HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 63

Tagok összesen: 1915

Írás összesen: 51239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-02-14 12:06:41

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: nincsennevemFeltöltés dátuma: 2014-12-03

A sarkkör közelében

A hó csikorgott, ropogott a kerekek alatt. A kis pelyhek fájdalmasan landoltak a szemben. De hát mégsem lehet úszószemüvegben közlekedni. Furcsa volt először ez a hóban biciklizés, de a tömegközlekedés irreálisan drága. Ilyen ez. Itt nem olyan színvonal, mint otthon. Az emberek is másképp élnek. Azt hinnéd a hosszú éjszakák, amik során csak négy órára kerül elő a nap, majd folyamatos depressziót hoznak maguk után, de nem. Ez azért nem ilyen egyszerű, ahhoz sokkal komolyabb indok kell, hogy kialakuljon. Néha például a semmi is elég. Ez a legkeményebb környezet, ahol a legkönnyebb az élet. A sivatagi édenkert. 200 km-re az északi sarkkörtől, mint Budapesttől Hajdúszoboszló.
A nappali és éjszakai hőfok között nincs különbség. Sőt, a nappal néha hidegebb, mint az éjszaka. És úgy ugrik egyik napról a másikra 20°C fokot a hőmérséklet, hogy észre sem lehet venni. A tenger jól befagyott. Biztonságosan át lehetne rajta kelni kocsival Svédországba. Vastag hótakaró fedi most, mint egy végtelen fehér mező. A város fényei ugyanolyanok, mint máshol. A családi házas részen pedig még mindig kint vannak a karácsonyi díszek.
Különleges dolog, mikor az ember eljut addig, hogy ugyanúgy nem bánja a -25°C fokos hőmérsékletet kint az utcán, akár a 90°C-et bent a szaunában. Nem számít. A hideg, és a meleg csak egy érzés, és az a legjobb, ha a kettő kiegyenlíti egymást.
A leginkább távolságtartóbb emberek gond nélkül szaunáznak anyaszült meztelenül együtt, nem követi szexuális erőszak, vagy farok méregetés.
Valahogy kezd is olyan normálisnak tűnni. Ahogy egymás mellett tudnak élni az emberek úgy, hogy mindenkit csak a saját boldogsága érdekel, és senki sem szól bele a másikéba. Mindenkinek megvannak a céljai, a terve, az, hogy hogyan juthat el oda.
A lányok felkérik a fiúkat táncolni. A hagyományos férfi lét itt a csendről, és a magányról szól. Senki nem láthat bele egy férfi fejébe, senki nem érezheti át egyedüllétét, keserűségét. Egybeolvadt a természettel, mint a kopasz fa egy fehér mezőn, olyan ő is az élet mezején. Fájdalma a világ fájdalma, az újra és újra beköszöntő hosszú téllel azonos.
Itt nagyszájú, kemény asszonyok élnek, akik egybetartják a családod, vezetik a pénzügyeket, nevelik a gyerekeket, és megteremtik a meleget a zord világba. Támaszt, és felügyeletet jelentenek férjeiknek, akik számára a munka és a magány mellé a kocsmázás lenne az egyetlen megoldás. Hát ez az asszonyok legnagyobb kihívása, hogy megvédjék a pénzt. Még ha néha jól el is kell verni a férfit, hogy megértse, nem viheti el, amit már haza hozott.
Igen, ha muszáj lenne régi értékrendeket követnem, én a finneket választanám, de itt is férfi lennék inkább. Egy kopasz fa, a fehér mezőn.
A szél ritkán borzolja a hóbuckákat, csak a kerékpározás során fellépő légáramlat az, ami megcsípi az ember arcát. A leghalálosabb körülmények között itt érezhetjük magunkat a legnagyobb biztonságban. Szép ez a hely, melankolikusan gyönyörű. Hétköznap megtörténhet, hogy nem is látjuk a nappalt, csak az éjszakát. Ilyenkor még órával is nehéz megmondani mennyi az idő. Hiába van reggel 9 óra, ha úgy érezzük, este 11 lehet.
Aztán jön a csere. Erről akkor még nem tudott, hiszen még nem látta, hogy milyen lesz, mikor a nap-éj egyenlőség után megfordul a világ a tengelye körül, más szögből süt már a nap, és a hosszú éjszakákat soha el nem múló nappalok követik. Ilyenkor egy kicsit véget ér a csend, és eljön az ünnep ideje. Húsvétkor, az első makkarázásként ismert nagy tűz, ami a közeledő világosságot jelképezi. A tavasz ünnepe. Bár még tavaszról itt nem beszélhetünk. Csak a hosszú, egy hónapon át tartó olvadás jön. A latyak, az áradás, a tenger lassú előbukkanásának ideje.
Végül a tavasz egy hétig tart. A nyírek és a fenyők virágba borulnak, és kiszínesednek az addig fehér mezők. Az éjszaka pedig eltűnik.
Itt van egyébként a tél visszatérésének ideje, mikor májusban maximum három nap erejéig nagyjából -1 fokig hűl az idő, és sűrű havazás kezdődik. Ilyenkor szoktak kiesni az emberek az ablakon, nem a hosszú éjszakák alatt.
Eleinte persze még besötétedik olyan 11 körül, majd fél 12 körül, később dereng az ég alja. De hamar eljutunk az egész estés szürkülethez.
Ó igen, a nyár, amikor soha nincs este. Az éjféli nap ünnepe, és az állandó bulik a Club sixteen-ben, az Yliopisto katu 16-os számú kollégiumi épületében. Mindenki máshonnan érkezett, de mindenki ugyanazért. Csak egyszer tapasztalsz olyat, hogy egy idegen szlovák srác mély megvetéssel a szemében néz rád, mert te magyar vagy. Egyébként itt nincs politika. Nincs történelem. Itt mi vagyunk, a világ utazók, akik elég bátrak voltak ahhoz, hogy eljöjjenek ide. A Club sixteenben mindig szól a zene. Az emberek a tetőn táncolnak, és kartonnal veszik a Karjalát.
De az Alppilai koliban is sok meghökkentő dolog volt már, mint mikor mindenki eltűnt, majd kiderült, hogy mind a szomszéd szobában aludtak. Vagy amikor egy SMS hangra ébredt, ami egy közeli szobából érkezett, a tartalma pedig a következő: "Na, ki jön velem esemény utánit venni?"
Vagy amikor mindenki elment máshová bulizni, vagy aludni, valakik mégis voltak a konyhában.
Ez csak egy Erasmuson történhet meg.
Ja meg a zöld disznó esete, amikor a 62/2011-es jogszabály elméleti háttere tökéletesen megfigyelhetővé vált. Adri kivette a fagyott húst a hűtőből, hogy az kiolvadhasson. Egy pár óra múlva nekiálltak előkészíteni. "Adri ez a hús már nem jó" "Az nem lehet!" "De Adri, ez büdös!" "Most vettem ki, nem lehet büdös, vágd tovább!" "De Adri, ennek nyálkás a felszíne!" "Pseudomonas lehet" jegyezte meg Vanda. "Mondom, hogy még jónak kell lennie, vágjátok tovább!" "De Adri, ez zöld színű!" "Jajj már, akkor most mi legyen, ki akarod dobni?" "Mi ez a büdös?" A konyhában mindenki Kicsi Tomira nézett, aki mellett hamarosan megjelent Tomás is. "Akkor dobjuk ki!" Adri feladta a harcot. "Az ablakon?" Mindig volt egy olyan érzés bennük, hogy nem kellett volna a fiúk javaslatát megfogadni.
Különleges érzés Tomással ketten nézni az RTL moston, ahogy ellepte Magyarországot a hó. Nagyjából akkora torlaszokat okozva, mint amik itt is voltak a koli ablaka alatt. A katasztrofális állapot, ami áthidalhatatlan problémákat okoz, válsághelyzet állt elő, kérem. Nincs megoldás. A belügyminisztérium SMS-t küldött Adrinak. Arra biztatja, maradjon a kocsijában, vagy esetleg üljön át egy másikba. Persze neki eszében sincs a két ajtónyira lévő szobájának ágyából kimozdulni.
A reggeli kávét iszogatva Tomás csak nevet, hogy ilyen nincs. Itt bezzeg a vonatok is rendesen járnak.
De mellette más gondolatok mozognak egy másik fejben. Hogy milyen elképzelhetetlen volt azelőtt hóban biciklizni, és milyen nehéz volt még egy éve -10°C fokban a Margit híd Budai hídfőjénél állni. Gyakorlatilag minden helyzet, ami még nem volt, vagy csak elfelejtettük, hogy megtörtént, nagyon nehéz. Az, amivel már nem lehet megküzdeni, olyan szörnyű, valójában szubjektív. Kinek mi. Mondjuk egy januári biciklizés a havazásban akkor elég nehéznek tűnt. Pedig lehetett az az este még annál is keményebb.
Vagy Vandának az első jégúszás is elég nagy kihívásnak tűnt. A víz 2°C fokos volt. Ahogy belemerült, gyorsan kapkodott a kezével, hogy mielőbb kiússzon onnan. De semmi sem úgy működött, ahogy megszokta. Érezte, ahogy az életfunkciói lelassulnak, és vele együtt ő maga is. Érezte, hogy ha még két percet itt marad, akkor leáll a szíve, nem keringeti tovább benne a vért, és a víz rabja marad örökké.
De azért kiúszott, és ment még egy kört Adrival.
Közben kintről a harmadik egy fényképező géppel nézte a szenvedésüket. Hülye lett volna bemenni, az is problémát okozott, hogy a szaunából kiérve meztelen lábbal lépjen a hóra, és a többiekkel együtt belevesse magát a hatalmas buckákba, miközben majd neki is jégvágóra fagy a mellbimbója, és szemet rajzol a hóemberré olvasztott halomba.
Nem, nem köszi! Neki egy hideg zuhany is elég lesz.
Szóval csak lőtte a fényképeket a sűrű, nagy pelyhekben hulló hóról, ami függönyként telepedett a tájra (ja, meg a szuicid lányokról), mint egy gyönyörű fagyott színpadon, ahol az előadás mára véget ért, így ezt most leeresztették.
Persze volt szerencséje neki is átélni valami hasonlót, de később, mikor már beköszöntött az örök nappal. A folyó akkor már 9°C fokosra melegedett. Igazából ez sem egy szervezet barát hőfok. Ebben a környezetben, az ember lába, ahogy beér a vízbe, először csak a jeges hideget érzi. Olyan, mint a 18 fokos Balatonba, csak jobban fáj, meg, nem lehet megszokni. Ha egy helyben áll, nagyon szúrja, ha meg lép, és mozogni kezd körülötte a hideg víz, még jobban. Aztán elkezd zsibbadni (ez jelzi a véráramlás súlyos lelassulását). Furcsa érzés, ezek után átértékelődik a nyaralásokon elhangzott hideg a víz típusú kijelentés.
Szóval ott voltunk, hogy fájdalmas a szembe szálló hópehely, és az arcot fagyasztó jeges levegő.
Meg van még valami, ami elég ijesztő volt eleinte, az pedig a sok aluljáró. Már nem azért, amiért itthon, persze. Inkább a jeges lejtők miatt. De ha sokszor leszánkózott rajta az ember, meg lehet szokni, és el lehet kezdeni élvezni. Már sokszor fékezés nélkül suhant át, akkora lendületet kapva, hogy felfele nagyon tekerni sem kellett. Mikor beért a rövid kis alagútba, végre a kép is kitisztult, mivel egy kicsit eltűntek a hópelyhek, majd az emelkedőnél újra folytatódott minden.
A kis vacak bicikli egész jól bírja, egy mountenbike, amit "not much, only 100 euro"-ért vettek a használt holmisnál, egy sarokra a kolitól. Itt egyébként általában minden apróság not much only 10 euro, vagy akörül.
Sokan száguldoztak kerékpárral, és ha jót akartál magadnak, nem kerülsz az útjukba, mert csak miattad nem szeretnek megállni.
"Perrrrkelee!" Kiabált az öregember, ahogy jött szembe a lejtőn. De hát a másik nem tudott arrébb menni, mert valami megakasztotta a láncot. Végül még sem lett ütközés. Az öreg kikerülte valahogy.
"Perkele, perkele, de ha egyszer nem tudok arrébb menni!" A többiek hangosan nevetni kezdtek. "Tudod te mi az, hogy perkele?" "Nem." De nem is érdekelte, ott akkor. Ideges volt, hogy szar a lánc, és egyébként nem állt messze a perkele jelentése attól, amit valóban közölni akart.
Szóval közeledett a lejtő, ebben a szúrós hóesésben. Még most is megijedt egy kicsit a gondolattól, hogy nekimegy a lejtőnek fék nélkül, de hát, ha egyszer könnyebb így feljönni a túloldalon, és ha egyszer már így is annyira lemaradt a lányoktól... De tényleg, hogy a fenébe tudnak ezek így tekerni? Nekik üvegesre fagyott a szemgolyójuk, vagy csak ő az egyetlen, akit egyáltalán zavar, ha kis tűszúrásokat érez a retináján? Mindegy, nem zavarták annyira ezek az erőnléti dolgok. Jobban idegesítette a szakmai fejlődés hiánya. Az, hogy sorra kapták a leveleket, hogy most inkább finnül tartanának órát, de ebből, meg abból a jegyzetből majd felkészülhetnek. Na, köszi. Ennyit arról, hogy itt minden óra angolul van. Mi értelme fényezni magukat, előbb vagy utóbb úgyis kiderül az igazság?
"Bazdmeg"
Ki tudja mi volt, lehet, hogy egy kavics a hó alatt, vagy ilyesmi, de nagyon jól arrébb dobta a kereket. Ezek után már csak az lenne a legrosszabb megoldás, ha hirtelen visszarántaná a kormányt, szóval ezt természetesen muszáj megtenni, és kész is! Egy hatalmas repülés következik hölgyeim és uraim, a bicikli balra, a csaj pedig jobbra. A teljes tenyerével próbálná tompítani a beérkezést, csak hát a hó, mint már említettem, az ugye csúszik, így inkább a jóslásból jól ismert Vénusz-dombbal érkezik a földnek, majd tovább csúszik a kézfeje a havon. Hát ez egy jó kis zuhanás volt, szóval kár lenne olyan gyorsan felpattanni. Először azon gondolkozik, hogy mi lehet most a jelenlegi helyzet. A karja a feje mellett, egy igen kicsavart pozícióban. A vállát furcsán érzi. Szóval lehet, hogy kiment. Hát az nem jó. Elég hideg a föld, fel kéne innen kelni, csak itt rádöbben, hogy nem igazán tud. Ugye most a másik csuklójára támaszkodhatna csak, ami szintén részt vett valamennyire az ütközés tompításában, így az nem könnyű, ráadásul, ahogy megmozdul, érzi, hogy fáj a másik karja. Ez de rohadt sokba fog kerülni! Mindegy. Közben elsuhan mellette egy srác biciklivel. "Kedves gyerek vagy! Ne is törődj velem, én csak itt így elfáradtam, gondoltam ledőlök egy kicsit."
Végül mégis megerőlteti magát, és felül. Fájdalmasan és lassan mozdítja egyenesbe a karját, de örömmel észleli, hogy nem ment ki, semmi baja. Ahogy megpróbál felállni, talál egy újabb problémás pontot, a medencéjét is jól hozzáverte a fagyott hó földhöz. Végül mégis talpra áll. Egész jól megúszta a dolgot, meg kell állapítania. Ahhoz képest, hogy egy öt perce még azt hitte, kiugrott a válla, most úgy érzi nem sérült komolyan semmije. Huh, ez szerencse, baromi drága itt az egészségügy, az OEP meg csak utólag fizet!
Összeszedte a "rohadt gyilkos szekeret" és lassan, bicegve indult el a lejtőn lefelé. Az aluljáróba beérve meglátja a biciklis fiút, aki most, hogy észrevette, felült a kerékpárjára, és tovább tekert. "De édes" Gondolta. "Mégis megvárt." A lejtő tetején már Adri jön szembe. "Hát te hol voltál?" "Én?" Néz rá meglepődve, mintha valami értelmetlen kérdést kapott volna. "Leugrottam egy kicsit." "Mi?" Adri értetlenül nézett rá. Ezért szerette húzni az agyát, az ilyen tekintetekért. "Kicsúszott alólam a bicikli, na!" "Ó te jó ég!" Vanda csak mosolygott, és leszállt ő is a kerékpárról. Így tolták hazáig hárman. Közben Vanda hátizsákjában egy leakciózott fagyasztott hús várta, hogy előrukkolhasson majd a zöld disznó történettel.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9512
Időpont: 2014-12-04 08:23:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia! Humoros, érdekes, élő, eleven úti-beszámoló arról az általunk kevésbé ismert északi vidékről. Csodálatos emlékek eredetiben, színesben, széles-vásznon. tetszett ez az írás! Üdv: én

Legutóbb történt

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A bosszú ára (7/8) című alkotáshoz

Szirják Györgyi bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel A bosszú ára (8/8) címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Gyerekvers című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Kezdettől fogva tudtam című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Tavaszi titok című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel átalakulok címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) érdektelen értékelés című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)