HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48260

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: merenwenFeltöltés dátuma: 2007-01-09

A vándor

"Meg fogom találni."-mondta magában a vándor, és folytatta útját. Hónapok teltek el, de ő nem adta fela a keresést. "Meg fogom találni, mert meg kell találnom. Nem hagyhatott itt egyedül." Járta a világot, akivel csak szembetalálkozott, megkérdezte, nem látta-e elveszett kedvesét. Bár feladta életét, otthagyta családját és barátait, az otthonát, egyvalamit sosem felejtett el: őt, a lányt, akit szeretett...Lilean volt a neve, szép, karcsú lány, hosszú sötét hajjal, apró fülekkel és rózsás, vörös ajkakkal. Csodálatos lény, oly kecses, oly légies, szinte suhant , nem is a földön járt. Erre gondolt, ha csüggedni kezdett vagy pihenni akart, ez éltette. Már csak ez. Csak annyit aludt, amennyit muszáj volt volt a gyalogláshoz, csak annyit evett, amivel nem halt éhen.lefogyott, szikárabb lett, megbőtt a haja és a szakálla. Ruháit rongyosra szaggatta az idő, cipője szakadozott lábán, de csak ment rendületlenül, mint a bolygó lélek az alvilág tűzlabirintusában. És gondolkodott, nagyon sokat gondolkodott. Főleg az emlékeit élte át újra meg újra.

Amikor először találkoztak, olyannyira elámult a leány szépségén, hogy nem tudott betelni vele. Gyönyörű volt. Földbe gyökerezett a lába, mikor az ráemelte mélykék tekintetét. Úgy érezte, belezuhant abba a tengerkék szempárba. Egy pillanat volt az egész, mégis megpecsételte a sorsát. Ezentúl nem volt nyugovássa, folyton a lányt kereste, mindig látni akarta. Arról álmodozott, hogy Lilean egyszer majd az övé lesz, csak az övé, és a lány szeretni fogja őt. Egy idő után a lány észrevette a férfi rajongását, és kezdeti közömbössége megszűnt. Gyakran kacagott a sóvárgó szerelmesre, aki ezt mint angyali csengettyűk csilingelését hallotta. Egy nap egyedül találta Lileant a folyó partján. Ült maga alá húzott lábakkal és némán nézte a vizet. Ezúttal nem kacagott, még csak nem is mosolygott. A könnyek, mint apró gyöngyszemek csordogáltak végig bánatos arcán. A férfi leült mellé. A lány nem szólt semmit, fájdalma minden bizonnyal nagyobb volt annál, minthogy szavakkal ki tuta volna fejezni. Akkor sem szólalt meg, amikor a férfi remegve megfogta a kezét. Még csak rá se nézett. Helyette a férfi vállára hajtotta fejét, és hagyta magát átölelni. Csendesen zokogott, és olyan törékeny és védtelen volt, mint egy kismadár. A férfi legalábbis így gondolta, és csak óvatosan ölelte, nehogy összetörje. Nemsokára Lilean abbahagyta gyémántkönnyei hullatását, és csak ültek a folyó partján, a rohanó vizet figyelve. Hallgatták a tajtékzó csobogást, az erdő neszeit és egymás szívverését. A férfi boldog volt, a leány szerelmes. Elcsodálkozott, hogy itt ez a férfi, akit eddig semmibe vett, és a csendben töltött órák alatt beleszeretett. Még sose kötődött senkihez ennyire, de a férfi is így volt vele. Megkezdődött a közös boldogságuk, a szerelem és a csókok időszaka.folyvást együtt voltak, nem bírtak elszakadni egymástól, külön-külön magányosnak érezték magukat. Gyakran tértek vissza a folyó partjára, ahol a szerelmük kölcsönössé vált. Egymásnak és egymásért éltek, más nem számított. Örök szerelmet fogadtak egymásnak, a sírig és még azon is túl. Aztán Lilean teherbe esett, de még így is csodaszép volt. A lány kivirult, csupa gyengédséggel gondolt a testében őrzött gyermekre, aki a szerelmük beteljesedése lesz majd. Egy gyermek, akit közösen nevelnek majd, és nem csak egy pár lesznek, hanem egy család. "Olyan szép volt, ahogy a kisbabáról beszélt!"- gondolta most könyes szemmel a vándor. Hideg téli éjszaka volt, mikor a gyermek, akit úgy vártak, végre megszületett. Nem volt könnyű szülés, soká elhúzódott, Lilean kis híján belehalt. A baba sajnos meghalt, mielőtt még az élete elkezdődött volna. Óriási csalódás volt ez mindkettejüknek. Lilean magát hibáztatta, úgy gondolta, nem vigyázott rá eléggé. Rossz ómennek tartotta a kislány - mert kislány volt - elvesztését. A bánata oly mély volt, hogy még könnyet se bírt hullatni. Bezzeg a férfi! Ő sírt, együtt viselte szerelme és a saját fájdalmát is. Nem értette, hogy történhet ilyen velük. És miért pont velük? Lilean eztán megváltozott. Nem nevetett már annyit, régi vidámsága már a múlté. Néha csak bámult maga elé, bele a semmibe. A férfi ilyenkor elgondolkodott; vajon hol jár most a lány? Kinél lehet most? Kit ölel át anyai szeretettel? És a lány saját fájdalma rabja lett, lassan sorvadozott a bánat terhe alatt. A férfi tehetetlen volt, csak nézte keserűen. Lilean egyre haloványabb, egyre gyengébb lett, míg egy nap... eltűnt. A férfi akkor indult a keresésére. Úgy döntött, megtalálja őt bármi áron, hazaviszi és minden úgy lesz, mint a legelején. Szeretni fogják egymást, felhőtlenül, boldogan...

Esteledett, de ő nem állt meg. Emelgett a lábát rendületlenül. Hisz akármikor megtalálja Lileant, és megint milyen boldogok lesznek! Közben feljöttek a csillagok, ezüst fénybe vonva a vándort. Így vándorolt lépésről lépésre, napról napra távolodva elveszett kedvesétől... mert Lilean nem szökött el; ott feküdt a folyó partján egy nagy fűzfa alatt már hónapok óta...


Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Edveron
Regisztrált:
2008-03-14
Összes értékelés:
4
Időpont: 2008-03-15 12:27:07

Ez gyönyörű..olyan jó látni, hogy vannak emberek még, akik így tudnak szeretni.
Alkotó
Regisztrált:
2006-09-07
Összes értékelés:
152
Időpont: 2007-04-21 19:57:57

Szia! Húha..ez szép volt! És...jaj...És, hát, folytasd! Csak kérlek, ügyelj a helyesírásra, ha teheted. Köszönöm az élményt!
Üdv
Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3814
Időpont: 2007-04-04 21:00:36

Szia!
Jól szerkesztett írás mély mondanivalóval.
Nekem azt üzenték a sorok, hogy az elvesztett boldogság megtalálásához vissza kell térni a kezdetekhez. Nem máshol kell keresni, nem kell messzire vándorolni.
Magunkban hordozzuk, bármerre is megyünk.
Gratulálok!
Üdv.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Egy pénteki nap 04. címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Májusi meleg napfény címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 10. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Zsuga Zsiga kalandja 10. rész címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Zsuga Zsiga kalandja 9. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ár című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Maszatos szeretet című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)