HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1848

Írás összesen: 47188

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szekelyke
2018-11-05 11:10:04

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-01-09

Csúnyácska

I. CSÚNYÁCSKA

A legelbűvölőbb csúnya lány Rónatelky Lilla volt azok között, akiket világéletemben láttam. Pedig láttam egynéhányat, azt elhihetitek. Hámori Bandi soha el nem mulasztotta felhívni a figyelmemet rájuk, ha a Dunán jártunk evezős csónakkal. "Szeva' kislány, ne haragudj de te olyan csúnya vagy, hogy csak uborkasalátával lehet rád nézni" -kiáltotta oda a stégen napozó leányzónak, s, hogy mondanivalóját alátámassza, evezője tollával lefröcskölte a csúnya lányt. No, de hol voltak a stégen napozó csúnya lányok Rónatelky Lillához képest!
Ha az ember egyenként vizsgálta arcának részleteit még tán nem is talált semmi kivetnivalót. Igaz, hogy a szem olyan világos volt, mint a víz, a szempillák és szemöldök szabályos, de seszínű, a száj pici és csücsöri, s a fülek, Istenem, a fülekre nem is emlékszem, mert mindig sísapkában láttam. Szóval külön-külön rendben lett volna a dolog. De az egész arc úgy volt összetákolva, hogy azt valóság-hűen leírni nem lehet. Szemei túl messze álltak egymástól. Orra a középvonaltól fél-újnyira jobbra helyezkedett el. Nem volt álla, arca a szájjal fejeződött be alul. S mindehhez képzeljetek el egy vörösre csípett, lila bőrszínt átbarázdálva hajszálrepedésekkel!
"Lilla szívét kértem, s megadá az ég" -szavalta dr. Völgye, ha meglátta a csúnya lányt a síliftnél sorban állni.
Az ifjú hölgy ilyenkor elpirult, s ez még rosszabb volt, elviselhetetlen volt.
Csúnyácskának dr. Völgye nevezte el. A Deresen tipródtunk éppen, a korongos felvonó beszállójánál, léc a lécen, csikorog az él, elfojtott káromkodások szlovákul, magyarul. Egyszer csak azt mondja a Völgye: -Testvér /mert abban az időben a Hámori után szabadon "Testvérnek" nevezett már minden haver a hegyen/, nem láttad ma még Csúnyácskát?
Poénnak szánta, nyerített is mindenki, aki hallotta.
-Ne fesd az ördögöt a falra, -kiáltott rá Kaltenbunner, -mert megjelenik!
Botjával felmutatott a buckákra, s már láttuk is. Messziről megismertük mozgását, porzott a hó, ott kígyózott lefele Rónatelky Lilla.
Elegánsan mellénk siklott, már-már úgy tetszett, megúszta. De nem, az utolsó pillanatban lécei keresztbe fordultak, s ő fejjel előre bezuhant a tömegbe.
-Kurva madzsarszka, -kiabáltak rá a szlovákok, mert egy szlovák társaság közepébe rongyolt bele éppen.
Felállt, leporolta fakó-lila overálját. Szeme elmerengett a távoli hegycsúcsokon. Megpróbált mosolyogni, de Kaltenbrunner rászólt, hogy ezt azonnal hagyja abba.
-Nincs a kérótokon még egy hely? -kérdezte, icipicit oldalra hajtva a fejét.
Fényes dél volt, hosszú árnyékot írtak a hullámos havon a felvonó vastraverzének csonka karjai.
Kicsit elképedtünk. Szombat van, dél van, s ennek a magyar lánynak nincs szállása?! Vajon hol fog éjszaka aludni? Mert Bysztrától Breznóig minden szálláshely foglalt már, az tuti fix.
-Mikor jöttél Lilla? -faggatta dr. Völgye.
-Tegnap, -vonta meg a vállát Csúnyácska.
-S hol aludtál?
-Egy fáskamrában, -mondta Csúnyácska.
-Egy fáskamrában? Nem mondod? -Komáromi vetette közbe, aki egy kezdő lányt menedzselt a csoportjából, s csak fél füllel hallgatta az épületes eszmecserét.
-Egy fáskamrában, na, -erősítette meg Csúnyácska. -Nem kaptam máshol helyet éccaka. Azér kéreckettem rá a ti kecótokra.
Lassan lépegettünk felfele, s lassan kibontakozott Csúnyácska utazásának története.
Vonattal jött Budapestről. Tehervonattal. A határon behúzódott egy fülkébe, senki nem vette észre. A vonat Sahyt elhagyva nyugat felé, Levicének kanyarodott. Csúnyácska éberen figyelt és a váltóknál, ahol a szerelvény lassított, léceivel, s egyéb motyójával leugrott. Bevárta a másik tehervonatot, ami úgy tűnt, jó irányba halad. Ötször szállt át éjszaka. Csodálkozó, álmos vasutasok segítették félreeső teherpályaudvarokon. Éjfél jócskán elmúlt, mire Bystránál lekászálódott a vonatról. Felment gyalog a kocsmáig, mi az a nyolc kilométer egy elszánt sportembernek. Fellármázta a szomszédos házban Hudikovát, mert csak őt ismerte a faluban, és szállást kért tőle. Hudikovánál azonban tele volt a ház, elküldte hát a lányt. Másfél órát bolyongott, mindenhonnan kidobták. Végül visszament Hudikovához. Az öregasszony megszánta és néhány koronáért felajánlotta a fáskamrát. Csúnyácska bevackolta magát, beállította a vekkerét hétre, de fél hétkor már fenn volt, megmosdott a hóban és készülni kezdett, nehogy lekésse a síliftek indulását.

-Mi a helyzet a kérótokon? -kérdezte még egyszer. Tekintete riadt madárként egyikünkről a másikunkra röppent.
Dr. Völgye a hóba köpött. -Mi lenne? Tömegnyomor a köbön.
-És a szomszédban?
-Dettó.

Be kellett fejezni a társalgást, mert közben odaértünk a beléptető kapuhoz. Magam elé engedtem Lillát, hogy ha kizuhan, előttem zuhanjon ki, ne valamelyik kezdőm előtt. Elment rendben, kicsit billegett lécein, de nem esett el. A lámpa, jobbra fönt zöldre váltott. Elkaptam a rudat, az automata az oszlop tetején rákapcsolt a végtelenített drótkötélre, s már rántott is előre. Lábaim közé igazítottam a korongot. Sebesen vitt felfelé a húzólift, léceim pattogtak a keményre vasalt havon. Előttem Csúnyácska siklott, mögöttem dr. Völgye, utánuk a csoport. A sort Kaltenbrunner és Komáromi zárta. Baj nélkül értünk fel. Tinta-kék égbolt borult a Deres 2000 méter magas csúcsára. A nap lustán izzó, vörös korongja oldalt, a zord sziklák felett görgött. Éles kontúrokkal parádézott a téli táj. Északi irányban a Magas-Tátra kiugró ormai csipkézték a láthatárt délen, lent a völgyben fekete árnyékot vert a komor fenyves. Kiszálltam és megvártam a többieket. Komáromival kettéosztottuk a társaságot, és elindultunk lefele. Ekéztem és mellézártam, ekéztem és mellézártam. Reméltem, a kezdők tudnak követni. Meredek volt a pálya, mély volt a hó, bucka, bucka hátán sorjázott. Csúnyácska egy ideig velünk haladt, aztán, lassúnak találta a tempót, és otthagyott bennünket. Mi, a hatalmas, katlanszerű völgy jobbszélén, a felvonó pályája mellett óvakodtunk, Komáromi elvitte az embereit balra, átkaroló hadműveletet hajtott végre, hogy a sílift alsó állomását simább terepen közelítse meg. Dr. Völgye és Kaltenbrunner már messze lent mozogtak, kis pontoknak látszottak a végtelen hómezőben.

Így síeltünk egész nap. Csúnyácska néha előkerült, hol a pályán találkoztunk vele, hol a felvonónál. A szlovákok rettenetesen mérgesek voltak rá, ha meglátták, kiabálni kezdtek: kurva madzsarska!
Aztán este, lenn a kocsmában megint összefutottunk. A duruzsoló vaskályha melegétől arcszíne még a szokottnál is lilábbnak tűnt.
-Nem tudtok valami elfogadható pecót a környéken? -nézett ránk seszínű szemével tehénszerűen szőke szempillája alól.
Sört ittunk korsóból, vastag habbal a tetején. Elég oldott volt a hangulat.
-A fürdőkádat kibérelhetnéd a mi házunkban, -enyelgett vele Kaltenbrunner. -Ne, kérlek. Csak ezt ne! Légy szíves ne mosolyogj!

Sok éven keresztül jártuk a hegyeket. Bármerre síztünk, Csúnyácska ott volt. Jött, lihegett, arca feketés-lilába váltott az izgalomtól, ahogy kérdezte: mondjátok, nem tudtok a környéken valami jó pecót?

Az egyik nyáron dr. Völgyével vitorláztam a Balatonon. Nagy szél fújt, mérges, fehér tarajok vicsorogtak ránk, palackzöld hullámok hátán szánkáztak, majd szétomlottak. Nem sokat beszélgettünk, a kötelekre kellett figyelni, a vitorlákra. Raumban értük el a szemesi mólót, ám ahogy az utolsó, ferdén átvonuló hullámhegy tetejéről becsúsztunk az öböl nyugodt vizére, megszólalt a Völgye:
-Hej, Dottore! Tudod-e, hogy meghalt a Lilla?
-Kicsoda halt meg? -riadtam rá, s húztam a nagyvitorla behúzókötelét.
-Hát a Csúnyácska, na.
Belém szakadt a szó dr. Völgye közlésétől. Nem tudtam rá nyögni hirtelenjében semmit.
A doktor elfogulatlanul folytatta.
-Egy közös ismerősünktől halottam, ő is feljár sízni. Vonat-stoppal ment megint, tudod, mindig vonat-stoppal közlekedett. Leszállt az egyikről, várta a másikat. Leült közben a váltókra, mert elfáradt. Elszundított, nem vette észre a sötétben a közeledő szerelvényt. A tehervonat elütötte.

-Ó szegény! -mondtam.

A legelbűvölőbb, legvagányabb csúnya lány volt Rónatelky Lilla, akit valaha ismertem.
Mi, haverok a háta mögött csak Csúnyácskának becéztük. Senki nem tudja, hol nyugszik.



Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2016-06-10 08:14:39

válasz Ötvös Németh Edit (2016-06-09 18:05:28) üzenetére
Kedves Edit! Sajnos ez egy igaz történet. Így halt meg Csúnyácska! Szerettük őt, de soha nem sikerült pecót szerezni neki:) Szeretettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2016-05-13
Összes értékelés:
1323
Időpont: 2016-06-09 18:05:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Nagyon tetszett szegény Csúnyácsa története, sajnos a vége szomorú. Jól írtad meg.
Sajnáltam....
Szeretettel Edit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-04-16 20:16:04

válasz Borostyán (2008-04-16 17:23:46) üzenetére
Köszönöm Borostyán!

A többit itt lejjebb találod!
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2008-04-16 20:14:21

Kedves Borostyán!

Az, hogy van-e fülkéje egy tehervagonnak, vagy nincs, az nem a LOGiKAI, hanem a TÁRGYI tévedés kategóriűjába tartozik.
No már most, én, igenis utaztam olyan tehervagonban (balhéból felkapaszkodtunk rá) amelynek volt fülkéje, abba húzódtunk be, onnan szedtek le a rendőrök és vittek be a cinkotai rendőrőrsre.
Köszönöm, hogy felhívtad a hibámat a vessző, és helyesírási hibákra, elképzelhető, hogy benne maradtak, majd átnézem újra.
Nagyon aranyos vagy, hogy véleményt írtál erről a történetről. Csúnyácska egy jó fej csaj volt, nagyon szerettük őt!

szia: én
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1984
Időpont: 2008-04-16 17:23:46

Kedves Bödön!
Kérésednek eleget téve most kivesézem ezt az írásodat:) Csupán egyetlen logikai hibát fedeztem fel: szerintem tehervonatokon nincs fülke, ahová Csúnyácska behúzódhatott volna a határőrök elől. Ezen kívül csak helyesírási hibákat és vesszőhibákat észleltem, de azokból meglepően sokat... Kis odafigyeléssel ezeket kiküszöbölhetnéd:) Ja, és nekem, mivel soha nem jártam sielni, se vitorlázni, kicsit sok szakszót használtál, és a szlovák helységnevek is nehezen megjegyezhetőek voltak. Amúgy tetszett a történet, sikerült Csúnyácskát megkedveltetned az olvasóval:)
Üdv: Borostyán
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-10-30 08:25:09

Köszönöm. Nanyon jól estek elismerő szavaid!

-én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-05-12 20:30:40

Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett. Azt a tájat nagyon szeretem, sokat jártam ott.
Üdv: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8032
Időpont: 2007-04-03 15:45:58

Köszönöm, hogy elolvastátok, örülök, hogy tetszett. A történet annyira igaz, amennyire gy ilyee történetnek igaznak kell lennie ahhoz, hogy hiteles legyen. Egyszerűbben: van igazságmagva. De, ha tetszett, akkor a "belső igazsága" tetszett, gondolom, Ti igaznak éreztétek. A történet kiagyalója nem mindíg érzékeli, hogy működik-e a dolog, ezért franyesz a pozitív visszajelzés. Mégegyszer: köszönöm!!!
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
707
Időpont: 2007-01-09 19:41:14

Nagyon tetszett Csúnyácska története. Megsajnáltam ezt a lányt... Egyébként igaz történet?

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 4. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Jose Martinez vitorlázós történetei 4. címmel

Hayal bejegyzést írt a(z) A szerelem hét napja című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Életünk, halálunk... (Ennyi?) című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel A veréb és a varjú címmel a várólistára

Hayal bejegyzést írt a(z) Szerethető... című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Fekete lombok alatt című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Titkos út című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Október című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Éhes gyermek című alkotáshoz

Hayal bejegyzést írt a(z) Majmok hajója című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Szállj el, szállj el... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)