HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 58 Tagok összesen: 1920 Írás összesen: 51389 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: merenwenFeltöltés dátuma: 2007-01-09
A vándor"Meg fogom találni."-mondta magában a vándor, és folytatta útját. Hónapok teltek el, de ő nem adta fela a keresést. "Meg fogom találni, mert meg kell találnom. Nem hagyhatott itt egyedül." Járta a világot, akivel csak szembetalálkozott, megkérdezte, nem látta-e elveszett kedvesét. Bár feladta életét, otthagyta családját és barátait, az otthonát, egyvalamit sosem felejtett el: őt, a lányt, akit szeretett...Lilean volt a neve, szép, karcsú lány, hosszú sötét hajjal, apró fülekkel és rózsás, vörös ajkakkal. Csodálatos lény, oly kecses, oly légies, szinte suhant , nem is a földön járt. Erre gondolt, ha csüggedni kezdett vagy pihenni akart, ez éltette. Már csak ez. Csak annyit aludt, amennyit muszáj volt volt a gyalogláshoz, csak annyit evett, amivel nem halt éhen.lefogyott, szikárabb lett, megbőtt a haja és a szakálla. Ruháit rongyosra szaggatta az idő, cipője szakadozott lábán, de csak ment rendületlenül, mint a bolygó lélek az alvilág tűzlabirintusában. És gondolkodott, nagyon sokat gondolkodott. Főleg az emlékeit élte át újra meg újra. Amikor először találkoztak, olyannyira elámult a leány szépségén, hogy nem tudott betelni vele. Gyönyörű volt. Földbe gyökerezett a lába, mikor az ráemelte mélykék tekintetét. Úgy érezte, belezuhant abba a tengerkék szempárba. Egy pillanat volt az egész, mégis megpecsételte a sorsát. Ezentúl nem volt nyugovássa, folyton a lányt kereste, mindig látni akarta. Arról álmodozott, hogy Lilean egyszer majd az övé lesz, csak az övé, és a lány szeretni fogja őt. Egy idő után a lány észrevette a férfi rajongását, és kezdeti közömbössége megszűnt. Gyakran kacagott a sóvárgó szerelmesre, aki ezt mint angyali csengettyűk csilingelését hallotta. Egy nap egyedül találta Lileant a folyó partján. Ült maga alá húzott lábakkal és némán nézte a vizet. Ezúttal nem kacagott, még csak nem is mosolygott. A könnyek, mint apró gyöngyszemek csordogáltak végig bánatos arcán. A férfi leült mellé. A lány nem szólt semmit, fájdalma minden bizonnyal nagyobb volt annál, minthogy szavakkal ki tuta volna fejezni. Akkor sem szólalt meg, amikor a férfi remegve megfogta a kezét. Még csak rá se nézett. Helyette a férfi vállára hajtotta fejét, és hagyta magát átölelni. Csendesen zokogott, és olyan törékeny és védtelen volt, mint egy kismadár. A férfi legalábbis így gondolta, és csak óvatosan ölelte, nehogy összetörje. Nemsokára Lilean abbahagyta gyémántkönnyei hullatását, és csak ültek a folyó partján, a rohanó vizet figyelve. Hallgatták a tajtékzó csobogást, az erdő neszeit és egymás szívverését. A férfi boldog volt, a leány szerelmes. Elcsodálkozott, hogy itt ez a férfi, akit eddig semmibe vett, és a csendben töltött órák alatt beleszeretett. Még sose kötődött senkihez ennyire, de a férfi is így volt vele. Megkezdődött a közös boldogságuk, a szerelem és a csókok időszaka.folyvást együtt voltak, nem bírtak elszakadni egymástól, külön-külön magányosnak érezték magukat. Gyakran tértek vissza a folyó partjára, ahol a szerelmük kölcsönössé vált. Egymásnak és egymásért éltek, más nem számított. Örök szerelmet fogadtak egymásnak, a sírig és még azon is túl. Aztán Lilean teherbe esett, de még így is csodaszép volt. A lány kivirult, csupa gyengédséggel gondolt a testében őrzött gyermekre, aki a szerelmük beteljesedése lesz majd. Egy gyermek, akit közösen nevelnek majd, és nem csak egy pár lesznek, hanem egy család. "Olyan szép volt, ahogy a kisbabáról beszélt!"- gondolta most könyes szemmel a vándor. Hideg téli éjszaka volt, mikor a gyermek, akit úgy vártak, végre megszületett. Nem volt könnyű szülés, soká elhúzódott, Lilean kis híján belehalt. A baba sajnos meghalt, mielőtt még az élete elkezdődött volna. Óriási csalódás volt ez mindkettejüknek. Lilean magát hibáztatta, úgy gondolta, nem vigyázott rá eléggé. Rossz ómennek tartotta a kislány - mert kislány volt - elvesztését. A bánata oly mély volt, hogy még könnyet se bírt hullatni. Bezzeg a férfi! Ő sírt, együtt viselte szerelme és a saját fájdalmát is. Nem értette, hogy történhet ilyen velük. És miért pont velük? Lilean eztán megváltozott. Nem nevetett már annyit, régi vidámsága már a múlté. Néha csak bámult maga elé, bele a semmibe. A férfi ilyenkor elgondolkodott; vajon hol jár most a lány? Kinél lehet most? Kit ölel át anyai szeretettel? És a lány saját fájdalma rabja lett, lassan sorvadozott a bánat terhe alatt. A férfi tehetetlen volt, csak nézte keserűen. Lilean egyre haloványabb, egyre gyengébb lett, míg egy nap... eltűnt. A férfi akkor indult a keresésére. Úgy döntött, megtalálja őt bármi áron, hazaviszi és minden úgy lesz, mint a legelején. Szeretni fogják egymást, felhőtlenül, boldogan... Esteledett, de ő nem állt meg. Emelgett a lábát rendületlenül. Hisz akármikor megtalálja Lileant, és megint milyen boldogok lesznek! Közben feljöttek a csillagok, ezüst fénybe vonva a vándort. Így vándorolt lépésről lépésre, napról napra távolodva elveszett kedvesétől... mert Lilean nem szökött el; ott feküdt a folyó partján egy nagy fűzfa alatt már hónapok óta... Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz Tóni bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Megérkezett április című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nemcsak messiás című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) keresztútnál című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben című alkotásh ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Folklór-fohász című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) négykezes című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Végre meleg van! című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lakók című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ahogyan száll a múlt című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A bevált terv című alkotáshoz Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Életharctéri jelentésem költészet napján 2021-ben címmel a várólistára Tóni alkotást töltött fel Reményik Sándor: Estére / Am Abend címmel hundido bejegyzést írt a(z) Szertefoszló lelketlen keringő című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 1. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz hundido alkotást töltött fel A bevált terv címmel eferesz bejegyzést írt a(z) ATTILA és én című alkotáshoz Kankalin alkotást töltött fel ATTILA és én címmel szilkati bejegyzést írt a(z) Tükröm volt... című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Találkozások című alkotáshoz T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 1. címmel T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Online a szerelem, de úgy hogyan szaporodunk? című alkot T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) És akkor hirtelen című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kócos ifjúságom... című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Kócos ifjúságom... című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Fodros kalap című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Tavaszi tünetek - A nagy kisfiú - 02. című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |