélt.
-Pedro, Carlos, figyeljetek! El tudunk indulni ma, vagy holnap a motorcsónakkal? Mennyire ment vissza a Sjemice?
-Naponta apad majd' fél métert - mondta megfontoltan, minden szavát patika-mérlegre téve Pedro. -Ha most azonnal nem is, de elképzelhető, hogy egy-két napon belül hajózható lesz. Mindenesetre, én most azonnal szólok néhány embernek, s ha lehet, még ma visszatesszük a kikötő-stéget a helyére, s a csónakokat is visszatesszük a vízre, a stég mellé. Gyere -, szólt oda Carlosnak - nézzük meg, mi a helyzet!
Elmentek, kétségeket hátrahagyva. Ment az orvos is, várták a betegei. Néhány perc elteltével Antonio követte. A kórterembe lépve megállt a szélső függőágynál, jó messze Etheltől. Kaébe éppen akkor tette tisztába. A betegek, s így Ethel is meztelenül feküdtek ágyaikban csak egy vékony lepedővel voltak betakarva, így könnyebb volt mosdatni őket. A pap nem mert odanézni, mégis látta egy-egy akaratlan, odavetett pillantással, mi történik. A lepedő csak az alsótestét fedte, deréktól lefele. Saját hányadékában feküdt, rá volt kenődve a mellkasára, s csont-sovány karjaira. Kaébe lehúzta róla a lepedőt, és a földre dobta. Félvödörnyi vizet zúdított a krétafehér, vézna, élettelennek tűnő testre, majd egy szivaccsal letörölte testéről a mocskot. Felemelte a lábait, széttárta, mint egy kisbabának, s alul is lemosta. Ráöntötte a maradék fél vödörrel, szivaccsal felitatta, s egy tiszta frottír-törölközővel szárazra törölte a bőrét. Végül, a lábakat újra felemelve bekente a fenekét vazelinnel. Amikor újra odanézett, Ethel már nyakig be volt takarva, friss, tiszta lepedővel, s halotthalványan, mozdulatlanul hevert a chinchorróban.

Kaébe vitte kifelé a vödröt és a szivacsokat. Az orvos odament hozzá. Pislogó, álmatlanságtól bedagadt, vörös szemeivel úgy nézett rá, mintha először látná.
-Maga mit csinál itt kislány? Nem megmondtam magának, hogy semmi keresnivalója nincs a kórteremben? El akarja maga is kapni?
-És, ha igen, mi köze hozzá!
-Az, hogy itt én rendelkezem. Szemem elé ne kerüljön még egyszer, megértette?
Kaébe felrántotta a vállát.
-Csak törődjön a betegeivel doki, velem ne foglalkozzon!
S ment tovább a vödörrel, hányaveti nemtörődömséget hangsúlyozva minden mozdulatával.

Ethel haldoklott. Az élet már csak hálni járt bele. Eszméletlenül, magatehetetlenül feküdt az ágyán, szemei csukva voltak. Julianna percenként futott oda, figyelte, lélegzik-e még? Tudta, a folyadékveszteség, a kiszáradás végzetes lehet. Kétségbe esve törte a fejét, hogyan segíthetne? Kaébe haladt arra a mosdató-tállal, odaintette.
-Tedd le azt a tálat kislányom. Szaladj a konyhába, s kérj Zejetétől egy csésze langyos teát!
Kaébe letette a földre a tálat, s hátra szaladt a konyhába. Nemsokára már jött is vissza, jókora bádog-bögrével a kezében.
-Itt vagyok.
-Jól van! -A nővér biccentett. -Gyere, ülj ide erre a székre. -Amíg Kaébe odavolt, kerített egy szétnyitható vászonszéket, olyasmit, amit a horgászok használnak a vízparton.
-Merítsd bele a kanalat, s a széléről csepegtess teát a szájába! Csak óvatosan. Cseppről cseppre. Várj, hozok csipetnyi sót, belekeverjük!
Ült Kaébe óraszámra Ethel függőágya mellett, a kinyitható vászonszéken, s csöpögtette cseppenként az éltető folyadékot a kiszáradt, cserepes ajkak közé. Késő este Julianna le akarta váltani, Kaébe azonban visszautasította.
-Jól vagyok. Ez nem fárasztó. Csak ülök itt és csepegtetek.

A hajnal ott érte. Ugyanabban a pozitúrában ült még mindig a széken, hosszú lábait felhúzta. Nem látszott rajta fáradtság. Mosolygott. Az indiánoknál másképp jelentkezik a fáradtság, mint a civilizációs körülmények között felnövő embereknél. Bármelyik fehér nő már rég ájultan fordult volna le arról a székről! Kaébeén nem látszott kimerültség. Ha vittek neki valamit enni, inni, megköszönte, s ott helyben, anélkül, hogy testhelyzetén változtatott volna, elfogyasztotta. Néha pisilnie kellett, kiment, leguggolt az épület mögött, s elvégezte. Aztán visszaült a helyére, felhúzta a térdeit, s sztoikus nyugalommal csepegtette tovább a teát. Lehet, hogy szunyókált közben, ki tudja? Meglehet, hogy szunyókált, mint katona az őrposzton szuronyos puskájára dőlve, melynek hegye már az állát csiklandozza. E sorok írója emlékszik rá, milyen érzés arra ébredni, hogy kis híján felnyársalja magát az ember a saját szuronyával! Ráadásul Kaébe indián volt, és abban a korban volt, amikor a bokájánál fogva felakasztva is képes lett volna aludni.

Péter, amikor csak tehette, beszökött a kórterembe. Hintázott fejjel lefelé a tartókötélen Ethel feje felett, s vékonyka, aggódó hangon makogott hozzá. Aztán, ha észrevette Julianna nővért közeledni kezében a seprűvel, sipsiric, hanyatt-homlok menekült.
-Nesze, te buta állat, nesze - lihegte a nővér, s vadul csapkodta a kicsi majom hűlt helyét.
A majmocska azonban az első adandó alkalommal visszaszökött, így ez a kergetőzős játék kettejük között egész nap folyt.
Antonio soha nem ment oda Ethel ágyához, de bármerre járt a kórteremben, őt figyelte. Szüntelenül imádkozott magában, mozgott a szája. Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz! Ha elveszítjük, én leszek a hibás, egyedül én. Nekem kellett volna megakadályoznom, hogy agyonhajtsa magát! Szűzanyám, könyörögj érte szent Fiadnál, Jézusnál! Szentlélek-isten, fogadd kegyelmedbe, erősítsd őt, bátorítsd a lelkét!
Az Aszpirin is elfogyott. Dr. Voght elrendelte, hogy Ethel, és a többi lázas beteg részére készítsenek priznicet, áztassanak be lepedőket, amelybe belecsavarhatják őket.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2017-03-07 08:08:42

válasz black eagle (2017-03-06 08:52:52) üzenetére
Kedves Sas! Köszönöm, örülök, h érdekesnek találod a történetet. Gyere, várlak! Üdvözlettel: én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
848
Időpont: 2017-03-06 08:52:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó rész, Bödön!

Drámai, izgalmas, részletes - nem is ragozom. Izgalommal lesem a folytatást.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-12-30 09:55:33

válasz eferesz (2014-12-29 13:09:34) üzenetére
Szia, köszi, de messzire azért ne menj:)
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2277
Időpont: 2014-12-29 13:09:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Már megyek is tovább.
:)
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-12-08 08:08:24

válasz Istefan (2014-12-07 20:34:40) üzenetére
Jaj, de türelmetlen valaki! Netalántán te is beleszerettél Ethelbe? (Én igen!) Mindennek eljön az ideje. Vagy nem:))) Üdvözlettel: én
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1593
Időpont: 2014-12-07 20:34:40

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Úgy érzem ideje lenne már visszahozni a kislányt, én legalábbis ezt tenném. Üdv. istván
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2014-12-01 17:53:35

válasz Susanne (2014-12-01 17:27:25) üzenetére
Szia Zsu! Ez egy nehéz időszak Ethel életében, és a misszió életében is. A történet Ethelről szól, sztem ő nem halhat meg, remélem nem is fog:) De lehet, h majd csak később derül ki. Köszönöm, h végig követed, örülök, h tetszik. Nagyon fontos nekem, Mérvadó. Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5404
Időpont: 2014-12-01 17:27:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci !
Nem csalódtam ma sem, annak ellenére, hogy kissé szomorú ez a rész, de gondolom
a következő részben megoldódik minden probléma.
A szokásos "csavar", remélem lesz még.
Tetszett !
Szeretettel olvastalak: Zsu

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)